Vendég
Vendég
 |  Tárgy: Peter Campbell  Vas. Márc. 30, 2014 3:10 pm | |
|
Karakternév
Adatok
♦Teljes név♦ Peter Campbell ♦Becenév♦ Pete, Little Hammer ♦Születési hely, idő♦ Spanyolország, Madrid, 1992. 12. 07. ♦Kor♦ 21 ♦Play by♦ Adam Pitts ♦Csoport♦ Zenészek |
Külső és belső
Végletek embere. Már ami a megjelenést illeti. Tud iszonyatosan egyszerűen és hanyagul is öltözni, ugyanakkor oda is figyel, hogy mit vegyen fel. Legtöbbször simán megvan egy tornacipővel, farmerra, trikóval, meg valami bőrdzsekivel. Ha valami kiöltözős alkalomra kell menni, többnyire a laza játékos megjelenést pártolja. Pont amilyen bohókás ő maga.
Amilyen a megjelenése, olyan szeleburdi a jelleme is. Mondhatni tipikus nyilas. Nyughatatlan, fáradhatatlan, felfedező természet, aki az életet egy nagy kalandnak éli meg. Vonzza a külföld, mindig vágyódik valahová, valami után. Megszűnni nem akaró kíváncsiságának köszönhetően keresi a dolgok értelmét, külső-belső horizontjának tágítására törekszik. Belül mélyen hisz, és biztosan tudja, hogy minden teremtett dologban benne rejlik a legvégső értelem. Feladata ezt felkutatni és közzétenni. Úgy érzi, mindenkinek van feladata, küldetése és ezt az életcélt kell megtalálni. Ő még nem ért a végére, de érzi jó úton halad. Optimista - vagy inkább léha? - természetű, tudja, hogy mire képes. Sokszor érzi, hogy szerencsés az életben. Magas életszínvonalra, jó életre és elismerésre törekszik. Elegáns magabiztossággal közlekedik a világban, mintha mások figyelme mindig felé irányulna. Szereti, ha felnéznek rá, meghallgatják és elfogadják gondolatait. Persze ez nem minden esetben jó, olykor kicsit megszalad vele a ló és képes féktelen életmódra váltani. Elég gyakran sajnos.
Hisz önmagában, a körülményeinek szerencsés alakulásában. Az emberi kapcsolataiban egyenes, barátságos és életélvező. Mindig maxon pörög, mint ha valahonnét csak úgy szívná az energiát. Sosem fáradékony. Többnyire energiaitalon vagy kávén él, mottója, hogy amit megtehetsz ma, ne halaszd holnapra. Könnyedén belemegy a laza flörtökbe, légyottokba, meg mindenbe igazából ami számára elég szórakozást biztosít. Noha már a húszas éveit tapossa, csak a karrierben törtető, sok másban léhán, felelőtlenül viselkedik. Idealista, humánus és segítőkész személy, aki szeretne valami „nagyot és maradandót” alkotni az életében.
Szeret:
- Szimbólumok: Akár magán is. Jobb alkarja belső részén egy három részre osztott téglalapban virágmotívum van jelen. Pontosabban vörös krizantém, amely a szeretet jele. De ha az ő felfogásával élünk, igazából mindazon helyek emlékei azok, amerre járt. Jobb felkarján az együttese jele virít. Illetve bal karján az "Everywhere we go" felirat díszeleg.
- Sport: Nem egy nagy sportember. De szereti feszegetni a határait. A kosár és a szörf kedvenc elfoglaltsága, de előszeretettel próbálja ki a vízi sportokat, vagy az extrém sportokat.
- Bulik: Élvezi a pörgést, meg mindent ami vele jár. Legyen az egy szabadtéri alkalom, vagy tánc a vízparton, tábortűz, vagy fékeveszett buli egy pincében vagy akár a haveroknál. Nem számít, ha kicsit fülledt a levegő és cigifüst csípi a szemet, azt az életérzést imádja, ami vele jár.
- Zene: A zene a mindene, hosszú távon anélkül megkattanna. Minden helyzetben feltalálja magát, legyen az egy alkalmi összeröffenés, vagy spontán zenélés. Ezt az életmódot érezni kell, ahol a hangszer a társ.
- Kihívás: Legyen szó bármilyen őrültségről, versengésről, feladatról, Pete áll elébe és végigcsinálja. Ritka az olyan alkalom, amit visszautasít. De egyszer élünk, mindent ki kell próbálni amíg lehet.
- Szabadság: Egy nyilas megőrül, ha nincs valami folytonos az életében. Legyen szó emberi kapcsolatokról, érdeklődési körről. Ez egyfajta szabadságot ad, hogy nem érzi magát lekötve. Szabadon dönthet legyen az jó, vagy rossz. És ettől megfosztva kissé szárnyaszegettnek érzi magát. Persze egy szerelem már adott, a zenélés. A dobolás megadja azt a szabadságérzetet, amit eddig más nem igazán. A kapcsolatai épp ezért nem túl maradandók. A lányok megunják a kicsapongást és a léha életet. De ilyen az élet, ezt kell szeretni. Talán még nincs minden veszve azért.
- Dohányzás: Legyen szó cigiről, vagy akár vízipipáról, az eredmény ugyanaz. Szívni élvezetes, stresszoldó és olykor igazán remek ötletek születnek egy ötperces szünet elmélkedése alatt. Szóval akármennyire is káros, de lássuk be jó.
Nem szeret:
- Egy helyben toporogni: Nincs annál rosszabb, mint hogy nem történik semmi. Az életnek pörögnie kell, főleg ebben az időszakában. Hisz mi másra lehetne aztán később emlékezni, mint az őrült pillanatokra, az emlékezetes percekre, a jó sztorikra vagy épp a jó társaságra. Pete úgy hiszi, most kell cselekedni, amikor javában lehet. Az más kérdés, ki mennyire mértékletesen.
- Túlzott ragaszkodás: Nincs annál rosszabb, mint mikor valaki a szeretetével megfolytja a másikat. Annál pedig pláne nincs, ha az illető egy túlságosan ragaszkodó nő. Nem véletlen, hogy sokaknál úgy tartja a mondás, a nőkkel csak a gond van. Ha túl keveset foglalkoznak velük, az a baj, ha pedig túl sokat, akkor pedig hajlamosak beleesni abba a hibába, ami számos pasast ki tudna kergetni a világból. Pete nem szereti, ha bekorlátozzák, vagy megmondják neki, mit tehet.
- Féltékenység: Legyen szó haverokról, ismerősökről, vagy épp a lányokról. Egy valamit gyűlöl, a féltékenységet. Gyűlöli, ha kutakodnak a telefonjában, vagy önző módon kezdenek el viselkedni vele pusztán mert ott van vagy azt csinálja, amit. A féltékenység mindig vitát szül és sosem lesz jó vége. Egy szó mint száz, kerüli az ilyen helyzeteket.
-Turkálás: Pete szívesen ad kölcsön, segít, vagy bármi más. De egy valamit nagyon nem szeret, ha kotorásznak a cuccai között. Nem mint ha lenne rejtegetni valója, de azt utálja ha a tulajdon cuccait más bújja. Az az övé és ezt szereti is ennyiben tudni.
- Kertelés: Nem szereti a mellébeszélést, köntörfalazást, sem az utalgatást. Az egyenes, őszinte beszéd híve. És miért? Egyszerűen csak. Mert pasiból van.
|
Előtörténet
1992 decemberében születtem Spanyolországban. Micsodaa? Hogy kerülök én Spanyolországba? Vetődne fel is mindjárt a kérdés, hisz eredetileg amerikai vagyok, ráadásul New Yorkon kívül csak azután jártam, hogy bandatag lettem és beindult a karrier. Na de reppenjünk csak vissza az elejére. Épp családi nyaralás volt, mindenki élvezte a pihenést, a jóval kellemesebb éghajlaton kilencedik hónapban járó anyámat is beleszámítva. Noha tudták, hogy mit vállalnak, ha ekkor mennek el, arra mégsem számítottak, hogy a kellemesebb időjárás alkalmával úgy döntök, megérkezem. A kellemes kávézó nyugodt, vidám csevejétől nyüzsgő világából hirtelen a kórház lett az úti cél. Jó két kilós husis babaként jöttem a világra. Ami most már nem mondható el rólam. Már pelenkásnak ráztam a seggem a zenére, egy rakás videó csak erről tanúskodik. Vidám, barátságos baba voltam. Egy kis ideig egyedül csak. Két éves lettem, amikor az öcsém Chris megszületett. Minden rendben volt, én még túl kicsi voltam, hogy féltékeny legyek. Talán ezért is voltunk jó testvérek kezdetektől fogva. Nyilván ide nem tartozik bele az a sok apróság, amit az egymástól való elvétel okozott, harapdálás, hajtépés, ilyesmi. Akkor még hasonlítottunk is nagyon, igaz azóta már megmutatkozott, hogy ő inkább anyura ütött, én pedig apura. Hogy miért szeretném ezt a kis részletet kiemelni? Apu nem sokkal hogy ovi végzőse lettem, meghalt. Nem értettem semmit, vagy csak nem akartam érteni. Nem akartam elfogadni a tényt, hogy már nem lesz sosem többet olyan a családunk, mint volt. Minden gyerek, ha valami rossz történik, többnyire nem tudja feldolgozni. És szorongani kezd. Én is szorongtam. Nem tudtam feldolgozni a történteket. Gyakran esett meg velem, hogy éjszaka álmomban bepisiltem az ágyba. Bizony, szégyen vagy sem, csak egy lassan hat éves gyerek voltam. Anyu látta, hogy valami nincs rendben. Pszichológushoz vittek.
Majd betoppant egy személy az életünkbe. Paul. Anyu új barátja. Én eleinte tényleg úgy közeledtem felé, mint ha családi barát lenne. Jól csinálta. Szépen lassan lépett csak bele az apaszerepbe, nem volt nehéz így megkedvelnem. Ügyelt arra, hogy elsődlegesen a mi bizalmunkat szerezze meg, aztán vált igazán csak családfővé.
A szorongások kezdtek szűnni. Igazából olyan rövid időszak volt ez az életemben, hogy nem igazán maradt nyoma. Csupán anyu meséléseiből tudok.
Megszületett aztán a kisebbik öcsénk, majd rá egy évre a várva várt hugica. Már a suli padját koptattam, amikor ennyire megnövekedett a családi létszám. Kilenc évesen Paul elvitt egy koncertre, ahol teljesen bezsongtam. Akkor döntöttem el, én dobolni szeretnék. És teszem ezt mind a mai napig. Amikor először a dobok mögé ültem, emlékszem minden olyan fura volt. Furcsán jó, így mondanám. Különös volt leütni az első ütemet. Onnantól teljes szerelem volt. A középsuliban később lázadoztam. Volt vagy három-négy bandám is. Különféle stílusú bandákban doboltam, mire rájöttem mi is az amit igazán szeretek. Dobolni igazából nem nehéz bármilyen zenéhez. Sokkal könnyebb alkalmazkodni, mint mondjuk egy banda más tagjainak. Igazából tényleg kihívásnak érzem kipróbálni magam mindenféle műfajban. Ahol csak tudok, zenélek. Több lábon élek. Megtaláltam azt a bandát, akikkel már úgy ahogy próbálgatjuk a szárnyunkat. Már hívnak minket fellépni. És tényleg akadnak rajongók. Nem sok, de akadnak. Talán kicsit azért is vettem lazábbra a figurát. Látni azt, hogy az emberekből mit váltunk ki, és hogy mennyi szeretetet kapunk tőlük cserébe. A sulit végül jól fejeztem be. Azt várták volna el tőlem, mint legidősebb, hogy valami komoly karriert is tervezek. nekem eszem ágában sincs. Nincs időm beülni megint az iskolapadba. Még ha nem is helyeslik. De azt tudom, sosem vagyok elég képzett. Minden lehetőséget megragadok, ami szembejön. Mint mondjuk egy képeslap képében. Akkor olvastam először a táborról. A szórólapot osztogató leányzó után néztem, ahogy a szikra lobbant a fejemben, ide jövök. Utána mentem, érdeklődtem. Az mellékes mi történt még. Most itt vagyok. És szeretném kamatoztatni a tudásom, az ismertségi köröm. Különben is, mi más kellene nekem, mint egy ilyen hely kikapcsolódásnak? Minden megvan, amire szükségem van.
|
|
