»Hozzászólások száma : 12 »Join date : 2013. Dec. 03. »Tartózkodási hely : Itt is, ott is.
Tárgy: Peter&Phoebe Szomb. Jan. 18, 2014 4:36 pm
Peter & Phoebe
Néha még nekem is -, akinek amúgy lételeme más emberek társasága és főképp figyelme – szükségem van egy kis nyugalomra és egyedüllétre. Pedig utálok magamban lenni, mégis néha az idegeimre megy mindenki már csak azzal is, ha hozzám szólnak. Most pedig pontosan e idegőrlő pillanataimat élem. Azt hiszem már órák óta bolyongtam céltalanul a városban, és valószínűleg körbe-körbe sétáltam, ugyanis egy kis cukrászda előtt háromszor is elhaladtam. Ezt mindössze onnan tudom, hogy ugyanennyiszer el is botlottam a járdára kihelyezett hirdetőtáblájukban, ami a kínálatukat volt hivatott megismertetni a leendő vásárlóval. Negyedszerre, amikor megint csak közeledni láttam az említett tereptárgyat, meguntam, hogy akaratlanul is minduntalan visszatévedek ide, így – gondosan kikerülve a táblát – beléptem a kis épületbe, ahol nagyobb tömeg és hívogatóbb hangulat fogadott, mint vártam. Szimpatikus hely volt, pont az én ízlésemnek megfelelő. Modern berendezés, kellemes zene, és vanília illat, ami csak úgy csábított a pult felé. Rendeltem egy eperturmixot, majd míg az italra vártam, körbepásztáztam a helyiséget, üres asztal után kutatva, ami viszont nem volt. Sóhajtottam, majd megkaparintva az epres csodát az egyik távoli asztal felé vettem utam, ahol csak egyetlen srác ült. Tudom, nem kellene odamennem, lehet, hogy vár is valakit, plusz a délutánomat a gondolataim társaságában kívántam eltölteni, de hát a dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy az ember eltervezi. - Szia! – álltam meg a fiú előtt. – Szabad? – mutattam a vele szemben álló székre, közben pedig észrevétlenül végigfutattam tekintetem a srácon. Ha igent mond – és remélem így történik, és nem küld melegebb éghajlatra – lehuppanok a székre és letesztelem, hogy tényleg olyan finom e a turmix, mint amilyennek látszik.
Kezdőlap
Pént. Feb. 13, 2015 6:59 pm by Vendég
Tárgy: Peter&Phoebe 