Az oldal dizájnja folyamatos szerkesztés alatt áll!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üzenőfal
Staff
Lionel Jones
pm
multik
Dapne A. Hale
pm
multik
Marco Lanter
pm
multik
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 6:59 pm by Vendég

» ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd Nov. 25, 2014 9:15 pm by Vendég

» Isaac & Rich
Hétf. Szept. 01, 2014 12:11 am by Isaac Peterson

» Middletown - Napa vasútállomás [April x Odett]
Kedd Aug. 26, 2014 12:27 am by April Catliff

» Karakterfagyás
Hétf. Aug. 25, 2014 2:34 am by Teanna Light

» Véletlenek nincsenek - Rhys x Odett
Vas. Aug. 24, 2014 6:06 pm by Odett Hamilton

» Mary Hastor
Vas. Aug. 24, 2014 2:04 pm by Mary Hastor

» Asztalvadászat - Richard & Teanna
Pént. Aug. 22, 2014 12:10 am by Richard Cook

» Énekterem - Layla & April
Csüt. Aug. 21, 2014 8:44 pm by April Catliff

Top posting users this month

Share | 
 

 Isaac & Rich

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Richard Cook

avatar


»Hozzászólások száma : 21
»Join date : 2014. Apr. 16.
»Kor : 25

TémanyitásTárgy: Isaac & Rich    Hétf. Május 26, 2014 8:32 pm


Isaac & Rich

Mi a franc van ma velem? Csak ülök ebben a hülye szobában, s azon gondolkodom egy üres papír felett, hogy milyen szar is az életem. Vagy nem, inkább unalmas. Most dalszöveget akarok írni, vagy naplót? Akarom még rágcsálni a tollam végét, mint egy kisgyerek, vagy csinálok is végre valamit? Persze, pont én lehetek az a szerencsétlen, aki néhány nappal az érkezése után már unatkozik, ugyanúgy magába fordul, ahogy otthon tenné. Egyetlen szerencsém, hogy a szobatársamat még nem láttam, bár olyannyira üres az az ágy, hogy erősen gyanítom, nincs is. Valamiért nagyon örülnék neki, ha nem kéne senkivel osztoznom ezen az amúgy sem túl tágas helyen. Talán kissé közrejátszik, hogy sosem voltam túlságosan a szavak embere, azt viszont egyenesen kínosnak tartom, ha két ember szótlanul ül egymással szemben egy szobában. Egy elég kicsi szobában. Ahol nem mellesleg együtt is kell aludnunk. Szerencsére azért nem egy ágyban, de jobb félni, mint megijedni, inkább gyorsan lekopogom. Megelégszem én a távolabbról való bámulással akkor is, ha netalántán olyasvalakit kapok, aki külsőleg tökéletesen megfelel az elvárásaimnak.
Régen állandóan azon gondolkoztam, hogy vajon átosztanának-e a lányokhoz, ha tudnák, hogy nem ők érdekelnek. Persze, majd pont velem fognak kivételezni. A jelenlévőknek egy része úgyis hasonló helyzetben van, csupán túl büszke a felvállalásához, esetleg még nem is tud róla. Talán ez nem igaz, de jobb, ha ezt gondolom. Saját magamnak hazudok, mindig ezt csinálom, mert megnyugtat.
Ledobom a tollat a földre, hangosat koppan, majd elgurul. Nem baj, majd megkeresem, ha lesz kedvem. Belenézek a szekrényen lévő tükörbe, mielőtt felállnék. Már megint úgy nézek ki, mintha valami hajléktalan lennék, aki csak az ingyen kajáért van itt. Vagy még mindig? Még mindig. Nagy az esély rá, hogy minden nap minden egyes pillanatában így nézek ki, csak nem tudok róla, mivel utálom a tükröket. A Tükrök című film megnézése után meg főleg.
Felállok, s abban a pillanatban az ajtó is kinyílik. Kétszer is meg kell ráznom a fejem, hogy megbizonyosodjak róla, jól látok. Sajnos tökéletesen. Ez most tényleg Ő.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isaac Peterson

avatar


»Hozzászólások száma : 21
»Join date : 2014. May. 19.

TémanyitásTárgy: Re: Isaac & Rich    Hétf. Május 26, 2014 11:33 pm

Káromkodások tömkelegét mormolva cipelem bőröndöm a férfirészleg felé, mert annak persze, hogy pont most, a célegyenesben kellett teljesen használhatatlanná válnia. Pazarul indul ez a táborozás, mondhatom.
Kezemben papírt szorongatok, miben új szobám száma és nagyjából behatárolt helye található. Ahhoz persze volt eszük, hogy idióta térképet rajzolgassanak, de az már derogál, hogy normális személyzetet alkalmazzanak.
Elvárják tőlem. Tőlem! Hogy egyedül cipeljem fel táskámat a lépcsőkön, miközben persze az idegesítő táborozók tömege között is át kell vergődnöm magam. Nem is értem mi bajuk. Nem láttak még fehér embert? Persze jól nézek ki, sőt remekül, fekete farmerem és világoskék ingem tökéletesen kiemeli alakom erősségeit, a gyengeségeket pedig takarná, ha lennének olyanok. Ez azonban akkor se indok arra, hogy ilyen passzív legyen mindenki.
A korábbi problémára visszatérve tehát, rám meredni mindenkinek van ideje, de arra már nincs, hogy esetleg segítsenek kicsit. Szemetek.
Mire végül elérem az ajtót, nem csak, hogy gondolatban teljesen leizzadok, de kedvem szintje is esik. Ami már csak azért is kínos, mert eddig se álltam a helyzet magaslatán, már ami a jó hangulatot illeti.
Horkantva kotrom elő zsebemből cigarettásdobozom, miből egy szálat ajkaim közé illesztek, s a tiltással egyáltalán nem foglalkozva meg is gyújtom. Ezek után szükségem van a nikotin megnyugtató hatásaira ahhoz, hogy ne vágjam ki a következő szembejövőt az ablakon.
Veszek egy mély levegőt, alaposan letüdőzve cigarettám füstjét, majd már be is nyitok a szobába. A kopogás luxus, tehát azt természetesen kihagyom. Egyetlen pillantást pazarlok a bent lévőre, ki úgy tűnik már észrevette jelenlétem, s fordulok is vissza bőröndöm felé.
- Hé! Ha kibámultad magad nem lenne baj, ha idejönnél segíteni! Vagy nagyon elfoglal, hogy úgy meredj rám, hogy majd kiesik a szemed? – pillantok fel a srácra, aki reményeim szerint összekaparja állát a földről és hajlandó lesz idejönni és társulni hozzám egy bőröndbevonszolásnyi időre.
Felnyögök és elégedetten nyújtózkodok, ha cuccom végre a megfelelő helyre, az ágyam mellé kerül. Kicsomagolni ráérek, így inkább a szobát veszem szemügyre. És hát azt kell mondjam, még véletlenül se nyeri el tetszésem, ahogy szobatársam kinézete se.
- Elhagytad a ruháidat? Vagy szándékos ez a szerelés? – mérem végig, igencsak kritikus pillantással. Persze észrevettem azt is, hogy érkezésem óta tátog itt, mint valami partra vetett hal, de nem igazán törődök vele, biztos meg van az oka rá. Nyilván meg is kérdezhetném, mi baja, de félő, hogy válaszolna, nekem pedig meg kéne hallgatnom a problémáit. Amihez aztán végképp semmi kedvem.
Az pedig, hogy egyszer, hónapokkal ezelőtt találkoztunk már, teljes mértékben elkerüli figyelmem. Végül is ennyi idő alatt annyi partnerhez, kalandhoz vagy akármihez van szerencsém, hogy nem emlékezhetek mindenkire. Valójában többségüket abban a pillanatban el is felejtem, hogy megkaptam tőlük azt, amit akartam.
- Egyébként Isaac vagyok, Isaac Peterson. Örvendek, vagy mi. – mutatkozok be, mert hát mégiscsak egy levegőt fog szívni velem egy ideig. Beszéd közben közelebb lépek hozzá és kezem nyújtom felé, egyértelműen jelezve, talán illendő lenne egy kézfogás.
-  Ez a szoba tényleg kétszemélyes? Olyan kicsi. Ennél még a fürdőszobám is nagyobb. – nézek körbe ismét. Oké, utóbbi azért túlzás, de a megjegyzés tökéletesen leírja, mennyire aprónak találom a helyet. Különösen úgy, hogy osztoznom kell rajta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Richard Cook

avatar


»Hozzászólások száma : 21
»Join date : 2014. Apr. 16.
»Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Isaac & Rich    Pént. Május 30, 2014 5:14 pm


Isaac & Rich

Tehát ez sül ki az olyasmi esetek többségéből, mikor két ember csupán pár órára, s akkor sem épp a legemberibb állapotban érintkezik egymással. Az egyikről előbb-utóbb kiderül, hogy csak addig néz ki jól, amíg ki nem nyitja a száját. Bár túlságosan rám jellemző, hogy egy ilyen dolog velem megtörténik. Miért is ne? A szerencsétlenség az egyik középső nevem.
- Segíts magadnak – forgatom meg a szemeimet, majd felveszem az elhajított, összegyűrt papírlapokat a földről. Rendet rakni az utóbbi pár napban nem volt időm, szóval nem árt gondolatban felkészülnöm a szanaszét heverő dolgaimra való gúnyos, lekezelő megjegyzésekre. Igaz, az én meglátásom szerint messze van még ez a disznóóltól, de természetesen az ilyen sznobok ezt egészen másként látják.
- A ruháim teljesen jól vannak, köszönik. Ha meg valami nem tetszik, akkor ne nézz rám – aprót bólintok, majd kidobom az imént összegyűjtött galacsinokat. Tulajdonképpen el sem tudom hinni, hogy egészen idáig megállás nélkül járkált a fejemben valamilyen formában. Előre reménykedem, hogy nem tervez az alváson kívül túl sok időt tölteni itt, mivel már most marhára idegesít. Különösen az, hogy minden mozdulatát imádom. Basszus, Cook, szedd már össze magad!
Próbálok távolabb állni, kevesebbet lélegezni, hogy ne érezzem a cigarettafüst illatát. Nemrég sikerült leszoknom arról a szarról, semmi kedvem újrakezdeni az egészet. Persze, normális emberekhez méltó módon akár meg is kérhetném, hogy legyen szíves nem itt elintézni, de azt hiszem, ez nem igazán válna be. Maximum egy lenéző pillantást kapnék, meg egy gúnyos vigyort.
- Richard Cook – mutatkozom be én is, majd minden akaraterőm mozgósítása után a szemébe nézve elfogadom a kézfogást. Gyorsan húzom el a kezem, talán túlságosan is, de biztosan megérti, hogy egy magamfajta legszívesebben még szóval sem méltatná az ilyesmi bunkó alakokat.
- Tudod, Isaac, a jó emberek kis helyen is elférnek. Megértem, hogy neked miért van szükséged nagyobbra – megvonom a vállam, majd a gitáromat arrébb tolva leülök az ágyamra.  

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isaac Peterson

avatar


»Hozzászólások száma : 21
»Join date : 2014. May. 19.

TémanyitásTárgy: Re: Isaac & Rich    Szomb. Május 31, 2014 12:26 pm

Az, hogy nincs jó kedvem, meglehetősen finom kifejezés. Itt vagyok a világ végén, valami koszos táborban és épp a tönkrement bőröndöm vonszolom a szobáig. Ennél jobb napot el se tudnék képzelni, komolyan.
Ráadásul, még a szobatársam se tűnik túl segítőkésznek. Na jó, nem mondom, hogy az erre irányuló kérésem olyan barátságos lett volna, de akkor is. Pechemre tehát, kénytelen vagyok még vagy egy métert vontatni, rugdosni az átkozott bőröndöt.
- Az elég nehezen kivitelezhető, lévén veled kell megosztanom a szobám. – mordulok rá. Még hogy rendben vannak a ruhái! Komolyan, kíváncsi lennék mikor nézett utoljára tükörbe, mert, hogy nem mostanában, az biztos. Ha így lenne ő is látná, hogy úgy fest, mint egy ízlésficamos csöves. Habár, ezt két dühöngés között kénytelen vagyok beismerni, ha kevésbé lenne pocsék stílusa, egész helyes darab lenne.
Számban mindeközben persze továbbra is ott lóg cigim, az pedig, hogy talán el kéne oltani, de minimum ki kéne kérni róla szobatársam véleményét, meg se fordul a fejemben. Ha akar valamit, úgyis szól, ha meg nem… nos akkor így járt. Nehogy már az én hibám legyen, ha nem nyögi ki, mi baja van.
A szükséges bemutatkozást is megejtjük, mivel az talán nem árt, ha legalább a nevét tudom, ha már olyan szerencsém van, hogy pont vele leszek összezárva egész nyáron. Még jó, hogy elég nagy ez a tábor és nem lesz nehéz elkerülni. Észreveszem, hogy kezét kicsit gyorsabban húzza el, mint ildomos lenne, de ezúttal megkímélem gúnyos megjegyzéseimtől, habár a mozdulatot nem igazán tudom hova tenni.
- Nahát, most igazán megbántódtam. – forgatom meg szemeim, s figyelem, ahogy újdonsült szobatársam leül az ágyára.
- Egyébként meg, mi ez a szemétdomb? Hogy a fenébe csináltál ekkora kupit? Még csak néhány napja lehetsz itt! – összeráncolt homlokkal járom körbe a szobát, s ugyan én se vagyok rendmániás, ez ezért sok. Nem fogok ekkora disznóólban élni.
- Takaríts már össze vagy valami. Nem hiszem el, hogy lehet így élni? – felvont szemöldökkel, várakozva pillantok felé, hátha akad valami nagyon jó érve a kupi mellett. Persze kétlem, hogy lenne, így hát továbbra is kitartok azon véleményem mellett, hogy épp itt az ideje rendet rakni. De igen gyorsan.
- Az ablakot se ártana kinyitni, mielőtt belefulladunk ebbe a bűzbe. – morgom, s már át is szelem a szobát. Nyilván nem a cigarettafüstre gondoltam az előbb, az ugyanis a legkevésbé se zavar, a poshadt, kissé dohos szag viszont annál inkább. Így hát, akár tetszik neki, akár nem, szélesre tárom az ablakot és elégedetten szusszantok.
Ezután a fürdőbe sétálok, már az ott használatos dolgaimmal együtt és szépen elrendezgetem őket a polcom. Jó pár tubussal és egyébbel rendelkezek, így a szekrények és egyebek nagy részét én foglalom el.
- Mondjuk, hogy elfeleztem a polcokat és egyebeket. Ha meglátom, hogy hozzányúlsz a dolgaimhoz, letöröm a kezed. Ha mégis kell valami, szólsz előtte. Értve? – beszéd közben átszelem a szobát és most a srác előtt torpanok meg. Egész türelmesen várom válaszát, mi remélhetőleg valami olyasmi, hogy megértette, amit az imént mondtam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Richard Cook

avatar


»Hozzászólások száma : 21
»Join date : 2014. Apr. 16.
»Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Isaac & Rich    Vas. Jún. 08, 2014 5:13 pm


Isaac & Rich

- Sajnálom, hogy nem tudok megfelelni az elvárásaidnak. Állj be szépen a sorba, és várd meg, amíg ez érdekelni fog – vonom meg a vállam. Nincs semmi kedvem a balhéhoz, úgysem érnék el vele semmit. Nekem aztán tényleg mindegy, hogy mit gondol a ruháimról, vagy a kinézetemről, az általam kialkotott saját magamról való vélemény amúgy is sokkal rosszabb ennél. Ráadásul a nevemen kívül jóformán semmit nem tud rólam, hisz’ az első találkozásunknál jóval fontosabb dolgaink is voltak egymás megismeréséről. A kutyák pedig sajnos ugatnak, ha valakit nem igazán ismernek.
Ez pont jókor jött. Eddig sem tűnt úgy, hogy a toll magától akarna a papírra írni valami szövegfélét, ezek után pedig már biztosan nem fog efféle csoda történni. Inkább egy természeti katasztrófa, mivel ennyi idő alatt már a vak is rájött volna, hogy a közeljövőben még azért is kapok majd valami jó csípős megjegyzést, mert barna a szemem.
Körbenézek a szobában, majd nevetve megrázom a fejem. Miért is hittem azt, hogy megúszom? Ugyan én nem látok itt semmiféle szemétdombot, tudtommal a papírlapok, füzetek, valamint néhány elektronikai eszköz és egy fülhallgató még mindig nem számít kidobandó dolognak, de valószínűleg én vagyok a hülye.
- Nyugodj már le! Nekem nem nagyobb a fürdőszobám, de ez nem azt jelenti, hogy találok itt minden cuccomnak helyet. Valaminek muszáj a földön lennie – magyarázom el lassan a dolgot, hogy tisztán érthető legyen. Lehetséges, hogy pár dolgot el tudnék pakolni máshova is, de felesleges. Két perc elteltével úgyis megint kelleni fog, ennélfogva semmi értelme nem volt annak, hogy máshová helyeztem. Jó az ott a földön is.
- Hiába nyitod ki, mindig ilyen szag van. Csak bejön a meleg – nagyon szívesen hozzátettem volna, hogy ez a többi szobára is érvényes, nehogy ez is az én hibám legyen, de még mindig nincs kedvem balhézni. Tulajdonképpen jobb ötlet lett volna, ha inkább meg sem szólalok, de már mindegy.
- Megnyugodhatsz, nem szokásom lenyúlni valamit, ami nem az enyém. Szóval értve – aprót bólintok, majd felnézek rá. Kicsit frusztráló a helyzet, meg lehetne ezt beszélni olyan távolságból is, aminek köszönhetően nem érzem magam szó szerint lenézve. Valamiért úgy érzem, hogy nem ártana az ilyesmit megszoknom. 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isaac Peterson

avatar


»Hozzászólások száma : 21
»Join date : 2014. May. 19.

TémanyitásTárgy: Re: Isaac & Rich    Hétf. Jún. 09, 2014 12:06 pm

Rich & Isaac




Szavaira már csak egy horkantással, és szemforgatással válaszolok, bár úgy vélem ebben is sikerül olyan mély gúnyt csempésznem, hogy szavak már nem is kellenek. Enélkül is érzékelheti, mit gondolok róla. Habár a tény, hogy ennyire kiáll saját elképzelései mellett, egy egészen kicsit imponál is. De épp csak annyira, hogy könnyedén ki is hessegetem gondolataim közül.
Ellenben van itt más, mit aztán kizárt, hogy képes lennék kiverni fejemből. Ez pedig nem más, mint az a szemétkupac, amit ez a srác képes volt felhalmozni a szobában. Nem is értem, hogy csinálta ilyen rövid idő alatt.
- Hogy lenne már muszáj? Ha rendben tartanád a cuccaidat, minden elférne a fiókokban, vagy a szekrények tetején akár. Na meg ott a bőröndöd, az dísznek van talán? Rakd bele ezt a sok szart, mert esküszöm, kidobom őket az ablakon, veled együtt. – mordulok rá. Mégis mit képzel magáról, hogy ellent mond nekem? Az lenne a normális, ha máris felpattanna, és csinálná, amit kértem. De nem, még mindig ott ül az ágyán, és mereszti a szemét. Ez pedig mérhetetlenül idegesít.
- Inkább a meleg, mint ez a pöceszag. Biztos nem tárolsz valami romlott kaját a szemétdombod közepén? – fordulok felé, még szemöldököm is megemelem, igazán barátságosan, és kérdőn. Komolyan el tudom képzelni, hogy rohad már itt valami egy ideje, s ha sokáig nem változik a helyzet, megeshet, hogy egy holttest is bomlani fog itt hamarosan. És nem az enyém, nyilvánvalóan.
- Nagyon helyes. – biccentek elégedetten, nyelvemmel is csettintve közben. Nem tűnik hazugságnak, amit beszél, így hát úgy döntök, hiszek neki, míg be nem bizonyítja, hogy mégse olyan megbízható, mint amilyennek állítja magát.
- Most, hogy ezt így megbeszéltük, fektessünk le még néhány alapszabályt. – szavaimat jó egy perces hallgatás követi, hogy elég ideje legyen újdonsült szobatársamnak felfogni, miről lesz most szó.
- Először is, ha nem muszáj ne szólj hozzám, ne loholj a nyakamban, és ne is hangoskodj. Nem tudom, melyik csoportban vagy, és nem is érdekel, a lényeg, hogy nem akarok gitározást, kornyikálást, vagy bármi hasonlót hallani. Világos? – szemöldököm megemelem kicsit, és várok jó fél percet. Válasza azonban a legkevésbé se érdekel, így már folytatom is.
- Ha felhozok ide valakit, te lelépsz, egyetlen árva szó nélkül. Ha te hozol fel valakit.. – elhallgatok, végigmérem és horkantok. – Hát ennek kicsi az esélye, szóval felesleges beszélni róla.– fejezem be végül. Valójában azt terveztem mondani, hogy abban az esetben én lépek le, végül is így fair, de komolyan kétlem, hogy összeszedne valakit. Addig legalábbis biztos nem, míg ilyen göncökben flangál. Igen, továbbra is úgy vélem, nem ártana neki egy divattanácsadás. Egy igen alapos.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Richard Cook

avatar


»Hozzászólások száma : 21
»Join date : 2014. Apr. 16.
»Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Isaac & Rich    Szer. Jún. 18, 2014 7:17 pm


Isaac & Rich

Valószínűleg nem igazán ártana meg, ha a közeljövőben – mondjuk úgy kettő perc múlva – feltalálnának valami kábítószert, aminek hatására minden utálatos, nagyképű, együttérzést nem ismerő, valamint nem utolsó sorban eléggé szűk látáskörű emberek hirtelen olyanná váljanak, mint a normális és kedves társaik. Persze, erre semmi esély nincsen, szóval nem árt, ha mindig készenlétben van valami, amin tudok maximum hangerőn zenét hallgatni, ha már nagyon nincs idegzetem azt a hiszti áradatot hallgatni. Lehetnék mondjuk egész barátságos is, megpróbálhatnék valami normális beszélgetést kezdeményezni, de mivel nem látok arra túl sok esélyt, hogy ezért nem kapnék még egy jó adag papolást, ezért inkább hagyom a francba a dolgot. Ebben az életben nem fog összejönni.
Gyorsan fölkapkodom a földről a fontosabb cuccaimat, ügyelve arra, hogy az üres, vagy összegyűrt lapok szanaszét maradjanak, majd megvonom a vállam.
- Csak nyugodtan, nekem már mindegy. Előre szólok, az alattunk lévőknek annyira nem fog tetszeni, de azt csinálsz, amit akarsz – vigyorgok magamban, és felállok, hogy biztonságosabb helyre tegyem az imént összegyűjtött dolgokat. El tudom képzelni erről a srácról, hogy a többit tényleg kidobja. De az már nem az én bajom lesz.
- Én biztos nem – ülök vissza az ágyamra teljes nyugalommal. A padlót kezdem nézegetni, mintha valami érdekes volna rajta, és csak remélem, hogy ha nem szólok semmit, akkor hamarabb megunja a dolgot. Ha választanom kellene a mostani helyzet, illetve a folytonos egyedüllét között, azt hiszem, gondolkodás nélkül az utóbbira böknék. Ez több szempontból is eléggé frusztráló, de szinte lehetetlennek tűnik, hogy ne csak én lássam így. Tényleg az lenne a legjobb, ha meg sem mukkannék többet, de gondolom erre meg esélyem sincs.
Erős késztetést érzek arra, hogy elröhögjem magam, amit csak erősen az ajkamba harapva tudok visszafojtani. Szóval alapszabályok. Kezdem azt hinni, hogy ez csak egy vicc. Talán lehetne az is, ha nem lennék olyannyira szerencsétlen, hogy mindig pont én fogjam ki az ilyen barmokat. Türelmesen végighallgatom azokat a bizonyos szabályok, végül mégis felnevetek.
- Megnyugtatlak, ha te nem beszéltél volna hozzám ennyit, akkor egy szót sem szóltam volna. Ezzel nincs baj. Amúgy meg minek nézel te engem, Justin Biebernek? Oké, igazából totál mindegy. Minden világos – aprót bólintok, majd vonallá préselem a szám, hogy még csak véletlenül se szaladjon ki több rajt. Persze, lelépek, de azt nem ígérem, hogy előtte nem újságolom el, mekkora egy faszkalap vagy. Az a veszély tényleg nem fenyegeti, hogy neki kelljen lelépnie, de nem lett volna rossz, ha egy kicsit normálisabban közli velem, hogy tudja. Bár az önbecsülésemnek már úgyis rég annyi, szóval mindegy is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isaac Peterson

avatar


»Hozzászólások száma : 21
»Join date : 2014. May. 19.

TémanyitásTárgy: Re: Isaac & Rich    Szer. Júl. 02, 2014 12:54 pm

Rich & Isaac






Mellkasom előtt összefont karokkal, összehúzott szemekkel figyelem, ahogy végre hajlandó megemelni hátsóját, és elkezdi összeszedni szanaszét heverő cuccait. Nem csak blöfföltem, valóban kész lettem volna vele együtt mindet kivágni a szobából, ha szerencséje lett volna, nem az ablakon, hanem az ajtón keresztül, így viszont, egyelőre legalábbis, nem mozdulok.
A takarítás, vagy legalábbis ennek a valaminek végeztével viszont, a helyzet továbbra is ugyanolyan nevetségesnek tűnik, mint mindig. Már ami a tisztaságot illeti. Na nem mintha a társaság olyan kielégítő lenne, de ezzel pillanatnyilag nem tudok foglalkozni.
- Szerinted érdekel? – emelem meg szemöldököm, s csak, hogy lássa, komolyan beszélek, összeszedem  szemetét, és kihajítom az ablakon. Lentről pillanatokon belül hangos káromkodás hangzik fel, jelezve, páran a kidobott dolgok útjába kerültek. De, mint mondtam, magasról teszek rá, mi bajuk van, így nem is figyelek oda.
Amint a szoba végre normális, lakhatóbb formát ölt, el is kezdem rendezgetni cuccaimat, majd persze leszögezem, nem örülnék neki, ha bármihez hozzáérne, ami nem az övé. Na meg egész biztos, hogy ő se lenne boldog, amint rájön, milyen következményei vannak annak, ha valaki megpróbál kirabolni.
Ezzel viszont, még korántsem végeztünk, van itt pár apróság, mit nem árt tisztázni, mindkettőnk kényelme érdekében. Na jó, első sorban magamra gondolok, de úgy vélem ez abszolút gyakori jelenség.
- Inkább örülnöd kéne annak, hogy egyáltalán szóba álltam veled. – horkantok válaszát hallva, kérdésére pedig csak szemöldököm emelem meg, arra, hogy feleljek is, nem veszem a fáradtságot. És amúgy sincs türelmem most az ilyen hülyeségekhez.
- Csodás. – biccentek végül, roppant elégedett mosollyal arcomon. Egyetlen pillanatig még nem mozdulok, Richard arcát fürkészem érdeklődve, majd végül sarkon fordulok, és bőröndömhöz csörtetek, mibe azonnal bele is túrok. Amint megvan, amit kerestem, lassan felegyenesedek, és ismét szobatársam felé fordulok.
- Fogd, üdvözlő ajándék. – hajítom felé egyik doboznyi igen drága, különleges, de annál finomabb sörömet. Nem izgat, el tudja-e kapni, vagy sikeresen fejbe dobom, a gesztusba csupán az ital tartozik bele, az átadás nem.
- Tudsz jó szórakozóhelyet a közelben? - nem is reménykedek pozitív válaszban, de azért feltettem a kérdést, hátha. Végül is ő is fiatal, még ha nem is tipikus, feltehetően neki is ki kell engednie a gőzt. Már csak az a kérdés, ezt ily módon teszi-e, vagy olyasmit csinál inkább, mi engem nem hoz lázba.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Richard Cook

avatar


»Hozzászólások száma : 21
»Join date : 2014. Apr. 16.
»Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Isaac & Rich    Szer. Júl. 09, 2014 9:08 pm


Isaac & Rich

Szórakozottan figyelem, ahogy Isaac kidobja az ablakon a padlóról felszedett cuccaimat, majd megforgatom a szemeimet. Egyáltalán nem kéne érdekeljen, nem az én gondom, azok a szarok meg már amúgy sem voltak túlságosan fontosak, mégsem veszem észre magamon, hogy ezek ellenére egy kicsit is hidegen hagyna. Felőlem csinálhat akármit, összetörheti minden fontos dolgom, akkor sem leszek képes utálni. Csak mondjuk magamat, amiért úgy viselkedem, mint egy tizenéves kislány, aki épp először szemelt ki magának valamit. Ennél nagyobb hülyeség nem is lehetne ez a helyzet.
- Mint mondtam, azt csinálsz, amit akarsz – közlöm a lehető legnagyobb nyugalommal, ami jelenleg tőlem telik. Semmi kedvem most ránézni, a padló bámulása meg egy elég béna módszer ennek elkerülésére, tehát kénytelen vagyok újból felállni, hogy keressek valamit, ami egy kicsit leköt. Talán nem ártatna lemennem, és megkeresni azon kemény két ember egyikét, akiket ismerek itt, de valószínűleg nem lenne semmi értelme. Meg nem is segítene.
Végső elkeseredésemben a telefonomért nyúlok, az talán eltereli annyira a figyelmem, hogy bekapcsol a szelektív hallásom, és csak azt vagyok hajlandó megérteni, ami érdekel is. Már nincs kedvem leülni, pár perc múlva úgyis szaladgálhatok újabb dolgokért, ha ez mégsem válna be. Valószínűleg találnék pakolnivalót is, de kissé fura lenne, ha az iménti incidens után hirtelen egy tisztaságmániás csodamanóvá varázsolódnék, aki kitakarít mindent, mert épp ahhoz van kedve.
- Ó, bocs. Fogalmam sem volt róla, hogy ezt a mérhetetlen kedvességet ki kell érdemelni. Megpróbálom legközelebb nem elfelejteni – nézek fel a telefonból, ajkaimat gúnyos mosolyra húzva. Nem gondolom, hogy nyert ügyem van, de már ez is haladás. Szép lenne, ha az elkövetkezendő időben néma kussban ülnék itt, és arra sem reagálnék, ha olyanokat mondana, ami miatt egy normál embernek már betörtem volna az orrát.
Halkan felszisszenek, mikor a sörös doboz magam mellett lógó kézfejemről az ágyra pattan, majd felveszem, és az ablakpárkányra állítom.
- Na látod, tudsz te egész jó fej is lenni, ha nagyon akarsz. Amúgy kösz – mosolyodom el, és visszarakom a telefont az eredeti helyére. Jelen pillanatban az sem érdekel igazán, hogy utálom az alkoholt, tulajdonképpen képes lennék meginni is azt a sört, de ez már tényleg elég gyerekes. Oké, talán meglehet, hogy tényleg meg fogom inni. Ismerem magam, tuti, hogy megiszom.
- Bocs, de utálom az olyan helyeket, ezért nem ismerek egyet sem – felelek ismét megvonva a vállam. És ezáltal életemben először hálát adok a szórakozóhelyek létezéséért. Még az is lehetséges, hogy néhány óra szabadságot nyerek miattuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isaac Peterson

avatar


»Hozzászólások száma : 21
»Join date : 2014. May. 19.

TémanyitásTárgy: Re: Isaac & Rich    Csüt. Júl. 17, 2014 5:17 pm

Rich & Isaac





Dühösen horkantva kapkodok fel mindent, mi a padlón maradt. Talán nem kéne hisztis fúriaként viselkednem, de sajnálom, ma már épp elég kellemetlen dolog történt velem, a tűréshatárom pedig valahol a béka feneke alatt tartózkodik. Általában is, most pedig aztán pláne. Így hát gondolkozás nélkül váltom be ígéretem. Szobatársam pedig csak azért nem küldöm szemetei után, mert részben teljesítette kérésem, bár meglehet, hogy a későbbiekben ő is megtapasztalja, milyen kirepülni az ablakon, és néhány gyanútlan járókelő nyakába zuhanni, vagy a földön terülni ki. Részemről semmi jelentősége.
- Nyilván. – meredek rá egy pillanatra. Ez nem is volt kérdés, egyértelműen azt csinálom, amit akarok, és akkor, amikor akarom. Még rokonaim, tanáraim véleményét is csak igen ritkán veszem figyelembe, az övét pedig még ennyire se fogom számításba venni. Már ha egyáltalán meghallom.
Szavaira nem mondok semmit, csupán szemöldököm emelem meg kicsit. Ha most válaszolnék megjegyzésére, egész biztos elérném, hogy még a mostaninál is kevésbé jöjjünk ki egymással. Ugyan a legkevésbé se izgat, ha utál, de, mivel mégiscsak el kell viselnem egy ideig, addig talán nem kéne fajulnia a dolognak, hogy képes legyen álmomban megfojtani. Márpedig egész biztos tudnék olyat mondani, hogy gondolkozás nélkül megtegye.
Sértegetés helyett inkább úgy döntök, megszánom piáim egyikével, csak, hogy jelezzem, bennem is van jó szándék. Jó mélyen, de azért van. Azzal persze már nem igazán törődök, hogy sikerül-e elkapnia a dobozt, avagy sem, s a végeredmény láttán se szólok egy szót se, csupán megvetően horkantok. Végül is egy üveget elkapni nem nagy dolog, nem igaz?
- Senki nem mondta, hogy nem tudok az lenni. – forgatom meg szemeimet, köszönetére pedig csak biccentek egy aprót. Aztán felteszem a nagy kérdést, mi egy ideje már foglalkoztat, s amihez afféle bevezetőként szántam korábbi, dobálózós gesztusomat.
- Akkor mit csinálsz, ha szórakozni akarsz? – emelem meg szemöldököm őszinte döbbenettel. Szinte még a magamra öltött barátságtalan szerepből is sikerül kibillentenie, szinte. Végül csak sóhajtok, és megrántom vállam.
Mindegy is, legalább egész biztos, hogy egyetlen szórakozóhelyen se akadok össze vele. Emiatt pedig hálát is adnék Istennek, ha hinnék benne. A bulizásról, és találkozásról viszont valami más is eszembe jut.
- Nem ismerjük egymást egész véletlenül? Úgy rémlik, mintha összefutottunk volna már valamikor.– valójában könnyen meglehet, hogy tévedek, és csak összekeverem valakivel, most mégis olyan érzésem van, mintha láttam volna már korábban.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Richard Cook

avatar


»Hozzászólások száma : 21
»Join date : 2014. Apr. 16.
»Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Isaac & Rich    Szomb. Júl. 26, 2014 8:06 pm


Isaac & Rich

- Annak egyébként én is örülnék, ha legközelebb én dönthetném el, hogy hozzáérhetsz-e a cuccaimhoz, vagy sem – jelentem ki, és azt hiszem, még az sem érdekel, kapok ezért valami kedves beszólást. Nagyon nem méltányolnám, ha valami fontosabb dolgom is fogná magát, és tök véletlenül kirepülne az ablakon, amikor én épp nem vagyok itt. Ennek esélye pedig az előbbiből ítélve nem is olyan kicsi. Az pedig már egy másik kérdés, hogy az előbb elmondottakat, tudomásul veszi-e, vagy szimplán elengedi a füle mellett.
Aztán meg jobb lenne úgy döntenem, hogy nem igazán foglalkozom az idegölő szemöldökvonogatásaival, amiktől egyébként a plafonra tudnék mászni. Ha szóvá teszem, akkor úgyis csak rontok a helyzeten, abban meg amúgy is elég gyakorlott vagyok, hogy eltűrjem a dolgokat, az ennél százszor durvábbakat is.
- Ja, oké. Én eddig ezt nem nagyon vettem észre – állapítom meg kissé hangosabban, mint ahogy azt eredetileg terveztem. Ilyenkor legszívesebben fölpofoznám magam. Mindig is távol álltak tőlem az efféle bunkó megnyilvánulások, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy nincsenek olyan helyzetek, amikor használom őket. Hiába találom eléggé szánalmasnak, valahogy muszáj kiállnom magamért. Legtöbbször azt a beszédstílust tartom ésszerűnek, amit a másik is használ, hiszen a szép szóból egyre kevesebben értenek. Bár igazából nincs jogom senkit elítélni a személyisége alapján. Nincs olyan, hogy valaki teljesen ok nélkül, magától válik olyanná, amilyen.
- Nem hiszem, hogy túlságosan érdekesnek találnád, tehát inkább hagyjuk – felelem az imént hallott kérdésre. Hülye kérdés. Nyilván valami normális dolgot, nem pedig valami fülledt, seggrészeg emberekkel teli helyen próbálok felszedni valakit, akire alig huszonnégy óra elteltével már emlékezni sem fogok. Belegondolni sem merek, hogy egyes emberek miért gondolják ezt teljesen normális dolognak. Azelőtt sem voltam jó véleménnyel a szórakozóhelyekről, mielőtt pár hónappal ezelőtt a húgom unszolására rávettem magam, hogy ellátogassak egybe. Nem igazán lett jó vége.
Megköszörülöm a torkom, többször körbenézek a szobában, hátha valamiről hirtelen eszembe jut, hogy mit is kellene ilyenkor mondanom. Dehogynem, te vagy az a seggfej, aki miatt a hátralévő éveimben folyamatosan anyázni fogom magam. Ennél jobbat egy született színész sem tudna kitalálni. Elmesélhetném szóról szóra az egészet, hátha nem emlékszik rá, esetleg szerinte máshogy történt, de gyanítom, hogy teljesen fölösleges lenne.
- Nem tudom. Meglehet – válaszolom végül, majd idegességemben alsó ajkam kezdem harapdálni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isaac Peterson

avatar


»Hozzászólások száma : 21
»Join date : 2014. May. 19.

TémanyitásTárgy: Re: Isaac & Rich    Csüt. Júl. 31, 2014 1:24 pm

Rich & Isaac





- Ha rendben tartod a dolgaidat, egy ujjal se fogok hozzájuk érni. – fordulok felé gúnyosan mosolyogva. Csak nem hiszi, hogy kéne bármelyik kacatja? Ne legyünk már nevetségesek! Csupán elvárom, hogy legalább megközelítse az itteni szint azt, amihez hozzászoktam. S mivel maga a szoba még alulról is csak alig-alig veri a mércét, a rendetlenség már nem fér bele. Ebből pedig nyilván az következik, hogy gondolkozás nélkül hajítom ki bármelyik tulajdonát, ha az olyan helyen van, mi nem tetszik nekem. Vagyis jobb lesz, ha vigyáz magára, és a dolgaira is.
- Talán feltűnt volna, ha kevésbé lennél ilyen… ilyen. – mérem végig lenézően. Tudnék rá jelzőket mondani, bőségesen, de úgy vélem, pillanatnyilag egyik se lenne elég sértő, így amolyan mindent egybe megoldásként olyan pillantást vetek rá, miből pontosan levehető, még a szoba sarkában megbújó pormacskát is többre tartom.
Ami pedig megjegyzését illeti, mit nyilván sértésnek szánt, nem hat meg túlságosan. Egyrészt tisztában vagyok vele, hogy eddig nem épp kedves szobatársként viselkedtem, másrészt pedig igen magasról teszek rá, mit gondol rólam. Csupán kevés olyan ember van, ki elmondhatja magáról, meghallgatom véleményét, és még meg is fogadom azt. Ő pedig nyilván nem tartozik közéjük.
- Valószínűleg tényleg. – értek egyet egészen kivételesen. Valóban kétlem, hogy bármi olyasmit csinálna, ami akár csak egy kicsit is megfogna, vagy érdekelne. Így hát hanyagolom is inkább a dolog, és amint eljön a megfelelő idő, felkerekedek, hogy találjak olyan helyet, mi nem ilyen végtelenül unalmas, és kiborító.
A legjobb természetesen egy zsúfolt szórakozóhely lenne, tele bevállalós fiatalokkal, kikkel eltölthetek néhány kellemes órát, mi talán elfeledteti velem a tényt, hogy egy ilyen helyre keveredtem.
A bulizásról azonban valami más is eszembe jut. Ha egy kicsit jobban megfigyelem szobatársamat, olyan érzés kerít hatalmába, mintha találkoztunk volna már valamikor. Ugyan még maga a gondolat is nevetségesnek tűnik, hisz nem tűnik olyannak, ki a társadalom azon szintjén áll, mint én, illetve, ahogy arról felvilágosított korábban, szórakozni se jár el. Annak ellenére azonban, hogy mindez igen lehetetlennek, és hihetetlennek látszik, az érzés nem múlik, sőt, mintha lassan, de biztosan kezdene derengeni valami.
- Meglehet? – ismétlem válaszát elgondolkozva. Erre kapásból rávágnám normál esetben, hogy akkor biztos nem, hisz nincs olyan, hogy rám ne emlékezzen valaki, de reakciója, és az az igen hosszú szünet, mit felelete előtt tartott, gyanús. Nagyon gyanús.
- Talán lefeküdtünk már? – lépek közelebb, érdeklődve. Nem gondolom komolyan egyébként, bár nem mondanám, hogy nem az esetem, nem tűnik olyannak, aki leissza magát, szobára megy valakivel, aztán elfelejti. És nem, ez most nem dicséret volt. Visszatérve a kérdésre, csupán azért tettem fel, mert… hát nem is tudom, talán csak látni akarok tőle egy olyan reakciót, mi több csöndben üldögélésnél, vagy gyenge sértegetésnél.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Richard Cook

avatar


»Hozzászólások száma : 21
»Join date : 2014. Apr. 16.
»Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Isaac & Rich    Pént. Aug. 22, 2014 12:04 am


Isaac & Rich

- Oké, anyuci – morgom az orrom alatt, remélem nem elég hangosan ahhoz, hogy hallható legyen. Magamban beismerem, tényleg nincs itt valami nagy rend, de engem amúgy sem fenyegetett soha a rendmánia veszélye. Akkor rakok rendet, ha unatkozom, szar napom van, vagy már tényleg nagyon idegesít a rendetlenség. Olyan igazán szar napom nagyon régen volt már, unatkozni mostanában nem lesz időm, tehát csak az utolsó dolog maradt, ami talán javíthat valamit a helyzeten. Illetve nem ártana felírnom a listára azt az esetet, amikor a szobatársam nyafog, hogy tartsak rendet, ami valószínűleg elég gyakori eset lesz.
- Mondd csak, nem állok neki sírni – jelentem ki amolyan „már úgyis mindegy” stílusban. Nem hülyültem meg, nem akarom, hogy kimondja. Vagy talán mégis. Nyugodtan megtarthatná magának a véleményét rólam, ha nem érdekelne ennyire, bár elég nagy esély van rá, hogy nincs is, annyira hidegen hagyom. Az egyetlen szempontból jó lenne, nem lenne mit elmondania, de az ilyen szempontokat általában a legutolsó helyre rangsorolom. Ha nagyon szánalmas akarnék lenni, azt is mondhatnám, hogy nekem mindegy, csak beszéljen hozzám, viszont ennyire azért tényleg nem vagyok bolond. Még nem. Idő kérdése, meg azé, hogy mikor vallom be végre magamnak is a nyilvánvalót.
Talán azt a képet, mely azt szemlélteti, hogy az emberek mit gondolnak, illetve ebből mennyit mondanak ki hangosan, rólam mintázták. Elvégre nekem kellene minden áron mindenki orrára kötnöm, hogy mik a kedvenc elfoglaltságaim, még akkor is, ha egyeseket nem igazán érdekel. Feltételezhetően egy hangyányit, vagy még kisebbet növelt volna a tekintélyemen, ha kiállok magamért, és rögtön a kérdésre válaszolva elárulom Isaacnek, hogy mit szoktam csinálni, ha unatkozom. Elég hülyén nézne ki, ha így utólag kezdeném el sorolni, valamint inkább röhejes lenne, mint hasznos.
Tekintetem újra a padlóra szegezem, hirtelen elkezd nagyon is érdekelni, hogy mennyire koszos a cipőm orra, milyen színű a cipőfűzöm, mintha nem is lennék tisztában vele. Nem lett volna túl nagy baj, ha rögtön a találkozásunk után elkezdem az arcomra gyűjteni a tetoválásokat, hogy még csak véletlenül se ismerhessen fel, de ez valahogy nem jutott eszembe. Pedig meglehetősen örülnék neki, ha ezt a beszélgetést átugorhatnánk. Az is megtenné, ha tudnék normálisan hazudni az ilyen dolgokról is, és elhitethetném, hogy ez nem lehet más, csak egy félreértés. De ez esélytelen.
Igen, meglehet. Meglehet, hogy minden emberben akaratlanul őt keresem. Az is, hogy hiába voltam eléggé ittas állapotban – ami amúgy csakis miatta volt -, még mindig érzem a száját az enyémen, meg nyakamon, amin másnap természetesen egy szép nagy folt éktelenkedett. Na, meg az is, hogy egy kicsit beléestem. Vagy nagyon.
Bizonyára mostanra leeshetett neki, hogy mik is történtek, így legalább részleteznem nem kell. Igazából szívesen megtenném, elmondhatnám betűről betűre, de nem hiszem, hogy túl sokat érne. Végül nagy levegőt veszek, felnézek, egyenesen Isaac szemeibe, és a lehető leghatározottabb hangnemben válaszolok.
- Igen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isaac Peterson

avatar


»Hozzászólások száma : 21
»Join date : 2014. May. 19.

TémanyitásTárgy: Re: Isaac & Rich    Kedd Aug. 26, 2014 10:35 pm

Rich & Isaac





Már csak szemeim forgatom meg megjegyzésesére, mi, legyen bármily halk, nem kerüli el figyelmemet. Játszhatja itt a neveletlen, rendetlen, meg nem értett kölyköt, nem érdekel, de én szóltam. Vele együtt kivágok mindent, ha nem teremt normális, emberi körülményeket.
- Ebben nem lennék olyan biztos. – lenézően mérem végig, pillantásomból, arcomról süt, jóval kevesebbre tartom, mint normális lenne. Elmondhatnám persze, mit gondolok róla, de semmi kedvem még többet jártatni a szám. Nem ér annyit az egész, ő pedig aztán pláne nem.
Van itt azonban valami, mi egy ideje már nem hagy nyugodni. Nem sok rémlik a kölyökből, mégis, valahogy, valamily módon, ismerősnek tűnik. Nem haverom, nem járunk egy suliba, s abban is egész biztos vagyok, hobbijaink még véletlenül se keresztezik egymást. Tehát egyetlen dolog marad, mi szóba jöhet.
Nem vagyok szívbajos, rákérdezek. Nem gondolom komolyan, egyébként. Biztos vagyok benne, tévedek. nem azért, mert sose jutna eszembe lefeküdni vele. Szó sincs róla. A kinyúlt, borzalmas ruhák, pocsék modor, és kupi imádata alatt egész biztos csinos kis testet rejteget. Eléggé helyeset ahhoz, hogy megforduljon fejemben, másra is használhatnánk szánk, mint a veszekedés.
Csakhogy, az előbb világlott meg, ő nem jár szórakozni, legalábbis nem olyan helyekre, mint én. Márpedig kivétel nélkül bulizás közben teszek szert egyéjszakás partnereimre.
Kételkedek, nagyon is, hallgatása azonban kezd gyanús lenni. Nem tudom eldönteni, csupán undorítja még a gondolat is, azért teszi ezt, avagy inkább zavarban van, az emléknek hála. Kíváncsi vagyok, nagyon, de úgy tűnik, nem fogok választ kapni. Vagy mégis?
- Milyen kicsi a világ. – érdeklődve, mosolyogva ingatom meg fejem. Nem jövök zavarba, miért tenném? Nem vagyok az a típus, ki szégyelli magát egy-egy egyéjszakás akármi után. Ha az lennék, meglehetősen nehéz életem lenne.
- És, mit szeretnél? Ismétlést? – mutatóujjam álla alá simítom, megakadályozva, hogy lehajthassa fejét. Nem akarom, hogy elforduljon, azt akarom, lássa, komolyan beszélek. Végigpillantok rajta, felmérem minden porcikáját. Tetszik a látvány, arcomra is elégedett mosoly siklik.
- Én nem bánnám.  – végignyalok ajkaimon, egyértelműen jelezve, képes lennék akár itt, és most is feleleveníteni azt a bizonyos éjszakát. Ugyan nem szokásom ilyesmit tenni, ezúttal kivételt tennék. Ezt pedig igazán értékelhetné ő is. Nem fogja, tudom jól. De a remény hal meg utoljára, ugyebár.
Hirtelen ötlettől vezérelve hajolok le hozzá, orrunk szinte összeért. Nem csókolom meg, csupán nyelvem hegyével érintem meg alsó ajkát, majd már hátra is lépek.
- Csak egy szavadba kerül.– lesz megjegyzésem, természetesen, de komolyan beszélek. Ha megkér, újra lefekszek vele.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Richard Cook

avatar


»Hozzászólások száma : 21
»Join date : 2014. Apr. 16.
»Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Isaac & Rich    Csüt. Aug. 28, 2014 11:16 pm


Isaac & Rich

Nem igazán kell minden erőmmel a kezemet a számra tapasztanom ahhoz, hogy ne szólaljak meg. Nem lenne túl sok értelme. Jól biztosan nem jönnék ki belőle, meg amúgy sem szeretem túlságosan felesleges jártatni a szám. A kedvenc elfoglaltságom úgyis a padlóbámulás, ez sosem fog változni.
De miért van az, hogy ezen a hülye padlón nincs semmi, amit bámulhatnék? Már számomra is kezd kissé kínosnak hatni, hogy a semmit nézem, pedig állandóan ezt csinálom. Nem bánnám, ha mondjuk a semmire rá lenne írva nagy betűkkel, amit mondanom, vagy tennem kellene ebben a helyzetben. Sajnos nem valószínű, hogy ez be fog következni, így kizárólag magamra számíthatok, ahogy mindig is. Ebből viszont nem fog semmi jó kisülni. Erre pedig a legjobb példa az az eset, amikor először és utoljára átléptem egy szórakozóhely küszöbét felelősségteljes bátyként, de haza már naiv kisfiúként értem, akit természetesen jól átvágtak. Vagyis inkább átvágta magát. Jól emlékszem, mindent elhitettem magammal, a leghülyébb érvekkel próbáltam megmagyarázni, hogy miért is ébredtem totál egyedül, aztán végül elhinnem nem igazán sikerült.
Elfelejtek gondolkodni, valószínűleg lélegezni is, és abban sem vagyok biztos, hogy a szívem ver-e még egyáltalán. Nem igazán díjazom, hogy Isaac ujja az állam alatt megakadályoz a fejem lehajtásában, bár így legalább újra van okom a szemeit nézni. Ajkaim kissé elnyílnak, pislogás nélkül meredek rá, és érzem, hogy most nagyon mondanom kellene valamit, de nem tudok. Mondjam ki, hogy szeretném? Hiába látom nagyon őszintének, az ördög soha nem alszik, biztos, hogy jól kiröhögne, mást nem kapnék. Körmeimet kénytelen vagyok a tenyerembe mélyeszteni, mikor nyelve az ajkamhoz ér, hisz érzem, ahogy a szemem lecsukódni készül, a kezem pedig már majdnem elindult, hogy közelebb húzzam. Összeszedem magam, miután hátrébb lép, épp eléggé ahhoz, hogy beszéljek.
- Tudod, a világban milliónyi olyan érzéketlen rohadék ember él, mint te. Valószínűleg az orrotokat annyira fent hordjátok, hogy azt még a Marsról is látni. Folyton hisztiztek minden miatt, néha még az sem jó, amit ti találtatok ki, de azt természetesen másra fogjátok, hogy ne kelljen magatokat lehülyézni. Pedig így van. Ti vagytok a világ legnagyobb hülyéi, többek között azért, mert nem veszitek észre, ha másokon szépen átgyalogoltok valamilyen módon. Kíváncsi lennék, mi sülne ki belőle, ha ez mondjuk egyszer fordítva történne meg – mosolyodom el halványan, kezeimet a nadrágom zsebébe süllyesztem. Egyelőre ötletem sincs, hogy az elkövetkezendő néhány percben mit is fogok ezért a szép kis előadásért kapni, de eszembe sem jut foglalkozni vele. Most nem, majd később. – De tudod mit? Átveszem tőled egy kicsit a „világ egyik legnagyobb hülyéje” titulust. Ha tényleg nem bánnád, akkor megismételhetnénk – közlöm végül nyugodtan, viszont azt nem bírom megállni, hogy ne harapjak az ajkamba az utolsó mondat után.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Isaac Peterson

avatar


»Hozzászólások száma : 21
»Join date : 2014. May. 19.

TémanyitásTárgy: Re: Isaac & Rich    Hétf. Szept. 01, 2014 12:11 am

Rich & Isaac





Szórakozottan figyelem. Vajon mire gondolhat? Mit érezhet? Ezen merengek. Nem tudom megmondani, ötletem sincs. A földet bámulja, úgy, mintha az lenne a világ legérdekesebb dolga. Nem az. Én is tudom, ő is tudja. És mégis. Talán fél tőlem? Zavarban van? Vagy csak igyekszik visszafogni magát? Nem értem. Miért tenné? Egyiknek sincs semmi érelme. Bunkó vagyok, ez igaz, de ez nem jelenti azt, hogy megverném, ha rám nézne végre. Azt se persze, hogy nem, de nem vagyok agresszív. Nem ütök, csak ha nagyon muszáj. Olyat se mondtam, mivel igazán zavarba hozhattam volna. Amúgy se tűnik olyasvalakinek, akit néhány szóval el lehet pirítani. Akkor hát miért? Az pedig, hogy csak azért teszi ezt, nehogy kicsússzon valami száján, mi sértő, kegyetlen, végképp érthetetlen magyarázat. Hisz én eddig nem tettem mást, csak bántottam. Miért fogná vissza magát akkor?
Azt, mi végül eszembe jut, végképp nem gondolom komolyan. Annak ellenére se, hogy sok mindent megmagyaráz. Mégis kimondom hangosan. Mégis megkérdezem.
Válasza meglep, egészen elképeszt. Zavarba azonban nem jövök, sőt, tökéletes lelki nyugalommal ajánlom fel az ismétlés lehetőségét. Biztos vagyok benne, hogy nemet fog mondani, hogy ezzel végre sikerül kibillentenem ebből a nevetségesen passzív hozzáállásból. S valóban. Megszólal.
Elmosolyodok szavaira. Halványan, de láthatón. Nem ő az egyetlen, aki így gondolja, s bármit is hitt, ez kevés ahhoz, hogy kihozzon sodromból.
- Tudod, miért tehetjük meg ezt? Mert a hozzád hasonló szánalmas, önmagukat megvédeni képleten emberekkel van tele a világ. Szinte kéritek, hogy gyalogoljunk át rajtatok, hogy irányítsunk titeket. Tudod, miért aláznak meg, vernek át? Mert hagyod magad. Mert a homlokodra van írva, hogy veled megtehetik. Hiába vagy kíváncsi, mi lenne fordított esetben, mert sose lesz olyan. Nincs elég tökötök ahhoz, hogy megtegyétek, hogy szembeszálljatok. Csak nyafogtok, és sírtok, de ha tenni kéne valamit, máris visszabújtok a sarokba, és ott reszkettek tovább. Ne rám fogd a saját cselekvőképtelenséged. Ne az én hibám legyen már, hogy szerencsétlen vagy. -  nem tudom, mit várt, de azt hiszem, valami ehhez hasonlóra számított tőlem. Nem érdekel már többé, elegem van belőle, s most komolyan úgy érzem, szívesen beverném az orrát. Hátat fordítok, az ajtó felé fordulok, de mielőtt kicsörtethetnék a szobából, újra megszólal.
Nem fordulok felé azonnal. Kell egy pillanat, hogy leküzdjem meglepődésem, hogy eltüntessem csodálkozástól kerekre tágult szemeimet. Végül mégis felé pördülök. Arcomon már elégedett, győzedelmes vigyor ül.
- Nem bánnám. – biztosítom, miközben odalépek hozzá. Ezúttal állkapcsát szorítom ujjaim közé, és felemelem fejét.
- Megismételjük, ha eléred, hogy megkívánjalak. – valójában könnyebb lenne, mint hinné, ezt azonban nem teszem hozzá. Nem ment el az eszem teljesen.
Lehajolok hozzá, nyelven végigfuttatom ajkain, nem csókolom meg, még nem. Érdekel, mennyire gondolja komolyan, mennyire akarja. Hogy képes-e tenni azért, hogy megismételjük a kérdéses alkalmat.
- Egyszer már felkeltetted a figyelmem. Nem lehet nehéz még egyszer megtenni, nem igaz?- őszintén kétlem, hogy belemegy, hogy mer lépéseket tenni. Olyasvalakinek tűnik, aki képtelen bármit is megoldani egyedül. Persze meglehet, hogy tévedek.
S hogy mi lesz, ha beigazolódik feltételezésem? Semmi, pontosabban ugyanaz, mintha tévedtem volna. Unatkozok, feszült vagyok. A szex tökéletes mindkét problémára. Eszemben sincs elszalasztani az ölembe hullt lehetőséget.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Isaac & Rich    

Vissza az elejére Go down
 

Isaac & Rich

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Summer Camp :: Játéktér :: Tábor és környéke :: Férfi részleg-