Még csak két napja vagyok itt, de már egészen jól sikerült beilleszkednem. Bár a szobatársamon kívül még nem nagyon találtam olyan lányt, akivel hosszú távon olyan hű de jól ellenénk, de hosszú még a nyár, bármi megtörténhet és még csak két napja vagyok itt, ne szabad túl sokat akarnom.
Sajnos lemaradtam a közös reggeliről, mert állandóan behúztak elém a fürdőbe, aztán mire megszárítottam a hajam, felöltöztem és felpakoltam valami alap sminket, addigra a többiek már végeztek. Igazából nem is kapkodtam, nem szeretem a reggeli tolongást, sorba állást.
Miután teljesen elkészültem lebaktattam az étkezőbe valami harapnivalóért.
Már csak pár ember eszegetett bent, de sor és tömeg sehol szerencsére. Fogtam egy tálcát, rápakoltam egy zsömlét meg valami felvágottat, sajtot, egy bögre teát, majd megfordultam, s körbenéztem, hogy hova is ülhetnék le....

*Lusta voltam reggel, Marcus ki tudja merre volt így nem keltem időben. Lassan mászok ki az ágyból és keresgélem a ruháimat. Az esti zuhany után kicsit felfrissültebb vagyok, ám a közös reggelinek csak a végére érek oda, így szépen telepakolom a tálcám és egy félreeső asztalt választok. Belekezdve a reggelibe felmérem a terepet. Zoey sehol, gondolom már próbál, nem tudom. Pár lányra rákacsintok, majd megjelenik egy új szőkeség. Elvigyorodok, friss hús, nem is láttam még, viszont tudom hogy hívják.*
-Hey Nichole! Nem csatlakozol?*kurjantok oda, majd intek neki, ha felém néz. Remélem csatlakozik, ha nem hát így jártam, nem engem minősít.*

Nem siettem el a dolgokat, ma csak délután van kötelező gyűlésem a többiekkel. Szépen felpakoltam minden számomra szimpatikus kaját a tálcámra, majd megfordultam és egy pillanatra megálltam, hogy körbenézzek hova is ülhetnék le.
Nem telt bele fél másodperce be se, amikor az egyik félreeső asztalnál ülő srác a nevemet kiáltotta és integetni kezdett. Nagyra nyíltak a szemeim, nem tudtam jól látok-e. Fogalmam sem volt ki az a srác, életemben nem láttam még, de ő mégis tudja valahonnan a nevem. Nem agyaltam sokáig, úgy sem szeretek egyedül enni, szóval elmosolyodtam, majd odabaktattam az illetőhöz.
-Szia! Ismerjük mi egymást? - kérdezem kedvesen mosolyogva a srácra miközben lehelyeztem a tálcámat az asztalra és kihúztam a Raidennel szemben lévő széket, hogy leülhessek.
-És hogyhogy csak így egyedül? -kérdezem még mindig mosollyal az arcomon, úgy, mintha már nem is tudom mióta ismernénk egymást. Mindeközben elkezdtem összepakolni a szendvicsemet. Már igencsak korgott a gyomrom.
-Amúgy téged is mindig kitúrtak a fürdőből, hogy ilyen későn jöttél le vagy szimplán csak lusta voltál felkelni? - gondolom legalábbis, hogy nem időben jött le, mert a reggelije nagy része még a tálcáján pihent.
Közben ahogy elkészültem a reggelimmel már neki is fogtam elfogyasztani, mert már tényleg nagyon éhes voltam.

*Nichole cuki csaj, kár lenne elszalasztani egy beszélgetést vele. Rá is kiabálok, hogy nem akar-e csatlakozni, aztán mikor megindul felém elvigyorodok. Megérkezése pillanatában a tálca az asztalt éri, én meg csajozós felvont szemöldökkel hallgatom a csicsergését.*
-Szia. És nem ismerjük egymást, pusztán kitaláltam a neved szívi.*biccentek, majd mielőtt neki lát a szendvicsének be is mutatkozom.*
-Amúgy Raiden Gray, szolgálatodra.*nem nyújtok neki kezet, nem illik, majd ha ő szeretne, megteszi a kellő intézkedéseket.*
-Úgy, hogy a szobatársam valahol jól érezte magát az éjjel, aztán volt időm kipihenni magam. Utálom a tömeget, szóval szeretek késve reggelizni. De ma még jutalom is jár a későn kelőknek, látod?*pillantok rá mindent tudó vigyorral, majd lassan enni kezdek én is. Közben fél szemmel a lányt figyelem, ha valamit akar mondani hallgató fülekre talál.*