Tárgy: Nichole Castillo Kedd Nov. 26, 2013 10:29 am
Nichole Castillo
KARAKTER TELJES NEVE: Nichole Castillo BECENÉV: Nicky, Lilo SZÜLETÉSI DÁTUM/HELY: 1992. augusztus 10. KOR: 21 CSOPORT: Művészek PLAY BY: Esti Ginzburg
KÜLSÖ JELLEMZÉSE
SZEME: Sötétzöldes, néha barnásnak látszik. Pillantása igéző, csábító, olyan, aminek képtelenség ellenállni. Szemeiben tükröződik minden érzelme, akármit ki lehet belőle olvasni. ÉRDEKESSÉG: Egy pillangóra emlekéztető anyajegy a bal kulcscsontja alatt. ALKATA: Vékony, karcsú, de nem túlzottan sovány, alakja nagyon szép nőies. RUHÁZAT: Lilo nagyon odafigyel a külsejére, mindig naprakész, sosem lép ki úgy az utcára, hogy ne lenne tökéletes a külseje. Ruhái színben változatosak, viszont nagyrészt csak szoknyákat és ruhákat hord, olyanokat, amik kiemelik szép alakját. Néha még enyhébb teleken is képes harisnyával szoknyát felvenni.
BELSÖ JELLEMZÉSE
JELLEM: Nicky egy nagyon közvetlen, barátságos és cserfes lány. Bár szeret mindenkivel bármennyit beszélgetni, azért tudja hol a határ. Nem csak esztelenül beszél, értelmesen lehet vele társalogni, hiszen tanult lány. Kissé vadóc, amit a fejébe vesz, azt meg is csinálja. Jópofa lány nagyon, barátnői szeretik, mert mindig képes megnevettetni az embereket szavaival, viselkedésével. Mindig vidám és jó kedvű, az embernek az a benyomása róla, hogy sosincs rossz napja. Mindenkivel kedves és pozitív. Aki nem szimpatikus neki, azt egyszerűen elkerüli, hogy elkerülje a konfliktusokat. A pasikkal kicsit hadilábon áll, de csak azért, mert sokan közelednek felé és ő nehezen válogatja ki, hogy ki az, aki nem csak lefektetni akarja. Illetve aki neki kell, az általában sosem veszi észre őt, de Nicky tudja, hogyan hívja fel magára a figyelmet. Egyébként Nicky utál egyedül lenni, kivéve a minden este megtett esti sétáján, amikor átgondolja a napját. Ja meg persze, amikor alkot. HOBBI: Festés és rajzolás, esti séta, filmezés CÉLOK: Állatorvos szeretne lenni, emellett pedig elismert festő, gyerekkönyvek illusztrátora.
ÉLETEM TÖRTÉNETE
Történetem 1992. augusztusában kezdődik, egészen pontosan 10-én, egy gyönyörű napsütéses délutánon, San Francisco-ban. Ekkor születtem meg. A szüleimnek nagyon örömöt okoztam jövetelemmel, pedig már nem az első gyermekük voltam, ugyanis van egy nálam 10 évvel idősebb bátyám, Robert. Én még akkor nem is sejtettem, hogy milyen kesze-kusza a családunk. Boldog kisgyermekkorom volt, nem volt velem sosem baj, azt mondta anya, hogy jó gyerek voltam mindig. Bár néha egy kicsit sokat magyaráztam, de ezt inkább mindenki aranyosnak tartotta, mint zavarónak. Gyorsan nőttem, hamar eljött az iskola ideje. Jól tanultam nagyon, egyedül a srácokkal voltak kisebb gondjaim, mert sokan már ilyen idős koromban megkörnyékeztek. Én azonban még nem nagyon tudtam kezelni ezeket a helyzeteket, általában vagy észre sem vettem, hogy csábítani próbálnak, vagy szimplán elküldtem őket egy kicsit messzebbre. Ekkor még minden úgy alakult az életemben, mint másokéban. Átlagos lányka voltam, bár meg kell mondjam, iszonyatosan szerettem rajzolni és sokat is dicsérté az alkotásaim, de én ekkor még nem láttam jobbnak, mint bárki másét. 13 éves voltam, amikor anyáék elmondták, hogy a bátyámmal csak féltestvérek vagyunk. Anyum évekkel ezelőtt még másnak a felesége volt, abból a házasságból volt Robert is, de miután az a csávó alkoholista lett, elváltak és én anyu második házasságából születtem. Kicsit furcsán éreztem magam emiatt, de nem haragudtam végül is senkire, csak érdekes érzés volt, hogy a szeretett bátyám nem egészen a bátyám. Mai fejjel azt mondom, várhattak volna még ezzel, elmondhatták volna pár évvel később is. Minden esetre tovább folytattam a sulit, könnyen vettem az akadályokat, gimibe is bekerültem. Ott sem igazán a tanulással, mindinkább a srácokkal volt problémám. Ekkor viszont már nem csak elküldtem őket, hanem én is flörtölgettem. Több sráccal össze is jöttem, volt is csalódás meg megbántás bőven. Nem volt azonban egy olyan srác se, akit kiemelhetnék, hogy mennyire szerettem. Az igazi szerelem szerintem még nem talált meg. Kijártam a gimit, s mivel sokat növelték az önbizalmam a rajzaim terén, úgy döntöttem az egyik művészeti egyetemre iratkozok be. Úgy vélem mindig van hova fejlődni. Már egy éven túl vagyok, de mivel mindig van mit tanulni, úgy döntöttem nyaranta eljárok egy táborba, ahol a festés és rajzolás mellett még a tánctudásom is csiszolgathatom kicsit (azon tényleg van mit), hogy a bulikban még jobb legyek. A tábort a neten láttam meg először, s most bőrönddel a kezemben indulok el, hogy felmérjem a terepet abban a híres táborban...
A hozzászólást Nichole Castillo összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Nov. 26, 2013 2:54 pm-kor.
Lionel Jones
Admin
»Hozzászólások száma : 172 »Join date : 2013. Nov. 11. »Tartózkodási hely : A tábor