Kicsit álmosan támolyogtam be a próbaterembe. A tegnapi bulizás után még mindig másnapos voltam egy kissé. Nehezen kapartam össze magam, de azért tényleg mindent megtettem, hogy normális, emberinek mondható külsőt öltsek magamra az órámra. Többé-kevésbé talán sikerült is. Bár ami azt illeti, még egy kicsit szét vagyok csúszva. Abban sem vagyok igazából biztos, hogy kivel is lesz most órám. Valami különóra az egyik lánnyal, ha jól emlékszem. Különösen tehetséges, ezért kell csak vele egyedül is foglalkoznom. Nem sokszor csináltam még ilyet, de majd improvizálok. Ledobtam magam a teremben egy székre és vártam. Nem szokásom jegyzeteket vagy bármi ilyesmit hozni az óráimra. Van itt egy zongora, meg itt a gitárom, ennyi épp elég. Majd kihozunk valamit. Amíg meg ideér a diákom, fejemet a falnak döntve úgy határoztam, relaxálok egy kicsit. Remélhetőleg nem alszok el. Vagy majd az ajtó nyílására felébredek, ha mégis.