Ebéd után, úgy döntöttem, hogy elmegyek kicsit énekelgetek és gitározom.
Tesómat is meg kellene keresnem. Utoljára tegnap láttam vacsoránál. Elmentem a szobámba, átöltöztem egy kényelmes ruhába, hátha táncolni lenne kedvem.
Elindultam a termek felé, hátha valahol a tesóm épp gyakorol. 10 perc keresgélés után, sikerrel jártam, ugyanis az egyik teremben a tesóm gyakorolt, egy lánnyal együtt. Háttal volt nekem, épp pihent vagy nem tudom. Nekifutottam, és ráugrottam a hátára.
- Hellóka nyalóka! - köszöntem nevetve testvéremnek.
Nem zavar, hogy az a lány kissé furán néz rám. Megtehetem és kész.

*Mint minden tábor, már ez is nagyon jól kezdődött. Persze már első nap megkerestem Daphne-t, ő szokott lenni a partnerem a táborokban. És persze valahogy fontos is már nekem, nagyon szoros kapcsolat alakult ki közöttünk az éve alatt. Már első reggel azzal kezdtem, hogy kivertem az ágyból és vonszoltam próbálni. Mint mindig most is egy rövid nadrág és egy trikó volt rajtam. Meleg van, így több nem is kell.
Éppen egy koreográfia próbát fejeztünk be és törölgettem magam egy törölközővel, amikor valaki a hátamra vetődött. Pihe súlyából és hangjából már tudtam ki az. Felnevetve fogtam meg a kezeit, mert mint mindig most is féltettem attól, hogy netán leesik és baja lesz. Féltem én mindig mindentől, óvom még a széltől is.* -Szevasz!
*Aztán táncpartneremre néztem és a fejemmel a hátamon csimpaszkodó felé böktem.* -Had mutassam be neked a húgomat, Layla-t. Hugi! Neked pedig had mutassam be a legjobb barátnőmet és táncpartneremet, Daphne-t. *Ők kettena két legfontosabb nő az életemben. Meg persze édesanyám, de ő nincs itt most.*

*A sokadik próba, az izmaim ólomból vannak, de inkább tűröm, hogy kedvenc zsarnokom még túráztassa az idegeimet. Alig várom, hogy végre kicsit pihenjünk, amint elenged zuhanok a padlóra minden előre jelzés nélkül, mint egy elengedett marionett bábu. Most igen is igénylem a szünetet, ki is fekszek, onnan pislogok fel fél szemmel Marcora.*
-Gyil... kos... vagy... Még mindig...*behunyom a szemeimet, halált színlelek, majd arra pillantok fel, hogy valaki végig dübörög a termen, majd partnerem nyakába ugrik. Ejha. Persze nem nézek furcsán, megszoktam, hogy Marcon mindig csüng valami nő, én elkönyveltem, hogy csak együtt táncolunk. Aztán mikor bemutatja a bepottyant leányzót erőt veszek magamon, hogy kezet nyújtsak neki, de amit rólam mond arra legyökereznek a lábaim és visszaülök a földre.*
-Őőő, akarod mondani, csak a táncpartnered Marco!*helyesbítek hevesen, nekem ne műveljen ilyeneket... El is kapom róluk a pillantásom, majd a gondolat, hogy rendesen bemutatkozom a lánynak elmarad, inkább a balett rúdhoz lépek, hogy kinyújtsam az izmaimat. A hajam lófarokba fogva, egyszerű melegítő nadrág és sportmelltartó van rajtam, ezt már Marco is megszokta, eddig semmi problémánk, hiszen ez olyan, mintha egy nagyon rövid topp lenne rajtam. Még a szemem is behunyom, hogy ne lássam őket amint engem bámulnak a tükörben. Szerintem mellettem most a paradicsom is rózsaszínnek hat. Aztán megszerzem a vizemet, és kissé duzzogva az egyik sarokba vonulok. Erről nem volt szó, hogy így "lejárat" a srác. Legszívesebben nagyon cifrákat mondanék most, ám mégsem teszem...*

Reméltem, hogy nem fogja leordítani a bátyám a fejemet, hogy csak úgy ugrándozom a hátára, miközben ő éppen próbál. Nagy mutatványom közepette, nem néztem, hogy a lány a földön fekszik. Hát a tesóm elég keményen szokott gyakorolni. Mindenkit megdolgoztat. Engem is megszokott amikor gyakorolok vele, pedig én nem is táncolok. Vele szoktam edzeni, és olyankor eléggé meghajt.
- Örvendek Daphne! - pattanok le tesóm hátáról, és a lánynak nyújtom kezemet bemutatkozás céljából.
A lány, nem törődve velem, a balett korláthoz megy, aztán egy üveg vízzel a kezében a sarokba megy, és leül oda.
Tesómmal beszélgetni kezdünk. Kérdeztem, hol volt reggelinél és ebédnél ma. Erre az volt a válasza, hogy elaludt, mert késő estig gyakoroltak Daphne-val.
- Azért nem kell szegény lányt annyira kifárasztanod. Neki is kell pihennie. Nem robot ő. - mondtam bátyámnak, hogy azért vegyen vissza ebből az egész napos gyakorlásokból.

*Csak vigyorogtam Daphne szavain, hogy gyilkos vagyok. Ő mindig ezt gondolja rólam. Igaz, nem direkt hajtom ennyire, nekem ez az alap fordulatszámom. A zsarnokságomnak hála mindig megnyerjük a nyár végi versenyt. Persze nem a versenyszellem hajt engem, hanem a tánc szeretete. No az sem utolsó, hogy imádok Daphne-val táncolni, ideális táncpartner. Nem is tudom mi lesz velem két év múlva.. hisz jövőre még jöhetek, de aztán betöltöm a 24et...
Sóhajtva néztem, ahogy Daph a terem másik végébe megy. Hiába ellenkezik, legjobb barátnőm. Sok barátom van, barátnőből is akadt már elég az elmúlt években, de ő más. Ő aztán tényleg mindent tud rólam. Ha tetszik neki, ha nem, akkor is a barátaim közé sorolom, méghozzá a legjobbak közé.
Aztán visszanéztem a húgomra, aki már leszállt a hátamról. Felvettem a vizem és kortyoltam egyet belőle, csak utána válaszoltam neki.* -Tudod milyen vagyok és ő is tudja. Pont ezért vagyunk a legjobb páros a táborban. *Soha nem voltam puhány alkat, sőt, szeretem minél jobban meghajtani magam. Tény, hogy néha zsarnoknak tűnök, de csak azért, hogy állóképességre gyúrjak részemről és a partner részéről is. Táncot meg soha nem tudom megunni.*

*Sajnálom Layla-t, hogy nem nyújtottam kezet neki, de Marco teljesen lenyúzott a "legjobb barátnő" szöveggel. El is vonulok a terem egyik sarkába, majd mikor meghallom a lány szavait felkacagok.*
-Látod? Én megmondtam, hogy pihenőt akarok.*világítok rá a dolgokra, majd Marcoval mit sem törődve a húgához lépek és végre kezet nyújtok neki.*
-Örülök, hogy megismerhetem ennek a zsarnoknak a húgát. Daphne Azaria Hale volnék.*egy barátságos mosoly kíséretében rázom meg kissé a kezét. Végül leveszem a cipőm és egy határozott mozdulattal a magnóra célzok, ezzel ki is kapcsolom.*
-Ebéd szünet!*ütöm össze a tenyerem ördögi vigyorral.*
-Mit esztek? A városba megyünk én fizetek! 10perc múlva a tábortűznél találkozunk.*adom parancsba, majd megigazítom a copfom, felkapom a felsőm és nagy lendülettel fél cipőben hagyom el a termet.*

***Később***

*Nem egész 7 percembe telt átöltözni és visszaindulni a megbeszélt helyre. Út közben lenyúltam a bátyám kocsi kulcsát, hogy ne kelljen gyalogolnunk. Már köröm pattogtatva vártam, hogy Layla és Marco megérkezzenek. A stoppert leállítva felfont szemöldökkel néztem végül rájuk.*
-Lassúak vagytok!*jelentem ki, majd intek, hogy kövessenek. Feloldom a kocsin a biztonsági zárat, majd tárulj szezám, a kocsiajtók maguktól nyílnak. Ja igen, Marcus apuci kicsi fia. Beülök a volán mögé, majd megvárom, hogy Lanterék lemeccseljék hová ülnek. Aztán flegmén felbőgetem a motort és gázt adok. Persze a legjobb étterembe megyünk, ugyanakkor Marcoval ez a kedvenc helyünk.*

-Nyugodj meg, engem is hajtani szokott, mikor együtt edzünk. Alig élek a végére. - nézek szúrósan a testvéremre.
Mióta együtt edzünk, a végére, teljesen kiszáradok, és gyakorlatilag, félig meg is haltam már.
- Örvendek, Daphne. Szép a neved. - mosolygok a lányra.
Még egy kicsit beszélgetünk a tesómmal, amikor Daphne közli ,hogy a városba megyünk, valamit ebédelni, és ő fizet. Bátyámmal karöltve, elköszönünk, és a szobák felé vesszük az irányt. Gyorsba átveszem a nadrágom, felsőmet, és a cipőmet is, majd igyekezem a tábortűzhöz, ahol találkozunk majd.
Beülve Daphne kocsijába, egy kis vita után, hogy ki hová üljön, végül én maradtam hátul. Egy étteremhez hajtunk. Nem ismerem a helyet, de ahogy látom, a tesóm és táncpartnere igen is ismeri. Leültünk egy szabad asztalhoz, és z étlapot kezdtem el tanulmányozni. Most valami jót kell enni. A tábori kaja, nem mindig jó. Valamikor jó kaját csinálnak, valamikor meg ehetetlen az egész.
- Mióta is ismeritek egymást? - kérdeztem Daphne-t, az étlapomból felpillantva.
Bár mondjuk gondolom itt ismerkedtek meg a táborban. Ez kissé hülye kérdés volt.

*Szememet forgatva fordultam el. Nem is értem mi bajuk van a kemény edzéssel. Csak az érhet el jó eredményeket, aki nagyon keményen megdolgozik érte. Én soha nem voltam az a fajta, aki lazsál. De hát szerintem ezt mindketten tudják. Inkább fogtam az üveget és ittam pár kortyot. Közben azért fél szememet mindig rajtuk tartottam, két nő az életemben, akikért bármire képes lennék. Arra csak felvontam a szemöldököm, hogy Daph fizet.. na azt még meglátjuk... A szobámban átvedlettem száraz ruhába és zsebre vágtam a tárcámat.
A városba persze a kedvenc éttermünkhöz mentünk. Mindkét lánynak kihúztam a széket, utána foglaltam csak helyet. Az étlapot olvasgatom, bár azt már betéve tudom. Layla-ra pillantottam, amikor feltette kérdést. Kicsit furcsa, hisz azért jó párszor meséltem róla otthon is. Szerintem szüleink is tudják, hogy menthetetlenül szerelmes a fiúk...*
-Mintha nem tudnád. *Motyogtam halkan. Évek óta ismerem és szeretem, amit talán ő még nem is tud... sajnos. Ezen is változtatnom kellene a közeljövőben.*