»Hozzászólások száma : 40 »Join date : 2013. Nov. 24. »Kor : 30 »Tartózkodási hely : Tábor
Tárgy: Layla Lanter Vas. Nov. 24, 2013 5:32 pm
Layla Samantha Lanter
KARAKTER TELJES NEVE: Layla Samantha Lanter BECENÉV: Layly,Lay,La SZÜLETÉSI DÁTUM/HELY: 1993.November 7. Cullman KOR: 20 CSOPORT: Énekesek PLAY BY: Victoria Justice
KÜLSÖ JELLEMZÉSE
SZEME: Barna, sugárzó ÉRDEKESSÉG: 3 darab kissebb tetoválásom van és néha szemüveget is hordok ALKATA: Vékony RUHÁZAT: Szoktam követni a divatot, de általában laza, kényelmes ruhákat hordok.
BELSÖ JELLEMZÉSE
JELLEM: Kiskoromban eléggé hisztis voltam. Követeltem mindent amit megláttam. És rossz is voltam.Nem fogadtam szüleimnek szót, és bátyámra sem hallgattam mindig. Mára már kinőttem ezekből. Kedves, segítőkész, barátságos vagyok. Hamar felkapom a vizet, apró kis dolgokon is. Ki nem állhatom azokat az embereket, akik csak azért barátkoznak velem, mert esetleg én tehetséges vagyok, ő meg nem, és szervezzem be a táborba, vagy valahova máshová. Főleg azokat akik a szemembe hazudnak, aztán meg jönnek jópofiskodni. Ha veszekedek valakivel, általában pár óra múlva kibékülünk egymással. De volt olyan is már, hogy 1 hétig nem szóltam a bátyámhoz, mert annyira megbántott valamivel, és nem szóltam hozzá. HOBBI: Éneklés, zongorázás, gitározás, dalszövegírás CÉLOK: Híres énekesnő szeretnék lenni egyszer.
ÉLETEM TÖRTÉNETE
- Layla keljél, mert el fogunk késni! – kiabált be bátyám a szobám ajtaján. Azt sem tudtam, hogy hol vagyok, hányadika, vagy esetleg hány óra lehet. Nagy nehezen szememet kinyitottam, megfordultam az ágyamon, nyújtóztam egy nagyot, majd kiszálltam belőle. Magamra ráncigáltam a tegnap elkészített ruháimat, hajamat egy laza kontyba felkötöttem, és bőröndömet megfogva, lementem a konyhába, ahol már anyuék és a tesóm reggelitek. -Reggelt! –köszöntem oda mindenkinek, aztán leültem tesóm mellé, és reggelizni kezdtem. Alig telt el 10 perc, de tesóm már sürgetett, hogy menjünk már. Nem szólva semmit sem, megettem szépen reggelimet, felhuzakodtam, elköszöntünk anyuéktól, és indultunk is. Hogy hová? Nos, a bátyám már 15 éves kora óta minden évben nyáron elmegy egy tehetségekkel foglalkoztató táborba. Ez az év sem volt kivétel, de most engem is magával rángatott. Eleinte semmi kedvem nem volt, mert más programom lett volna, de úgy döntöttem, hogy még is eljövök vele. A táborba kocsival jöttünk el. A kocsi a tábor parkolójában lesz egész nyáron. Igaz anyuéknak kellhet, de ők mondták jöjjünk kocsival. Kiszállva a kocsiból, kezünkben a csomagjainkkal, a regisztrációs pulthoz mentünk. Testvéremet ismerősként köszöntötték. Én csak hallgattam. Miután megvoltunk ezekkel, megkaptuk a szobáink kulcsait. Elköszöntünk egymástól, és elindultam valamerre megkeresni a szobámat. Nagy nehezen megtaláltam a 49-es szobát. Elvileg lenne egy szobatársam, de még nem volt senki sem a szobában. Elfoglaltam az egyik agyát, felraktam bőröndömet az ágyamra, kinyitottam, és elkezdem kifelé pakolni belőle a szekrénybe. Majdnem 2 óra alatt végeztem mindennel. Még most sem jött senki sem. Nem tudtam, hogy most mit kellene csinálnom, ezért elindultam felfedezni a tábort. Csak reméltem, hogy nem fogok eltévedni. Felfedező utamat az zavarta meg, hogy a hasam korgott egy nagyot. Meg kellene keresnem az ebédlőt vagy micsodát. Valahol láttam az elején az utamnak pedig. Végül csak megtaláltam. Láttam a tesómat, de nem egyedül volt, hanem már bandában volt. Nem mentem oda hozzá, nem akartam leégetni, hogy a hugica idejött köszönni. Ezért csak leültem az egyik asztalhoz, és vártam mit fogunk enni.
Lionel Jones
Admin
»Hozzászólások száma : 172 »Join date : 2013. Nov. 11. »Tartózkodási hely : A tábor