18+

Már itt vagyok egy 2 hete kb a táborban, és szert tetten pár barátra is.
A szobatársnőm, és az egyik lány, egész héten, azzal nyaggatnak egész nap, hogy ma este a tábor egyik legfantasztikusabb bandája, fel fog lépni. És, hogy milyen jól néznek ki, meg a zenéik is mennyire fasza. Megmondom őszintén, hogy baromira nem érdekeltek. Mást akartam volna csinálni ma.
Egy pár óra nyugtom lehetett volna a szobába, és talán tudtam volna dalt írni. De hát nem lehet egy szabad nyugta sem az embernek. De belementem, hogy elmegyek velük, csak hogy ne kelljen hallgatnom utána
a rizsázásukat.
Felöltöztem, és nagy unalommal, elmentem a lányokkal a koncertre.
2 óra múlva, halál fáradt voltam már, de aludni még nem volt kedvem menni. Már éjfél felé közeledtünk, és vissza kellene mennem a szobába, mert takarodó van, és ha nem leszek ott, nagy bajban fogok kerülni. De leszartam az egészet.
Már sehol nem volt szinte senki sem, csak a tábor tűz égett egy kicsit. Leültem mellé, egy kisebb ágat a kezembe vettem, és piszkálgatni kezdtem. Közben meg gondolkoztam úgy mindenfélén.

Ez a kedvencem. A fellépés előtti édes izgatottság. Nem vagyok az az izgulós fajta, de mégis ilyenkor dübörög bennem az adrenalin és türelmetlenül várom, hogy mikrofont ragadjak. Amint leszáll az éj, meg is történik a tábor népes lakossága előtt. Egymás után toljuk a számokat keményen. Nem éppen a finomkodásról vagyunk híresek, de úgy tűnik ezt senki nem bánja, tombol velünk a tömeg, én meg elképzelem, ahogy fényárban úszik a színpad, füstgép által generált köd vesz körbe és egy hatalmas stadionban vagyunk. Egyszer talán ez is eljön. Addig is beleadok mindent, rajtam nem fog múlni, tépjük a húrokat, sokak számára már ismert szöveget ordítok a mikrofonba.
- Na hadd halljaaaam – tartom a tömeg felé a mikrofont és meglepő módon hibátlanul hallom vissza a szöveget. A tekintetem újra és újra visszatéved egy lányra, már az elején kiszúrtam, de most mit csináljak, vonzza a tekintetem. Pillantásunk találkozik, elvigyorodok, hát tudnék vele mit kezdeni. Még pár szám, még pár perc vad ugrálás, még párszor megnézem magamnak a lányt, aztán minden jónak vége szakad egyszer.
- Köszönjüüük, mi voltunk a Lost without love – üvöltöm még a tömegnek, aztán lelépünk, elvegyülünk mi is. Persze piában nincs hiány, egymás után csúszik le a sör és a tömény is, megadjuk a módját, elvégre bulizunk. Fogalmam sincs mennyi idő telik el, enyhén alkoholos állapotban nem érzékelem, csak az tűnik fel, hogy egyre kevesebben vannak és amekkora szerencsém van, feltűnik valaki. A lány a koncertről, akit szem elől tévesztettem, mert a haverok húztak piálni, de most itt van, egyedül van és más dolgom sincs, csak rá kell startolnom. Rám jellemző vigyorra húzom a számat, lassú lépésekkel közeledtem felé.
- Helló cica, csak így egyedül? – érintem meg a vállát, miközben ledobom magam mellé. Lássa kivel van dolga, egy üveg sört tolok kislányosan szép arca elé. Fogalmam sincs meddig fog érdekelni, de ma éjszaka minden figyelmem az övé, ha úgy akarja. Ha nem, hát nem tudja mit hagy ki.
- Azt hiszem erősen közeledik a takarodó ideje. Már ágyban a helyed. Az én ágyamban – mire a mondat végére érek, már felé hajolok, elhúzom puha haját a fülétől, hogy érzékien belesuttogjak és a gondolatot egy izgató nyelvmozdulattal fejezzem be. Talán messzire megyek, de most kihagyom a felesleges köröket és egyből a lényegre térek.

A koncertet eléggé untam.A vége felé, már majd el aludtam szinte állva egy helyben, de nem tettem. A koncert alatt, az énekes csávó, észrevett a tömegben, mert voltak pillanatok, amikor engem nézett folyamatosan.
Nem foglalkoztam vele hisz, minden nagyképű énekes ezt csinálja.
A koncert végeztével, a lányok, szaladtak autógrammot kérni, és fényképeszkedni. Én kislisszoltam a tömegből, és sétára indultam. Végül a tábortűznél kötöttem ki. Elfeküdtem mellette a füves részen, és bámultam az eget. Közben valami dalt kezdtem el énekelgetni halkan magamban.
Egy idő után, kezdtem elaludni, így felültem és a tüzet bámultam.
Aztán valaki megérintette a vállamat. Ugrottam arrébb egyet. Oldalra nézve, azonban megpillantottam a frász hozómat. A zenekar énekese volt, aki eléggé bámult koncert közben.
- Helló! Igen egyedül, mint láthatod. - válaszoltam neki bunkón.
Áradt belőle a pia szag. Biztosan nem saját akaratából jött ide hozzám. A pia beszél belőle. Felém tol egy üveg sört. Nem szeretem a sört, de úgy éreztem meg kell innom, mert itt alszom el helyben. A a sapkámat még levettem, miután lefeküdtem a fűbe.
- Marha vicces vagy komolyan mondom! Röhög a vakbelem. - mondtam gúnyosan.
Aztán elsimítja a hajamat, valamit suttog a fülembe, és még bele is nyal. Fúúj. Arrébb másztam tőle, közben a sörömet ittam, amit adott.

Valamiért mindig alábecsülöm azt, akit nem kéne és fordítva. Akit nehéz ügynek gondolok, előbb az ágyába enged, mint gondolnám, akitől meg jelzéseket kapok, végül mégis nehéz eset lesz. Ki érti ezt... Miért bámult koncert közben, ha most menekülőre fogja? Nem baj. Dolgoztasson csak meg, a vadászat öröme eléggé feldobja a kalandokat. Minél jobban meg kell dolgozni érte, minél több bennem az adrenalin, annál édesebb a kielégülés. A sört persze elfogadja, de kedves szóra ne is számítsak, értek én a jelekből. Viszont nem hagyom itt ilyen könnyen.
- Látom igen. Ha már gazdád nincs, legalább neved van cica? Én Marcus vagyok, bár feltehetően tudod – jelentem ki és nem nagyképű a kijelentés kivételesen. Ha figyelt, koncert közben hallhatta a nevem, ha nem, hát akkor most megtudta. Most komolyan meg akar izzasztani? Piásan nem vagyok annyira jó... a szövegelésben. Az ágyban így sincs gond, sőt.
- Nem vicceltem – jegyzem meg szárazon, komolyan, minden mosoly nélkül.
- Valóban takarodó van és valóban van egy kiadó hely az ágymban. Na jó, fél hely, de neked elég lesz – kacsintok rá és előhalászom a cigimet, természetesen Black, stílusosan. Megkínálom a lányt, felé nyújtom a dobozt, ha él vele, még tüzet is kap, ha nem, hát akkor nem. Fekete szaggatott nadrágom második bőrként tapad rám, olyan szűk, felül egy szintén szaggatott póló van rajtam, na meg egy bőrdzseki, ami a derekamig sem ér. Az egészet egy bakancs és pasihoz képest viszonylag sok kiegészítő teszi teljessé. Ebből kellene kihámoznia durcás kisasszonynak, ha végre beadja a derekát. Egyelőre nem úgy tűnik, mert ahogy hozzáérek, már húzódik is arrébb.
- Szégyenlős vagy cica? Nincs miért... Csak mutass egy kicsit több bőrfelületet nekem – vigyorgok, hát kérem a pia már csak ilyen.

Nem így terveztem az egész délutánomat, az estémet sem. Főleg, hogy már rég takarodó van, és én itt ülök a hidegben egy rocker sráccal. Aki eléggé nyomul rám.
Egy kicsit még játszom az agyamat, aztán megadom magamat.
- Layla a nevem! És nem tudtam a nevem. Nem ismerem a bandádat. A koncerten hallottam először a nevedet. - mondtam neki.
Azt hiszi, hogy mindenkinek tudnia kell a nevüket. Mi vagyok én kis hülye rajongó? Hát nem nagyon.
- Igen tudom ,hogy takarodó van, de jen pillanatban nem érdekel. - vonom meg a vállaimat.
Cigivel kínál, de nem élek a lehetőségével. Vagy 4 szálat szívtam el a koncert közben. Most nem kívánom.
- Nem vagyok én szégyenlős. A bátyám előtt is simán átöltözöm. - mondtam neki,
Milyen bőrfelületet akar látni? levettem a tornacipőmet, a ruhám alját, meg térdig felhajtottam. Had örüljön már egy kicsit.

Kicsit megenyhült, legalábbis már elárulja a nevét. Haladunk, ez is valami. Persze a válasza többi részét megtarthatta volna magának, de nem ismerhet mindenki.
- Layla... szép név – lassan ejtem ki a nevét, megízlelem, közben lustán szívok bele a cigimbe. Különleges, ritkán látni ilyet.
- Nem gond, ezen dolgozunk, hogy mindenki, legalábbis elég sokan ismerjék a nevünket, meg a zenénket. Mondjuk, ha voltál már itt a táborban, akkor hallanod kellett volna, de mindegy. Most láttad, mekkora bulit tudunk csinálni. Ha gondolod, folytathatjuk kettesben... – ujjammal végigsimítok az arcán, aztán egy hajtinccsel kezdek játszani. Puha, egészen az ujjam köré tekeredik, bele tudnék túrni, miközben vadul kapkodunk levegő után, egymásba merülve.
- Ki tudjuk kerülni a tanárokat, ha gondolod. A szobákat úgysem ellenőrzik már ilyenkor le, szóval simán felmehetünk hozzám... vagy hozzád? – a lényegre térek, szerintem ő is tudja, hogy mire megy ki a dolog. Nyilván ő sem akar itt ülni egész éjszaka. Beleszívok a cigibe, közben figyelem, mit csinál. Azt meg nem hagyhatom szó nélkül, amit közben mond. Nagyra nyílnak a szemeim.
- Nem egészen erre gondoltam. Nem a bátyád előtt kellene levetkőznöd, hanem előttem. Csináltál már ilyet? – simogatom tovább, ujjam a karján húzom végig. Elégedetten vigyorodok el, amikor meglátom, hogy többet mutat magából, ahogy kértem. Végigsimítok a lábszárán, majd a térdén, egészen addig, amíg felhajtotta a ruhát.
- Ez jólesik? És ez? – suttogom a fülébe, közel hajolva, bele is harapok kicsit. Közben a kezem nem áll meg a ruha szélén, alatta is folytatom ujjaim izgató játékát, már a lány combján járok.
- Gyere folytassuk ezt máshol – körbepillantok, kettesben vagyunk, de talán nem itt kellene bemelegedni, ahol bárki megláthatja, ahogy elmerülünk egymásban.