Az oldal dizájnja folyamatos szerkesztés alatt áll!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üzenőfal
Staff
Lionel Jones
pm
multik
Dapne A. Hale
pm
multik
Marco Lanter
pm
multik
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 6:59 pm by Vendég

» ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd Nov. 25, 2014 9:15 pm by Vendég

» Isaac & Rich
Hétf. Szept. 01, 2014 12:11 am by Isaac Peterson

» Middletown - Napa vasútállomás [April x Odett]
Kedd Aug. 26, 2014 12:27 am by April Catliff

» Karakterfagyás
Hétf. Aug. 25, 2014 2:34 am by Teanna Light

» Véletlenek nincsenek - Rhys x Odett
Vas. Aug. 24, 2014 6:06 pm by Odett Hamilton

» Mary Hastor
Vas. Aug. 24, 2014 2:04 pm by Mary Hastor

» Asztalvadászat - Richard & Teanna
Pént. Aug. 22, 2014 12:10 am by Richard Cook

» Énekterem - Layla & April
Csüt. Aug. 21, 2014 8:44 pm by April Catliff

Top posting users this month

Share | 
 

 Teanna és Rio ~ A kórházi élet

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Rio Noche

avatar


»Hozzászólások száma : 93
»Join date : 2014. Apr. 23.
»Kor : 30
»Tartózkodási hely : Napa, Summer Camp

TémanyitásTárgy: Teanna és Rio ~ A kórházi élet   Pént. Május 30, 2014 1:42 pm

*Nagyon sokáig ki voltam ütve a bizonyos éttermi incidens után. Nem igen tudom mi történt az után, hogy elájultam.
Most kezdtem csak ébredezni. Sűrű pittyegések hangja szakított ki a sűrű sötétségből. Ahogy kinyitottam a szememet, megrohanta az idegeimet a beáradó napfény, rögtön bele is sajdult a fejem. El telt egy kis idő mire felfogtam hol is vagyok. Egy sivár kórházi szoba, tele mindenféle géppel, amik rám voltak kötve. Ha minden igaz az egyik a szívverésemet mérte, a többi meg.. na a többiről fogalmam sincs. Karomban infúzió és ahogy nézem egy kis vért is kaptam, ami nem csoda azok után, hogy nem kevés vért vesztettem. És ahogy érzem a takaró alatt is teljesen meztelen vagyok.. remek! Lenéznem sem kellett, tudtam, hogy mindkét lábam be van kötve.
Ha jól tippelem délután van, szóval majdnem egy napot ki voltam ütve, gondolom telepumpáltak fájdalomcsillapítókkal és feltételezem össze is foltozták a lábaimat, szóval altató is van bennem jócskán. Fejem nagyon kavargott...
Ana! Úgy ugrott be a neve, mint valami töltény. Hol van? És vajon jól van? Vajon mit gondol rólam? Teljesen hülyének gondol amiért feláldoztam magamat azért, hogy neki ne essen baja? Mennyi kérdés...
Nagy nehezen körbenéztem, de minden tagom mintha ólomból lett volna.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Teanna és Rio ~ A kórházi élet   Szomb. Május 31, 2014 5:01 pm

Elfelejtettem. Ez volt az egyik legrosszabb az egészben. Nem az, hogy majdnem mind a ketten meghaltunk. Nem az, hogy őt kétszer is meglőtték, vagy hogy az egész az ő hibája volt egyrészt, mivel kiprovokálta a fegyverest. Nem. A legszörnyűségesebb az volt, hogy elfelejtettem, mi történt. Annyira emlékeztem, hogy összevesztünk, meg még néhány apró részlet eszembe jutott, de a legfontosabb valahogyan kiröppent a fejemből. Nem is igazán tudom, mitől jutott eszembe. Talán csak egy apró szótól, vagy párbeszédtől, esetleg attól, hogy az agyam végre úgy döntött, ki került a sok hatásból és ideje másokkal is foglalkoznom, nem csak magammal. Ezért is döntöttem úgy, hogy meglátogatom Rio-t, ha még kórházban van. Igaz, még mindig féltem egy kicsit a találkozástól, hiszen szinte egész nap nem is láttam, ő meg ott volt egyedül, azt gondolván, hogy egyszerűen elfeledkeztem róla. És még csak nem is mondhattam volna azt, hogy nem volt időm rá, vagy bármi más kifogást. Mert az igazság az volt, hogy tényleg elfeledkeztem róla. Meg úgy az egész eseményről, olyan nagy sokk hatás alá kerültem a tegnapi események miatt. Túlságosan hihetetlen és gyors volt, ahhoz, hogy az elmém fel tudta volna dolgozni. Mert bármit is mondott Rio, én nem voltam erős.
Én egy szerencsétlen, másokról elfeledkező bolond voltam. A legrosszabb fajtából. Csak azt reméltem, hogy megbocsát nekem, amiért eddig nem látogattam meg. Igazán megtettem volna, ha... ha a saját agyam nem dolgozott volna ellenem.
Mikor megérkeztem a kórházba, Rio után érdeklődtem, és megkérdeztem az orvost, hogy most fogad-e látogatókat, lévén, hogy nem voltam családtag, így nem sok jogom lett volna berontani hozzá. Mire ő bement Rio-hoz, majd kijött, és ha Rio hajlandó volt fogadni engem, besétáltam egy csokival a kezemben. Nem is tudtam, minek hoztam el az édességet, talán egy amolyan bocsánatkérő dolognak számtan, amiért csak most jelentem meg.
Ezután odasétáltam hozzá, és leültem az egyik közelben lévő székre, miközben félénken rámosolyogtam.
Szia! – köszöntem. Képtelen voltam most bármi mást is mondani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rio Noche

avatar


»Hozzászólások száma : 93
»Join date : 2014. Apr. 23.
»Kor : 30
»Tartózkodási hely : Napa, Summer Camp

TémanyitásTárgy: Re: Teanna és Rio ~ A kórházi élet   Vas. Jún. 01, 2014 7:58 am

Valahogy minél előbb szabadulni akartam erről a helyről. Utáltam a kórházakat meg úgy általában az orvosokat is. Azt sem akartam, hogy rájöjjenek a valódi személyazonosságomra. Valahogy nem volt kedvem a kérdésekhez. Bár az is igaz, hogy most még a gondolkodás is egy külön kihívás volt számomra annyira az altatók és a fájdalomcsillapítók hatása alatt voltam még. Hiába akartam is volna még bármit is csinálni, valahogy nem nagyon ment még.
Éppen hogy csak magamhoz tértem úgy ahogy, egy orvos jött be, hogy valaki meglátogatna. Mivel itt rokonom nem volt, csak egy valakire tudtam gondolni. És én annak a valakinek nagyon fogok örülni. Persze engedélyt adtam rá, hogy beengedhetik hozzám. Amikor pedig megláttam Teannát egy széles mosoly jelent meg az arcomon. Annyira örültem neki, hogy épségben, sértetlenül megúszta azt a kalandot. Nem is tudom mit tennék, ha valami baja esett volna.
Ahogy leült az ágy mellé, csak őt néztem, nem tudtam levenni róla a tekintetemet.* -Szia! *Lenéztem a karjaimra, hogy melyik lenne alkalmas arra, hogy odanyújtsam neki, de mindegyikből egy-egy kis cső lógott ki, szóval teljesen mindegy. Így hát azt nyújtottam neki, ami közelebb van hozzá. Csak meg akartam érinteni, akár csak a kezét megfogni.* -Hogy vagy? *Na ez aztán az elmés kérdés, de valahogy a normális kérdések nem jönnek egyszerűen, azokhoz jól meg kell most dolgoztatnom az agyamat.* -Őőő.. azt hiszem kiakadtál rám... *Kissé még akadozott a beszédem, de majd csak alakul, ahogy beszélgetünk.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Teanna és Rio ~ A kórházi élet   Vas. Jún. 01, 2014 4:12 pm

Nem számítottam rá, hogy be fognak engedni, ahogy annak sem, hogy örülni fog nekem. Ez elgondolkodtatott azon, hogy vajon most kelt-e fel és egész nap csak aludt, vagy én reagálok túl mindent. Elvégre, ő úgy sem tudhatja az igazi okát annak, hogy még nem néztem be hozzá. Azt is hiheti, hogy egy elég zsúfolt napom volt, ezért nem volt időm meglátogatni. Ahogy rám mosolygott ebben kezdtem egészen biztos lenni. Túlságosan örült nekem, miközben én úgy éreztem, mindjárt a föld alá süllyedek szégyenben, hiszen még ha ő nem is tudja, hogy elfelejtettem, én igen. Az pedig elég ahhoz, hogy ez az emlék egy örök életen át kísértsen, azt mondván, milyen rossz ember is vagyok.
Észrevettem, hogy felém nyújtja az egyik kezét, úgyhogy megfogtam és gyengéden megszorítottam. A karjaiból csövek álltak ki, ami azt jelentette, hogy több vért vesztett, mint gondoltam. Ettől pedig a nyomorom csak megtízszereződött, hiszen nemhogy elfeledkeztem róla, még ott is hagytam az étteremben, sok emberrel körülvéve, mégis egyedül. Nem számított, hogy megbizonyosodtam róla, valaki hívjon neki a mentőket, a tény az még tény maradt. Mikor minden megnehezedett, én egyszerűen faképnél hagytam, és ő még csak nem is tudta. Fogalma sem volt róla, milyen borzalmas ember vagyok.
A kérdésétől elszorult a szívem, hiszen én még csak nem is érdeklődtem iránta. Még csak meg sem érdemeltem ezt a kérdést a tegnapi és mai tettem után, ráadásul még ő volt az, aki a kórházban feküdt, nem én.
- Ezt inkább nekem kéne megkérdeznem – mondtam, hangom el volt halkulva az elfojtott érzelmektől és az aggodalomtól. - Elég sok vért vesztettél – tettem hozzá, megmagyarázva a kijelentésemet, mintha az, hogy a kórházban volt, nem lett volna elég. Úgy éreztem meg kéne mondanom neki, hogy cserben hagytam, és a bocsánatáért esedezni. Aztán eszembe jutott, hogy ez nem lenne jó ötlet, mert attól csak ő is rosszul érezné magát. Most pedig minél jobban érzi magát, annál jobb.
Ugye most nem bocsánatot kérni, mert tegnap ideges voltam? Az igazán nem lenne fair, hiszen kettőnk közül tényleg nekem kéne azt megtennem.
- Igen – feleltem, majd mivel a történtekkel kapcsolatos zaklatottságomat mégsem tudtam leplezni, hozzá tettem. - Mert feleslegesen kockáztattad az életedet és ellenkeztél azzal a fegyveressel. Te is tudod, hogyha a társa nem szólt volna rá, már rég megölt volna. Szinte, mintha arra kérted volna, hogy lőjön le, amit – pillantottam le egy pillanatra a kezére, amit fogtam, majd vissza – végül meg is tett. Ráadásul – folytattam, nem tudván, hogyan is közöljem vele azt a förtelmes tényt. - ők megúszták. A rendőrség nem kapta el őket.
Beleharaptam az ajkaimba zaklatottságomban, és próbáltam visszafojtani a sírást. Már értettem, az agyam mért nem akart minderre emlékezni. Túlságosan fájdalmas volt. Már a gondolat, hogy Rio esetleg meghalhatott volna a zokogás szélére állított. Az egyetlen szerencsénk az volt, hogy a lábára lőtt, nem pedig máshova.
- És te hogy vagy? - kérdeztem, megpróbálva elterelni a gondolataimat. Nagyon reméltem, hogy jobban érzi magát, mint ahogy kinéz, mert szükségem volt legalább egy jó dologra ma. Valamire, ami kicsit enyhíteni tudná a szívemben lévő fájdalmat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rio Noche

avatar


»Hozzászólások száma : 93
»Join date : 2014. Apr. 23.
»Kor : 30
»Tartózkodási hely : Napa, Summer Camp

TémanyitásTárgy: Re: Teanna és Rio ~ A kórházi élet   Vas. Jún. 01, 2014 9:55 pm

*Nem tudom, valahogy olyan furcsa volt ma Ana. Talán még a támadás utóhatása? Vagy talán valami más bántja? Nem tudtam rájönni. Agyam is túl lassan dolgozott a szokásosnál, ezért utálom a fájdalomcsillapítókat. Na jó, az lehet, hogy nélkülük most nem lennék túl vidám hangulatban. Minden esetre nagyon szeretném megtudni, hogy mi bántja őt. Rossz ilyen levertnek, zavartnak látni.
Örültem, hogy megfogja a kezemet, el is mosolyodtam. Jó érzés volt éreznem, hogy mellettem van és támogat, foglalkozik velem. Valószínűleg nem is sejti, hogy ez nekem mennyit jelent.*
-Ne térj ki a kérdésem elől. *Mosolyogtam rá, amikor nem válaszolt arra, hogy hogy van. Most már biztos vagyok benne, hogy valami eltitkol. Csak tudnám miért nem mer őszinte lenni velem. Mintha bármiért is leharapnám a fejét... Képtelen vagyok rá haragudni.*
-Ana... ha nem terelem a el a figyelmét... nem haragítom magamra, akkor téged bántott volna, azt pedig nem bírtam volna ki. Így... így én bekaptam két golyót, de te sérülés nélkül megúsztad... és nekem csak ez számít. *Szorítottam meg kicsit a kezét. Remélem megfogja érteni az indokaimat. Tényleg azért provokáltam azt az őrültet, hogy Teanna és a többi vendég biztonságban legyen.. de legfőképpen Ana. Az hogy megúszták.. egyelőre szabadlábon lehetnek, de el fogom őket kapni... nem menekülhet az, aki azt fenyegeti, akit szeretek.*
-Hát összegezzük... olyan mintha valaki a mellkasomon táncolt volna...az agytekervényeim nem éppen gyorsak a kábszerek miatt... és azt hiszem előbb látsz teljesen meztelenül, mint szerettél volna. De attól jobban érzem magam, hogy látlak. *Mosolyodtam el a végére.* -Ja és azt hiszem egy kis ideig mankókra leszek utalva. *Vontam meg kicsit a vállamat. Hát az biztos, hogy nyertem magamnak egy kis betegszabadságot. Már előre látom Lionel arcát, amikor megtudja, hogy mi történt.*
-Azt hiszem... még mindig adósod vagyok egy első randival.. de kizárt, hogy étterembe vigyelek ezek után. *Inkább magam főzök, de ilyennek többet nem teszem ki őt. Nincs is jobb, mint egy közös főzőcske, nem igaz? Majd kitaláljuk hogyan tovább ezek után.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Teanna és Rio ~ A kórházi élet   Hétf. Jún. 02, 2014 12:28 am

Én nem tértem ki a kérdése elől, legalábbis nem szándékosan. De mégis hogyan mondhatnám, hogyan érzem magamat? Felelhetném azt, hogy jól vagyok, viszont ez távol áll az igazságtól. Olyan vegyes érzelmek kerítettek hatalmukba, hogy azt alig voltam képes elhinni. Egyszerre éreztem magamat bűnösnek, csöppet haragosnak, aggódónak, és boldognak, mert nem kapott súlyos sérüléseket. Egyszerűen nem értettem, ő hogyan fekhet ott és mosolyoghat rám, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, mikor nem volt az. Egyáltalán nem, hiszen én cserben hagytam. Vagy legalábbis úgy éreztem, azt tettem. Annyira féltem, ott akartam lenni, mikor eljönnek érte a mentők, de végül a félelem győzött. Mindeddig hitetlenül próbáltam legyőzni a félelmet, úgy tűnik mindhiába. Mert mikor vészhelyzet van, a gyávaság fog győzni. Legszívesebben pofon vágtam volna magamat miatta. Nem értettem, hogyan mondhatta ő bármikor is, hogy szeret, mikor még én sem voltam képes ezt érezni saját magam iránt. Undorító voltam. Ocsmány. Főleg belülről. Nem is csoda ezek után, hogy régebben soha nem volt kapcsolatom, se barátaim úgy igazán, hiszen mindegyik érezte... bármikor mikor rám néztek, meglátták bennem, ki is vagyok igazából. Egy senki.
Felsóhajtottam.
- Hát aggódok érted, és az nem jó érzés. Szóval nem hiszem, hogy jól vagyok – feleltem, a többi dolgot nem elmondva neki. Hiszen most még olyan jól érezte magát valamelyest. Olyan kedves volt hozzám, ráadásul miattam vállalta be azt a két golyót. Mintha nem lenne már így is épp elég bűntudat bennem. Még védeni próbált engem! Én meg arra sem voltam képes, hogy ott maradjak és megvárjam azokat a nyavalyás mentősöket. Mégis miféle ember vagyok én?
- De nem érte meg – ellenkeztem. Ha az volt a terve, hogy egyre rosszabbul érezzem magamat, akkor sikerült neki. Most kéne szakítanom vele, mielőtt még valami ostobaság miatt mégis öleti magát miattam. Mert én egyáltalán nem így akartam, hogy valaha is bebizonyítsa irántam való érzéseit. Nem. Egyszerűen csak nem. A fenébe is, mégis mit képzelt? - És ők nem bántottak volna engem, ahogy téged sem. Csak azt akarták, hogy engedelmeskedjünk neki, aztán békén hagytak volna. Hiszen te is láttad, hogy az egyikük mennyire irányításmániás volt – mutattam rá pár egyértelmű tényre elcsukló hanggal. Nekem nem hősökre volt szükségem, hanem emberekre, akik életben tudnak maradni és a lehető legkevesebb sérüléssel kijönni egy borzalmas helyzetből. Ez az egész egyszerűen csak nem volt helyes. Meghatott. Igen. Annyira, hogy legszívesebben odahajoltam volna hozzá és megcsókoltam volna hozzá, de... egyszerűen nem tudtam elviselni a fájdalmát. És, hogy miattam történt mind ez. Bárcsak inkább moziba mentünk volna!
Hogyan volt ő egyáltalán képes mosolyogni? És mégis mért mondott ilyeneket? Nem kéne azt mondania, hogy örül, hogy lát, hiszen majdnem nem látott... Majdnem... Jobb is nem belegondolnom. Nem akarom elképzelni Rio-t, ahogy felébred itt és teljesen egyedül van.
- Mért vagy meztelen? - kérdeztem. Máskor egészen biztosan elpirultam volna, most azonban túlságosan aggódtam miatta, hogy ilyenekkel foglalkozzak. - Mindegy. Én csak... - nyeltem egy nagyot. Majdnem kimondtam azt, ami a szívemet nyomta. - mindegy. És én is örülök, hogy látlak, még ha ilyen körülmények között is – mosolyogtam rá gyengén.
Aztán a szívem dobbant egyet. Hogyan képes még ezek után is így viselkedni? Ilyen kedvesen és jól, mintha... A fenébe is, mért kell ilyen tökéletesnek lennie? Belül szinte már sírtam a meghatottságtól. Hogyan tud még ezek után is rám gondolni? Neki pihenésre lenne szüksége, vagy bármire, amit csak akar.
Azt hiszem beleszerettem. Vagy már eddig is éreztem. Mindenesetre mostanra már egészen biztos volt. Itt feküdt a vérveszteségtől, és rám nézett és mosolygott, és azt mondta, hogy ő tartozik nekem, mikor én csak azt akartam, hogy végre jobban legyen.
- Te nem tartozol nekem semmivel – jelentettem ki. - Neked csak fel kell épülnöd. De azért később elmehetünk moziba, vagy bárhová ahová akarsz menni. Feltéve, ha soha többet nem fogsz ilyet tenni. Mert az egyszerűen elfogadhatatlan, hogy így játszol az életeddel! - a végére már kezdtem visszakapni a rendes hangomat. Azt hiszem, erről leginkább a felháborodásom tehetett. - Egyébként hoztam neked kaját is, de nem hiszem, hogy most nagyon meg tudnád enni – tettem hozzá és felemeltem a csokit, félig játékosan, félig szomorkásan mosolyogva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rio Noche

avatar


»Hozzászólások száma : 93
»Join date : 2014. Apr. 23.
»Kor : 30
»Tartózkodási hely : Napa, Summer Camp

TémanyitásTárgy: Re: Teanna és Rio ~ A kórházi élet   Hétf. Jún. 02, 2014 12:37 pm

*Még nem ismertem olyan régen Teannát, de éppen elég volt hozzá, hogy kiismerjem. És akármit mondott, láttam rajta, hogy valami nem stimmel, valami bántja. Csak tudnám mi. Én tényleg megvagyok. Azon kívül, hogy a fejem kissé kótyagos, jól vagyok. Persze egy kórház soha nem kellemes hely. Én viszont annak nagyon is örülök, hogy most itt van és fogja a kezem. Tudom, hogy most iszonyatosan haragszik rám, de majd talán megbékél. Olyan jó lenne, ha nem titkolózna ennyire előttem...*
-Ana! Már nem kell aggódnod.. pár nap és jobb leszek, mint azelőtt. *Na jó, több lesz az, mint néhány nap, de nem szeretném, ha még jobban aggódna. Amúgy addig úgysem fogok nyugodni, amíg végre el nem mondja az igazságot. Valami nyomja a szívét, ez tisztán érezhető rajta. Oké, dühös rám amiért az életemet kockáztattam, de van a háttérben még valami.* -De Ana, bántottak volna. Pontosan az az idióta lett volna, aki bántott volna... *Tudom, hogy nem ért velem egyet, de sajnos én nagyon is jól éreztem, hogy ha nem haragítom magamra azt az idióta alakot, akkor nagyobb baj is történhetett volna.
Jót mosolyogtam azon, ahogy rögtön visszakérdezett. Mivel fogtam a kezét, könnyű dolgom volt. Magamhoz húztam, ha engedte és egy csókot nyomtam az ajkaira.* -Elhiheted, hogy nem én vetkőztem le. De ha szeretnéd, legközelebb te lehetsz az, aki levetkőztet. *Vigyorodtam el pimaszul. Nos igen, a flört azért még megy ezerrel. Meg a hangulatot oldani kell bőven, mert ő nagyon feszült. És azért nagyon jól esik, hogy ennyire aggódik értem. Végre van valaki az életemben, akinek fontos vagyok úgy igazából.*
-Megígérhetném, hogy többet nem védelek meg... de az hazugság lenne. Ha tetszik, ha nem te vagy az életem... És kérlek ne menj el most, komolyan gondolok minden egyes szót. *Néztem rá egy kis mosoly kíséretében. Szeretem őt. Csak remélni merem, hogy ezt is elfogadja már végre. Tudom, hogy még tartozok neki némi magyarázattal a múltamat nézve, de azt majd akkor, ha kikerültem innen. Mindennek megvan a maga ideje.*
-Tudod mit? Akkor etess meg! *Most már megint vigyorogtam. Nagyon szeretném ismét felszabadultnak látni. Olyan játékosnak, mint első alkalommal az erdőben.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Teanna és Rio ~ A kórházi élet   Szomb. Jún. 07, 2014 5:03 pm

Ne tudtam eldönteni, hogy kettőnk közül, mért ő volt az, aki próbálta megnyugtatni a másikat. Úgy beszélt, mintha ez az egész egy kis semmiség lenne. Mintha csak megfázott volna, és pár nap múlva tényleg jobban is lesz tőle, mikor mind a ketten tudtuk, hogy ez nem volt ilyen egyszerű. Különben mért lett volna szüksége infúzióra? Egyértelmű volt számomra, hogy rengeteg vért vesztett, ráadásul ki tudja a lába melyik részén érte a golyó tegnap... Bár ki tudja. Talán, ha ő mondja, akkor tényleg nem volt ez olyan nagy dolog. Akkor nem is kéne bűntudatot érezném, és...
Képtelen voltam leállítani ezt az érzést, ami gyötört engem. Minek is bolondítom magamat vele? Egyszerűen szégyen, hogy képes volt elfelejteni őt. Hogy mindenre emlékeztem, csak a legfontosabb részletre nem. Csupán arra.
Megráztam a fejemet a szavaira. Nem. Engem nem bántott volna. Vagy legalább nem lőtt volna el, túlságosan is örült volna annak, hogy azt teszem, amit ő mond nekem.
- Nem – feleltem, beszédre kényszerítve magamat. Most tényleg idejöttem, hogy leálljak vitatkozni vele? De meg kellett értetnem vele az álláspontomat. - Nem tette volna meg. Ahhoz túlságosan is nagy elégedettséggel töltötte volna azt, hogy azt teszem, amit ő parancsol nekem.
Ekkor hirtelen éreztem, hogy magához – amit nem tudom mért – és hagytam, hogy megcsókoljon. Tudtam, hogy most valószínűleg nincs annyira jó állapotban és tulajdonképpen a kórházi ágyon fekszik, de eléggé zavarba ejtett a csók. Leginkább azért, mert nem volt rajta ruha. Nem számított, hogy a takaró eltakarta. Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy az orvosnak nem volt képe szólni nekem. Vagy legalább felöltöztetni, vagy valami...
Az arcom felforrósodott. Hogy a szavaitól, vagy csak attól a ténytől, hogy úgy csókolt meg, hogy közben a takarón kívül nem volt rajta semmi, nem tudtam. Valószínűleg mind a kettőtől.
- Hát még azt hittem, hogy te voltál – motyogtam. Persze, hogy nem hittem, hogy ő volt, de akkor is! Soha életemben nem láttam egy férfit se meztelenül, és az, hogy rajta csak egy takaró volt... Csak egy nyavalyás takaró, amit akár a szél is lefújhatott volna róla... Na jó, az talán nem, de akkor is. - Hihetetlen, milyen perverz orvosok vannak itt – tettem hozzá, bármiféle él nélkül a hangomban. Igaz, tényleg nem értettem, hogy mért kellett levetkőztetni őt, ahhoz, hogy a lábával foglalkozhassanak és vért ömlesszenek belé. De mindegy. Jobb az orvosokról gondolkodni, mint arról, amit mondott... Nem is értem nagyon, most mért jöttem ennyire zavarban. Mármint értem, de ennyire akkor sem kellett volna.
A következő szavaitól pedig ismét csak elfogott egy fajta aggodalom iránta. Ez így nagyon nincs rendjén, hogy ilyen ostobán viselkedik miattam. Ha az a fegyveres csak egy kicsit őrültebb lett volna, most az állt volna Rio sírján, hogy meghalt Teanna Light miatt. Hát kösz, de nem!
Felsóhajtottam.
- Hát azt látom, hiszen akkor ez azt jelenti, hogy miattam vagy kórházban. Másrészről pedig, nem vagyok az életed – mondtam neki, hogy megértse. - Ha az a fegyveres csak egy kicsit őrültebb lett volna, most halott lennél, és én semmiképp sem tudtalak volna visszahozni.
Ez egy kicsit furcsán hangzott most, de reméltem, hogy felfogta a lényegét. Neki van egy élete, és az nem én kezeimben van. Tudtam, hogy nem szó szerint értette, viszont az már eléggé nagy probléma, hogy képes volt ekkora ostobaságra miattam.
Felvontam a szemöldökömet, mikor azt mondta, hogy etessem meg. Jobb volt így reagálni, mint mikor megcsókolt, én meg csak arra tudtam gondolni, hogy nem kéne olyankor, mikor szinte nincs rajta semmi ruha. Bár nem nagyon értem mi volta problémám, nem voltam már valami kisiskolás, hogy így gondolkodjak, de... nem is hiszem, hogy ilyenkor az év számított volna leginkább.
- Még csak nem is tudod, hogy milyen ízű. Az is lehet, hogy allergiás vagy rá – jelentettem ki. Az már csak én szerencsém lenne, ha tényleg allergiás lett volna rá. Bár őszintén nem hiszem, hogy az lenne. Ez csak valami sima tejcsoki volt, hacsak nincs valami baja tejjel... Mikor váltam én ennyire aggodalmassá? Ez már nem normális dolog. - Hát jó, de figyelmeztetlek, hogy nem vagyok jó emberek etetésében – mosolyodtam el, próbálván enyhíteni a hangulatot, és kicsomagoltam a csokoládét, majd törtem belőle egyet, és azon gondolkodtam, hogy ezt mégis hogyan fogom véghez vinni. Hiszen nem hazudtam. Tényleg fogalmam sem volt, hogyan kell a másikat etetni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rio Noche

avatar


»Hozzászólások száma : 93
»Join date : 2014. Apr. 23.
»Kor : 30
»Tartózkodási hely : Napa, Summer Camp

TémanyitásTárgy: Re: Teanna és Rio ~ A kórházi élet   Vas. Jún. 08, 2014 7:14 pm

*Tudom, hogy őrültnek vagy hülyének tart, netalán mindkettőnek is. Azt gondolja, hogy idióta módjára veszélybe sodortam magam. Pedig nem. Én csak egyszerűen megvédtem őt. De nm szeretnék ezen vitázni vele, nem ma. Most csak egyszerűen azt akarom, hogy itt legyen velem és láthassam, hogy valóban jól van. Tényleg nincsenek ennél nagyobb igényeim most. Az tény, hogy egy kis időbe fog telleni, mire felépülök. Jó sok vért vesztettem, de már tényleg jobban vagyok.*
-Egyezzünk meg abban, hogy nem tudhatjuk mi történt volna. Ne rágódjunk a múlton. Rendben? *Rámosolyogtam, hogy tényleg ejtsük a témát egyelőre, nem szeretnék vitázni. Jót mulattam magamban azon, hogy ennyire elpirult. Valahogy sejtettem az okát. Éppen csókolom, miközben csak egy vacak takaró van rajtam. Nem mintha bármit is tudnék vele tenni itt a kórházban. Más körülmények között lehet örülnék ennek a helyzetnek, de most nem.*
-És még az milyen megalázó lesz, amikor majd fürdetni jönnek. *Na hát ebbe még bele sem gondoltam. Tényleg elég gyalázatos lesz. Még hogy senki nem fog látni a barátaim közül, tuti kiröhögnének. De így jár, aki nem léphet kádba, amíg ki nem szedik a varratokat a lábából.*
-Teanna drága! Ne okold magadat, oké? Hagyjuk ezt. Inkább azzal foglalkozzunk, hogy mielőbb hazamehessek. Remélhetőleg minél előbb az ápolók és az orvosok agyára tudok menni és hazaküldenek. *Kacsintottam rá. Nem szeretem a kórházakat, sem az orvosokat. De szerintem ezzel mindenki így van.
Kíváncsi voltam arra, hogy valóban meg fog-e etetni. És tényleg megtette! Nem foglalkoztam azzal, hogy azt mondta nem jó benne. Majd megtanítom én rá, ha ezen múlik. Már magamban előre mosolyogtam, mert tudtam mit fogok tenni. Amint felém nyújtotta a kocka csokit, bekaptam ugyan, de az ujjával együtt. Szándékosan tettem és szándékosan engedtem el lassan. Közben végig ránéztem, hogy vajon hogyan fog rá reagálni. Hmm.. én is szívesen megetetném őt...*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Teanna és Rio ~ A kórházi élet   Vas. Jún. 08, 2014 9:09 pm

Nem szívesen egyeztem bele, hogy nem tudjuk, mi történt volna, ha ő nem avatkozik bele az események alakulásába, hiszen pontosan tudtam, hogy mi nem történt volna, viszont bólintottam. Elvégre nem vitatkozhatunk ezen a témán örökké. Elég, ha én tudom, hogy mind a kettőnk jobban járt volna, ha ő nem kezd el hősködni. Ha azt szeretné, hogy volt valami értelme a kórházba kerülésnek, hát legyen. Csak többet eszébe se jusson ellenkezni egy emberrel, akinek fegyvere van. Kivéve, ha az nem egy igazi fegyver, hanem mondjuk egy vízipisztoly. Persze, ha a vízipisztoly méreggel van megöltve, akkor egy olyan embernek sem szabad ellent mondani. De mégis milyen ember rohangálni méreggel töltött vízipisztollyal a kezében? Bár az is jó kérdés, hogy mégis milyen ember tör be egy étterembe egy igazi fegyverrel a mancsában? Ezek után már ki tudja.
- Oké – egyeztem bele végül, hangosan is kimondva a szavakat. - A lényeg, hogy többet ne csinálj ilyet – tettem hozzá. Kételkedtem benne, hogy valaha is ilyen szituációba fogunk kerülni megint, de azért jó előre megbeszélni a dolgokat.
Elmosolyodtam mikor megemlítette, hogy milyen megalázó lesz neki, mikor meg fogják őt fürdetni. Ha egy kicsit gonosz akartam volna lenni, meg is mondhattam volna, hogy megérdemli. Mert a hősködéssel az emberek nem azt fogják kapni, ami a filmekben vannak, hanem megaláztatást és fájdalmat. Fájdalmat, mert a rossz emberek nem mindig vesztetnek, és elég megalázó rájönni, hogy az egész lovagias viselkedés a nagy semmiért volt. Csupán annyit ért el vele, hogy a kórházban kötött ki és lett egy-két szabad napja.
- Ó, nem is biztos, hogy meg fognak fürdetni. Lehet csak hagyni fogják, hogy napokig bűzölögj – vicceltem. Érdekes. Talán mégis volt bennem egy kis gonoszság. Vagy káröröm? Képtelen voltam eldönteni. Mindenesetre, minél több ilyen dolog fog történni vele, annál kisebb lesz az esélye, hogy megint hősködni kezd. Szóval szuper. Az lenne a legjobb, ha a lehető legtöbb kínos és csöppet megalázó dolog történni vele. Már csak az ő érdekében is.
- Ezzel csak azt érnéd el, hogy minél rosszabb ízű kajákat hozzanak neked. És, hogy minél rosszabbá tegyék az itt tartózkodásodat – jegyeztem meg, egy pillanatra elfelejtve a rossz hangulatomat és a bűntudatomat. Egy pillanatra. Nem többre. - Egyébként meg kit okolhatnék, ha egyszer kijelentetted, hogy miattam kerültél ilyen állapotba? Ráadásul az sem tetszett, amit az előbb mondtál, de tudod mit? Neked nem megígérned kéne, hanem megesküdnöd, hogy soha többet nem próbálsz megvédeni. Legalábbis nem így. Nem egy olyan helyzetben, ahonnan nem kerülhetsz ki jól – mondtam teljesen komolyan. Lehet, hogy ő azzal akar foglalkozni, hogy minél előbb hazajusson, én viszont azzal, hogy neki soha többet ne legyen szüksége arra, hogy azon gondolkodhasson.
Ezután elmondtam neki, hogy hoztam neki csokit, mire ő megkért rá, hogy etessem meg. Valószínűleg csak viccből, viszont én akkor is megtettem, hiszen az volt a tervem, hogy megpróbálom visszahozni a jó hangulatot. Úgyhogy törtem egy darabot a csokoládéból és a szájához nyújtottam, hogy megehesse, mire ő bekapta az ujjamat. Megdöbbenésemben azt sem tudtam, mit tegyek. Fogalmam sem volt, hogyan kéne reagálnom, már pedig ő egyértelműen várt valamilyen reakcióra. A tekintetéből azt vettem ki, hogy szándékosan tette. És én.... Atyaég, én nem is tudom, mért de... Tudtam, hogy nem kéne ezt az érzésnek, mert ez az egész beteges. Úgy értem, a bekapta az ujjamat. És... a fenébe is, valamiért tetszett a dolog, amitől ismét csak elpirultam. Tudtam, hogy meg kérte ne, tegyem, de biztosan csak túlzott akkor, meg most amúgy is egy kórházi ágyban fekszik. Úgyhogy lassan beleharaptam az ajkamba zavaromban, majd félénken elmosolyodtam.
- Tudod, az ujjam nem kaja, amit meg lehet enni – próbáltam valami értelmeset kinyögni, hogy ne tűnjek teljesen bolondnak. - És nem hiszem, hogy ez véletlenül volt, mert ennyire nem vagyok béna. Öhm.. - beszéltem még, megpróbálva bűntudatot kelteni benne. Azonban a hangom még mindig gyenge volt, és én egyszerűen imádtam a tekintetét. A szemét. Az arcát. Mindent. És... mégis hogy a fenébe csinálja ezt? Egy kórházi ágyon fekve? Ez nem normális. Egyszerűen csak nem. Lehet, hogy inkább nekem kéne kórházban lennem. Agyvizsgálatért.
A hajamat hátra simítottam, és egy pillanatra el pillantottam róla, hogy rendezhessem a gondolataimat, és kitaláljam, mért nem is tudok beszélni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rio Noche

avatar


»Hozzászólások száma : 93
»Join date : 2014. Apr. 23.
»Kor : 30
»Tartózkodási hely : Napa, Summer Camp

TémanyitásTárgy: Re: Teanna és Rio ~ A kórházi élet   Vas. Jún. 08, 2014 10:32 pm

*Tudom, hogy hiába nem mond rá semmit, gondolatban nem tágít. Tudom, hogy azt gondolja, hogy én egy ökör vagyok, aki az életével játszott. Én viszont ezt nem így gondolom. De azt is tudom, hogy ebben a témában soha nem fogunk dűlőre jutni, így nem akartam nagyon forszírozni. Majd elül ez a téma is, mint ahogy a régi osztálytársával kapcsolatos dolgok is. Érdekes, az a dühöm valahogy fel sem ért azzal, amit akkor éreztem, amikor fegyver irányult rá. Akkor igazán megértettem mi az a hirtelen felindulásból történő gyilkosság. Félek, hogy ha kezeim közé kerül az az alak, akkor nem fogja azt élve megúszni.*
-Ilyen gonosz dologra vetemednének egy szegény ártatlan sérülttel? *Kérdeztem tőle elfojtott vigyorral. Persze nem gondolom magamról, hogy ártatlan lennék... éppen ezért derültem magamban egy jót, hogy ilyet mondtam magamról. Persze ő még nem tudja mindezt rólam... bár ha kicsit is figyelt, akkor tudja, hogy nem vagyok éppen egy ma született bárányka.*
-Megvédeni mindig megfoglak, ezen nem tudok változtatni sajnos. Jobb, ha belenyugszol ebbe kedvesem. *Mosolyogtam rá kedvesen. Remélem innentől kezdve ejti a témát. Bár van egy olyan érzésem, ha most hallgatni is fog, attól a jövőben még fogok kapni miatta. De tőle nem bánom.
A csokis kis közjáték.. nos valami ilyesmi reakcióra számítottam. Hiába, megismertem már annyira, hogy tudjam nagyon is zavarban van. Az elpirulás olyan jól áll neki. Imádom minden egyes kis porcikáját. És.. ó basszus! Visszaélt azzal, hogy kórházi ágyban fekszem. Az ajkába harapott! Éreztem, hogy a körülmények ellenére felforrósodott a vérem. Tehetetlenül hördültem fel. Ezért még megfizet! Persze csak játékosan, semmi komoly. Egy kis időbe tellett mire meg tudtam szólalni, hála neki.* -Kérek még egy kockával. *Jelentettem ki végül. És ha kaptam, akkor pontosan ugyanúgy bekaptam az ujját, csak ezúttal nem engedtem el rögtön, hanem egy kis ideg játszadozott a nyelvem az ujjával. Tudom, hogy az előbb is tetszett neki, szóval direkt húztam most el a dolgokat.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Teanna és Rio ~ A kórházi élet   Kedd Jún. 10, 2014 9:30 pm

Szinte láttam magunk előtt a kimondatlan szavakat, hogy mennyire nem értünk egyet egymással, de nem érdekelt. Voltak néha olyan vitákat, amiket ejteni kellett, ha egyik fél sem volt képes arra, hogy átálljon a másik oldalra. Én pedig azt semmiképp nem fogom megtenni. Lehet, ő meg azért nem teszi meg, mert nem akarja beismerni a tévedését. Fogalmam sincs. Azért remélem, hogy valahol a szíve mélyén érzi, hogy igazam volt és nem kellett volna veszélyeztetni az életét.
Felvontam a szemöldökömet a következő szavaira és hitetlenkedve megráztam a fejemet. Végre. Valami, amivel el lehet terelni a figyelmemet. Így egy teljesen megdöbbent hanggal, mintha el sem tudnám hinni, hogy egyáltalán képes volt megkérdőjelezni a nővére indítékait és tetteit, azt mondtam:
- Ugyan már! Hát persze, hogy soha nem tennének ilyet egy szegény, ártatlan sérülttel – feleltem, miközben őt néztem. A szemeim gyengédséget tükröztek, ami viszont a hangszínemről nem volt elmondható, hiszen most az volt a legjobb, ha viccelek, minthogy ismét belemenjek abba, minek hogyan kellett volna történnie és a többi. - Utaltam én bármikor is erre? - kérdeztem elmosolyodva.
Aztán ismét felvetődött a védelemmel kapcsolatod téma. Szívesen kijelentettem volna, hogy én is meg tudom védeni magamat. Annyira nagyon ki akartam mondani, csupán az volt a gond, hogy én nem rendelkeztem ilyen nagy magabiztossággal a dologgal kapcsolatban. Azt sem tudtam, egyáltalán hogyan voltam képes megtartani a lélekjelenlétemet akkor.
- De nem kell megvédened – mondtam végül. Ez legalább igaz volt. Neki nem az a feladata, hogy engem védjen meg. Nem olyan helyzetekben. Olyankor neki az a feladata, hogy saját magát mentse meg és kész. Olyan nagy kérés ez? - De oké. Értem. Talán, majd egy nap rá fogsz erre jönni – adtam fel végül a vitát. Ha Rio-ban nincsenek olyan rejtett érzéseket, hogy lányokat mentsem meg szorult helyzetekben, akkor egész biztosan rá fog jönni erre.
A béke kedvéért felajánlottam a csokit, amit amúgy is arra célra hoztam. Csak arra. Mégcsak nem is számítottam rá, hogy ő egyszer csak az ujjamat fogja letámadni, és hogy így fogok reagálni rá. Piros arccal és zavaros érzésekkel. Ráadásul valahogy jól esett, nem is tudom, miért, hogy láttam a reakciót az ajakba harapdálásomra, amit egyáltalán nem szándékosan csináltam. Egyszerűen csak képtelen voltam ellenállni a kísértésnek.
Megpróbáltam egy mély levegőt venni, és törtem még egy darabot a csokiból, és éreztem, hogy most még több ideig tartja a szájában az ujjamat, nem hagyva, hogy esetleg egy újabb csoki darabért nyúljak. Egyszerűen nem értettem, mi van velem. Még mielőtt meglátogattam volna, furcsa hangulatingadozásaim voltak, amiket leginkább a sokk hatásnak tulajdonítottam. Most azonban a testem felforrósodott, ami az arcom vörösségéből talán egyértelmű is volt. Vagy nem, mert ez másmilyen volt, mikor zavarban voltam. Úgyhogy mikor elengedett, odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Képtelen voltam rájönni, mi jött rám, de mindegy is volt. Csak hagytam, hogy elsodorjon. A nem nyálas ujjaimat a takaró alá bújtattam és úgy húztam végig a mellkasán, lassan cirógatva őt, közben elmélyítve a csókunkat. Majd mielőtt túl messzire merészkedtek volna az ujjaim, elhúztam a kezemet a takaró alól, ahogy magamat is Rio-tól.
- Kérsz még egyet? - kérdeztem, a csokoládéra utalva. A kezeimet még rá is helyeztem a csokira, hogy értse, miről beszélek. Miközben az agyam még mindig csak azon járt, hogy még egyszer megcsókolhassam... Azonban ez nem volt helyes. Mintha sokkal nagyobb biztonságban éreztem volna magamat, akkor amikor a kórházi ágyon fekszik és úgy sem tud nagyon semmit sem csinálni. Úgyhogy jobb lesz vissza fogni magamat. Nem is értem egyáltalán, hogy mégis mire volt jó ez a viselkedésem és hogy mért is volt ilyen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rio Noche

avatar


»Hozzászólások száma : 93
»Join date : 2014. Apr. 23.
»Kor : 30
»Tartózkodási hely : Napa, Summer Camp

TémanyitásTárgy: Re: Teanna és Rio ~ A kórházi élet   Szer. Jún. 11, 2014 8:46 pm

*Tudom, hogy Ana nem az a fajta, aki csak úgy belenyugszik a dolgokba. Tudom,hogy magában azon reménykedik, hogy egyszer csak meggondolom magam és neki adok igazat. A vicces az, hogy én meg azon reménykedek, hogy ő meg majd nekem fog igazat adni idővel. Szép kis páros vagyunk, de így a jó. Legalább soha nem fogunk unatkozni egymás mellett és ez a lényeg.*
-Majd téged hívlak, hogy megfürdess. *Kacsintottam rá vigyorogva. Már maga a gondolat teljesen felvillanyozott, hogy esetleg ő fürdetne. Vajon milyen lehet, amikor azok az ujjak engem érintenek? Kétségtelenül baromi érzéki és izgató. De most nem kéne ezen elmélkednem, mert hamarosan kézzel fogható bizonyítéka lesz annak, hogy nagyon is akarom őt. Még ebben a ramaty helyzetben is akarom.
Szerencsére aztán téma terelődött, így le tudtam magam nyugtatni. Olyan aranyos, hogy még mindig azt hiszi nem kell őt védeni. Pedig ha tudná... Van egy olyan érzésem, hogy saját magától is meg kell majd óvnom, hisz olyan ártatlan még.
Aztán a nagy nehezen visszaszerzett önuralmam ismét kezdett semmivé válni. A csoki ízét szinte nem is éreztem, csak arra figyeltem, hogy mennyire zavarba jött. És te jó ég... rájöttem mi volt az, amit láttam rajta.. a vágy. Le sem tudta volna tagadni. És ez a felismerés.. ismét kezdte felkorbácsolni a vágyaimat. Aztán olyan történt, amire nem számítottam. Megcsókolt nem is akárhogyan, közben pedig keze a melkasomon kalandozott. Ilyet sem csinált még korábban. Miután elhúzódott, csak őt tudtam nézni és még mindig ott láttam rajta a vágyat. Nem tudtam már azzal a csokival foglalkozni... Megfogtam a kezét és újra magamhoz húztam, hogy megcsókolhassam.* -Soha ne titkold a vágyad... előttem soha.. *Mosolyodtam el lágyan és finoman megcsókoltam. Annyira, de annyira megkívántam, hogy már fáj. És az ő jól érezhető vágya volt az, ami egyre jobban korbácsolta az én vágyamat is.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Teanna és Rio ~ A kórházi élet   Szer. Jún. 11, 2014 11:01 pm

Vajon mért akarja, hogy az arcom ilyen furcsán viselkedjen? Gondoltam, miközben arcbőröm színe ismét átváltozott pirosra a szavai hatására. Nem akartam elképzelni ruha nélkül, ahogy azt sem, milyen lenne őt fürdetni. Még, ha tudtam is, hogy csak viccelt, nem álltam volna készen rá. Az lett volna a legrosszabb, hogy valószínűleg a szemeimet sem tudtam volna levenni róla, hiszen most is szinte csak rá tudtam nézni, senki másra.
- Ó, nem... - reagáltam, szinte érezhető volt, ahogy elméletben csóválom a fejemet, még ha a valóságban nem is tettem meg. - Olyankor én elfoglalt vagyok, ráadásul a nővérekkel ellentétben, engem nem fizetnek – mondtam úgy, mintha nagyon sajnálnám azt, hogy nem fürdethetem meg. Pedig pont az ellenkező volt. Örültem, hogy nem kell ilyeneket csinálnom, mert, ha mégis megtenném.... még a végén élvezném. Ez a lehetőség pedig valamiért megijesztett. Annyira, hogy még a szívem is hevesebben kezdett dobogni miatta, és el kellett pillantom róla, még ha csak egy másodpercre is. Egyszerűen szükségem volt, még mielőtt elképzelném úgy, még mielőtt mondok valamit, ami még jobban zavarba hozhat. Még mielőtt...
És ekkor megtörtént. Nem tudtam, hogyan és miért történt. Nem is igazán történt semmi, ha úgy vesszük, viszont valamiért zavart, hogy a vágyam iránta egyre erősödik, ahelyett hogy megmaradt volna ugyanott, ahol régen volt. Tudtam, hogy Rio a barátom. Együtt voltunk, ezért nem is kéne ennyire szégyellnem és megpróbálnom elrejteni a dolgot, de nem tudtam mit tenni ellene. Rögtön a csók után, témát kellett váltanom. Tennem bármit, ami miatt nem fogok arra gondolni, hogy mennyire akarom őt. Meg amúgy is, nem arról volt szó, hogy minél kényelmetlenebbé és zavarba ejtőbbé tegyem a napját, hogy soha többé eszébe se jusson a megmentésemre sietnie? Mert akkor nem ilyeneket kéne tennem... Már rég meg kellett volna pofoznom, vagy valami.
Megfogta a kezemet, és emiatt ismét rá kellett pillantanom, és hagytam, hogy magához húzzon. A szavai hatására pedig meglepetten pillantottam rá. Hát ilyen egyértelmű lenne? Tényleg ennyire nyilvánvalóan viselkedtem? A válasz természetesen igen volt. Úgyhogy megpróbáltam lenyugtatni magamat, miközben megcsókolt.
- Én – kezdtem beszélni, hogy mondjak valamit. Bármit. Valamit. De a fejem szinte már teljesen üres volt. Alig tudtam gondolkodni. Már pedig most arra lett volna a legnagyobb szükségem. - De akkor olyanokat fogok mondani, hogy akarlak, és hogy... - Ha lehetséges még jobban elpirultam. Ám az utolsót mégis csak képtelen voltam kimondani. Igen. Tudtam a szavakat rá, voltak elképzelésem róla. Rengeteg. A fenébe is, lehet, hogy tapasztalatlan voltam, de hallottam dolgokat. Olvastam dolgokról, és írtam is róluk. Olyanokról, amik most hirtelen nagyon jónak és élvezetesnek tűntek. De képtelen voltam őket kimondani. - ez csak... Neked most pihenésre van szükséged – Jézusom. Ez most komolyan úgy hangzott, ahogy gondoltam? Valószínűleg nem. Nem is tudom, most mi jött rám, hogy ilyen furcsán kezdek viselkedni. - Ráadásul, amikor azt kérdeztem, hogy kérsz-e még egyet, a csokira gondoltam – tettem hozzá gyengén mosolyogva. Végre valami, amitől nem jutnak eszembe piszkos gondolatok. Csoki. Mint amikor megpróbáltam etetni őt, és...
Oké. Szívd be a levegőt, Teanna, majd ki. Azt sem tudod, hogy amikről gondolkodsz, tényleg jók lennének-e. Akkor meg minek gondolkodsz róluk? Csak nyugodj meg, és állj le.
Gondolataim ellenére azért oda hajoltam hozzá még egyszer és gyengéden megcsókoltam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rio Noche

avatar


»Hozzászólások száma : 93
»Join date : 2014. Apr. 23.
»Kor : 30
»Tartózkodási hely : Napa, Summer Camp

TémanyitásTárgy: Re: Teanna és Rio ~ A kórházi élet   Csüt. Jún. 12, 2014 12:24 pm

*Egyszerűen olyan csábító volt látni, hogy elvörösödik. Csábító, mert pontosan tudom mit jelent. Azt jelenti, hogy nagyon is tetszenek neki az ötleteim és zavarba jön ennek felismerésétől. azért kíváncsi vagyok mi történne, ha neki kéne fürdetnie... pár elképzelésem van, de minden bizonnyal egyik sem közelíti meg a valóságot. Egyszer talán majd lehet benne részem...*
-Hmm.. és mi lenne ha természetben fizetnék? *Kérdeztem meg tőle elvigyorodva. Annyira kíváncsi vagyok a reakcióira. Már előre látom, hogy ismét elpirul vagy az ajkába harap... amivel nagyon is felpezsdít. Hiába mondtam meg neki már a legelején, hogy ne harapdálja az ajkait, mert azzal nagyon is felkorbácsolja a vágyaim...mégis megtette most is. Te lány, te lány... ha tudnád, hogy ebből mi lesz nem sokára, ha kikerülök innen...
Olyan nagyon aranyos volt, ahogy próbálta leplezni a feltámadó vágyát, csak tudnám minek. Semmi szégyelni való nincs ebben, hisz egy pár vagyunk vagy mi a szösz. Oké, hogy még soha nem volt fiúval, de nem fog az örökre így maradni. És reményeim szerint én leszek az, aki megmutat neki mindent.* -És miért lenne baj, ha olyanokat mondanál? Mond el mi jár a fejedben, nincs rajtunk kívül senki a szobában. Mit szeretnél? Mire vágysz? *Te jó ég, megint veszélyes vizekre eveztünk, de egyszerűen tudni akartam mindezt. Biztos vagyok benne, hogy vágyik valamire, csak kimondani nem meri. Persze megértem azért, mert neki ez még teljesen új és ijesztő.*
-Tudom, hogy a csokira gondoltál.. de nekem most nagyobb szükségem van rád, a közelségedre, az érintésedre. *Mosolyogtam rá gyengéden. Igen, ő határozottan jobb gyógyír minden bajomra, mint a többi gyógyszer... sokkal jobban éreztem magamat. Ezért is esett jól, hogy ismét megcsókolt. Legszívesebben magamhoz ölelném és nem engedném el, de ezt most nem tehettem meg, így csupán az arcára tettem az egyik kezem és finoman simogattam, miközben lágyan ízlelgettem az ajkait.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Teanna és Rio ~ A kórházi élet   Pént. Jún. 13, 2014 7:17 pm

Rápillantottam, azon gondolkodva, hogy vajon tényleg ki mondta azt, amit gondoltam, hogy mondott. És ha igen, mégis mit tudnék rá reagálni. Persze, biztosan nem hagyták el azok a szavak a száját. Elvégre egy olyan ember, aki éppen a kórházban fekszik, arra várva, hogy felépüljön, nem mond ilyeneket. Soha. Hiszen neki a gyógyulásra kell koncentrálnia és nem másra.
Kinyitottam a számat, hogy felelhessek a kérdésére, és közben attól féltem, hogy egy hang se fogja elhagyni az ajkaimat, csupán tátogni fogok, mint aki teljesen megbolondult. Mikor rájöttem a megoldásra.
Egész egyszerűen csak nem gondolok a szavai mögé és úgy fogok viselkedni, mintha nem tudtam volna, hogy miről beszél.
- Te növényeket akarsz adni nekem fizetségül? - kérdeztem felvont szemöldökkel, megpróbálva úgy tenni, mintha nem tudnám ez mennyire hülyén hangzott. Mintha a szavaim a tízes skálán nem a tizenötöt érték volna el.
A jó hír az volt, hogy biztosan nem fogja egyértelműen kigondolni, amire gondolt. Mert olyat tényleg senki sem mond. Vagy legalábbis reméltem, hogy nem, mert kezdem kifogyni az értelmes válaszokból, így megmaradva a legnevetségesebb válaszoknál.
A rossz hír meg az volt, hogy nem sokkal ezután tett velem valamit, amitől furcsán kezdtem érezni magamat. Amitől olyan gondolatok kezdték ellepni az elmémet, amik kapcsolatban voltak Rio-val és a testével, bármennyire is közönségesen hangozhatott el. Egyszerűen nem tudtam mit tenni ellene. Bár már egy jó ideje nem tudtam semmi ellen semmit sem tenni. A gondolatok csakúgy száguldottak a fejemben, és mikor Rio megkérdezte, hogy mit szeretnék, ismét képtelen voltam megszólalni vagy legalább egy vagy két másodpercig. Mégis mit gondolt, mit szeretnék? Szerettem volna megérinteni, szerettem volna az ujjaimmal és az ajkaimmal végig simítani rajta. A mellkasán, az ajkán, mindenhol. Látni akartam őt, tudni akartam, hogy mi van a takaró alatt és milyen lenne, ha én is ugyanazt tenném vele, amit ő velem, csak éppen valami mással.
Egyszerűen mindent tudni akartam. Hogy milyen lenne ha örömöt okoznék neki, és hogy milyen lenne ezt az egészet érezni. Vajon rosszabb lenne, mint a képzeletemben, vagy rosszabb? Ezek a kérdések lepték el a fejemet, melyekre csak egyképpen tudtam volna válaszolni. Egyet viszont még mindig nem értettem. Mégis hogyan lehet az, hogy ez nem egyértelmű? Hát nem látszik az arcomon, a pillantásomból, mindenből, hogy mit szeretnék?
- Én olyat szeretnék, amiben még csak nem is vagyok biztos, hogy jó lenne – feleltem halkan, mert ennél egyértelműbben nem tudtam kimondani. Egyszerűen képtelen voltam rá. Még a saját magamnak sem engedélyeztem, hogy jobban belemerüljek a részletezésbe. Azt pedig végképp nem árulhattam meg neki, hogy mért nem akartam ilyeneket mondani neki. Mert az túl nagy hatalmat adott volna magam fölött. Hiszen már így is túl sokat adtam, túl könnyen tudott irányítani. - És bárki bejöhet a szobába bármelyik pillanatban – tettem hozzá, csak azért is megmaradva az álláspontomnál, hogy nem beszélhetek azért annyira szabadon.
A következő szavaira egy csöppet elengedtem, és hagytam, hogy egy vigyor formálódjon az arcomon.
- Hát ezzel most jól megsértetted a csokit – vicceltem. - De valamit azért mégiscsak enned kéne. Adtak neked valami kaját itt? - kérdeztem, hiszen ha jól tudtam, szinte egész nap ki volt ütve. Vagy legalábbis ez volt az egyetlen magyarázata annak, hogy nem vette észre, hogy elfeledkeztem róla és csak késő délután látogattam meg.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rio Noche

avatar


»Hozzászólások száma : 93
»Join date : 2014. Apr. 23.
»Kor : 30
»Tartózkodási hely : Napa, Summer Camp

TémanyitásTárgy: Re: Teanna és Rio ~ A kórházi élet   Szomb. Jún. 14, 2014 8:57 pm

*És elértem azt, amit akartam, teljességgel letaglóztam a szavaimmal. Tudom, hogy neki ez az egész új meg minden, de pont ez volt benne a legjobb, hogy taníthatok neki új dolgokat. Bár lehetőségem lenne már arra, hogy mutassak neki újdonságokat. Azt is tudom, hogy nem lehet elkapkodni, de hát a vágy nagyon nagy úr.*
-Hmm.. én inkább saját magamra gondoltam. Magamat adom érte cserébe... *Vigyorodtam el. Tudom, hogy nagyon zavarban van, azért tesz ilyen kitérő válaszokat. Tudom, hogy nagyon is ijesztő számára, hogy új érzéseket fedezett fel magában. Valamilyen szinten megértem, mert bennem is új érzés éledt fel, csak nem a vágyé, hanem a szerelemé... ami sajnos ő meg nem hisz el. Idővel ez minden bizonnyal változni fog, legalábbis nagyon remélem. Ő még nem érti, de nagyon nagy szükségem van rá.
Aztán jött a még kényesebb téma és ha lehet még idegesebbnek tűnt vagy nem is tudom hogy fogalmazzak pontosan. Vagy inkább zavarban volt? Igen, határozottan zavart, amiért olyan gondolatai vannak, amikre inkább gondolni sem mer inkább. Azért sejtéseim vannak, hogy mi jár a fejemben, mert jelenleg nekem sem éppen tiszta gondolataim vannak.*
-Amint kikerülök innen...megteszünk, amit csak szeretnél, hogy megtudd jó-e vagy sem. *Semmi hátsó szándékom nincsen vele kapcsolatban. Jó persze, melyik pasi ne akarná őt megkapni. Én is akarom, de életemben először azt érzem, hogy várni rá nagyon is megéri. Igen, határozottan megéri.
Örülök azért, hogy kis témaváltás jött, mert talán lenyugodhatnak a kedélyek.* -Fogalmam sincs, lehet éheztetik is itt szerencsétlen betegeket. *Vigyorodtam el. Hogy ez a lány miként tudja elérni azt, hogy ennyire függjek tőle? Teljesen az ujjai köré csavart!*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Teanna és Rio ~ A kórházi élet   Hétf. Jún. 16, 2014 7:36 pm

Meglepődötten néztem rá és rendesen ráparancsoltam a bőrömre, hogy térjen vissza a normális színébe. Szerintem magamban még sikoltoztam is... nos, magammal. A testemmel. A bőrömmel. Az arcom viszont egyértelműen nem hallgatott rám, mert még mindig nem tért vissza a normális színébe. De mért is tette volna? Hiszen se én, az elmém, se a testem nem számított arra, hogy tényleg ki fogja ezt mondani. Mégis hogyan másszak ki ebből a helyzetből? Úgyhogy rögtönözve felvontam a szemöldökömet, és azt motyogtam:
- Milyen kedves vagy.
Ezen kívül semmi mást nem tudtam jelen pillanatban kinyögni. Néha elgondolkodtam azon, hogyan bír engem, ha egyszerűen képtelen vagyok természetesen viselkedni. Nem úgy, mint ő, aki szemmel láthatólag még egyszer sem volt zavarban a közelemben. Kételkedtem benne, hogy ő volt-e már valaha zavatban úgy egyáltalán. Márcsak azért sem hiszem.... Istenem, tényleg azt mondta, amit gondolok, hogy mondott? Hogy mindent megtesz annak az érdekében, hogy kiderüljön jó-e vagy sem?
Nem. Gondoltam. Nem-nem. Talán még egy kis ideig az ágyban kéne hevernie, mert én egyáltalán nem álltam készen arra, hogy kiderítsem. Talán egy hét vagy hónap múlva igen. De ahogy mondtam, csak talán.
- Oké – mosolyogtam rá félénken.
Hogy mi van?? Már azt sem tudom, hogy miről beszélek. Épp az előbb gondoltam arra, hogy nem. Méghozzá egy nagy nemre. Akkor mégis mért mondtam azt, hogy oké? Talán megbolondultam? Egész biztosan ez lehet rá a magyarázat.
- Nem hiszem, hogy a nővérek örülnének annak, ha ezt mondanád róluk – jegyeztem meg játékosan, már egy kicsit lenyugodva. Most ez a kis témaváltás nagyon is jól jött. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy talán mégiscsak el kéne mondanom neki, hogy elfelejtettem. Jelenpillanatban semmi más beszédtéma nem is jutott eszembe, talán pont azért, mert mikor nem éppen engem csókolt, akkor az egés elmémet betöltötte ez a kis apró – vagy nem apró – dolog. De inkább elcsöndesültem és azon gondolkodtam, vajon tényleg jó ötlet-e ez.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rio Noche

avatar


»Hozzászólások száma : 93
»Join date : 2014. Apr. 23.
»Kor : 30
»Tartózkodási hely : Napa, Summer Camp

TémanyitásTárgy: Re: Teanna és Rio ~ A kórházi élet   Hétf. Jún. 16, 2014 9:48 pm

*Már nem is találok szavakat arra, hogy mennyire aranyosnak, kívánatosnak találom azt, hogy egyre jobban elpirul. Látom rajta, hogy zavarja a tény, hogy nem tud uralkodni teljesen magán. Nekem ez pedig pont, hogy nagyon is bejön. Ha még tudná, hogy mennyire... Lehet akkor még nagyobb zavarban lenne? Hmmm.... csábító a gondolat, hogy megosszam vele ezt, de mérlegelve a helyzetet arra jutottam, hogy inkább várok még. Előbb inkább kerüljek csak haza.*
-Én kedves? Ugyan! Csak örök életemre a szolgálatodba állítottam magamat! *Kacsintottam rá jó kedvűen. Valamiért már nem is éreztem magamat rosszul. Talán ő lenne az oka? Sokszor hallottam, hogy egyes esetekben a gyógyszereknél többet ér a jókedv. Teanna határozottan vidámságot hozott az életembe. Sőt, a vidámság mellé egy jó nagy adag szerelmet... ez pedig mindennél jobb gyógyír számomra.
Aztán beleegyezett abba, hogy.. Te jó ég! Tényleg belement abba, hogy kipróbáljunk mindent, amit csak ő szeretne. Már magától a gondolattól is felforrt a vérem, hogy a közel jövőben finom bőrét érinthetem, kényeztethetem őt. Igen, ez határozottan nagyon is izgat.*
-Nem említettem még? Hihetetlenül rossz beteg tudok lenni. *Vigyorodtam el szélesen. Jól jön, hogy kicsit témát váltottunk. Muszáj lenne kissé lecsillapodnom, különben elég kényes felfedezést fognak tenni az orvosok, mikor jönnek vizitelni. De olyan nehéz józannak maradnom, amikor ennyire közel van hozzám. Teljesen az ujja köré csavart.*
-Örülök, hogy bejöttél hozzám. *Szólaltam meg végül, hogy megtörjem a csendet. Amúgy tényleg örültem neki, de szerintem ezt egy vak is látná. Csak remélni merem, hogy kölcsönös ez az érzés. Tudom, hogy z elmúlt egy napban sok minden történt velünk, de jelen helyzetet nézve, remélhetőleg sikerül túljutnunk minden akadályon.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Teanna és Rio ~ A kórházi élet   Szer. Jún. 18, 2014 2:28 am

Egyszerűen képtelen voltam nem mosolyogni a szavaira, ahogy azt mondta, örök életére a szolgálatomba állt. Nem hiszem, hogy megismerkedésünk óta volt olyan nap, amikor legalább egyszer, de ne lett volna jó kedvem, és valahogy ez sem volt most kivétel.
- Mondtam, hogy kedves vagy – vigyorodtam el. - És csak egy fürdetésért, mi? - kérdeztem az örök szolgálatára értve, mintha komolyan vettem volna a szavait. Már pedig, ha tényleg a szolgálatomban lett volna, akkor nem kellett volna arról vitáznunk, hogy ne próbáljon megvédeni engem. Akkor egyszerűen csak azt tette volna, amit mondtam, és beleegyezett volna a szavaimba. De most jobb erre nem is gondolni.
Ezután beleegyeztem abba, hogy... mibe is? Talán még csak ő sem tudta, hogy miről beszéltem és nem értette a rejtett jelentését annak, amit mondtam. Lehet azt hiszi, hogy beleegyeztem abba, hogy... nem is tudom, hogy együtt csináljunk, mármint készítsunk.. Úgy értem, hogy süssünk csokitortát. Igen. Biztosan a csokitortára gondolt, ami egyébként nagyon finom.
- Hát azt nem mondtad, hogy ennyire rossz beteg vagy – feleltem mosolyogva, majd megpróbáltam élvezni az ezután következő csöndet. Lévén, hogy nem volt nagyon sok mondanivalóm és a gondolataim amúgy is éppen felakartak emészteni.
- Én is – feleltem továbbra is mosolyogva, azonban ez a mosoly kezdett elhalványodni bűntudattal. Úgyhogy inkább a kezére néztem, amit fogtam. Annyira szégyelltem magamat, hogy inkább a szemébe sem néztem. - Hamarabb is bejöttem volna, de... elfelejtettem. Azt hiszem, annyira hihetetlen volt az, ami tegnap történt, hogy... nem tudom. Az agyam nem akarta elhinni, hogy tényleg megtörtént – magyaráztam, vagy legalábbis próbáltam. Nem hiszem, hogy valami értelmesre sikerült úgy egyébként. Ráadásul mégis mi ez volt ez az egész? Az agyam is én vagyok. Nem tudom egyszerűen csak ráfogni, mintha nem lenne az elmém és én két különböző dolog lennénk.
Mondani akartam, hogy sajnálom, de inkább nem tettem. Ha azt hozzátenném, még bűnösebbnek tűnnék. Ráadásul lehet neki ez semmiség, ezért jobb megvárni, mit fog reagálni rá, mielőtt még nagyobb ügyet csinálnék belőle.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rio Noche

avatar


»Hozzászólások száma : 93
»Join date : 2014. Apr. 23.
»Kor : 30
»Tartózkodási hely : Napa, Summer Camp

TémanyitásTárgy: Re: Teanna és Rio ~ A kórházi élet   Szer. Jún. 18, 2014 8:55 pm

*Végre olyan könnyedén tudtunk beszélgetni! Bár az igaz, hogy mióta ismerjük egymást, soha nem volt közöttünk feszültség. Valahogy egyszerűen csak jól éreztük magunkat.. vagy inkább egymást. Lehet olyan klisésen hangzik, de mintha a sors is egymásnak teremtett volna minket. Vannak súrlódások, de teljesen jól megértjük egymást. Tudom, hogy lesz még mosoly szünet, ha elmondom a teljes igazságot magamról, de úgy éreztem, hogy erre nem ez a megfelelő alkalom.*
-Most hogy így mondod... Lehet nem csak a fürdetés miatt... *Úgy tettem mintha erősen elgondolkodtam volna a dolgon. Persze tudom én azt nagyon jól, hogy neki bármit bármikor megtennék. Ez a része egyáltalán nem vicc, teljesen komoly. De hát erről szól egy kapcsolat, nem? Persze sok egyéb dolog van, ami nagyon fontos még. De az az egy biztos, hogy már nagyon megismertem a rezdüléseit. Hiába is próbál egyes dolgokat leplezni... Így azt is tudom, hogy nagyon megijedt a saját érzéseitől, vágyaitól... Tudom, hogy ha kikerülök innen, akkor kell még várnom, hisz ez nem olyan dolog egy lány életében, amibe először csak úgy beleveti magát. És ez nagyon is helyes így.
Aztán kínos csend állt be. És bevallotta, hogy elfelejtett. Csak elmosolyodtam rajta és egyáltalán nem haragudtam rá, hisz nem olyan történt velünk, amit csak úgy el lehet felejteni. Megszorítottam a kezét és csak mosolyogtam egy ideig.* -Hát ha előbb jössz nem sokra mentél volna velem.. tekintve, hogy ki voltam ütve... Jobb is, hogy akkor nem láttál talán. *Mosolyogtam rá bátorítólag, aztán a kezére adtam egy csókot, miközben végig a szemeibe néztem.* -És amúgy táborban mit tudnak erről az egészről? *Jó lenne tudni, hogy mire számíthatok később, illetve hogy miket kell még elintéznem.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Teanna és Rio ~ A kórházi élet   Kedd Jún. 24, 2014 8:17 pm

Kimondhatatlanul jó érzés volt, hogy egy kicsit sikerült enyhíteni a hangulatot. Már amennyire az lehetséges volt, elvégre még mindig a kórházban voltak, és Rio még mindig nem volt teljesen jól – különben nem itt lenne, nem igaz? - Mindenesetre úgy döntöttem, hogy erre nem fogok még egy kis ideig gondolni, kivéve ha nem akarok ismét visszahozni a rossz hangulatot. Ezért, mikor Rio azt mondta, hogy nem csak a fürdésért, csalódott képet vágtam és úgy néztem rá, végül felhúztam a szemöldökömet és megpróbáltam olyan szomorúan beszélni, amennyire az csak lehetséges volt.
- Hát akkor fürdetés biztos nem lesz - jelentettem ki, próbálva visszafogni a mosolyomat, miközben az még csak eszembe sem jutott, hogy egyáltalán nem kéne ilyeneket mondanom. Ez úgy hangzott, mintha lett volna annak akár a leghalványabb esélye is, hogy megfürdetem. Nem, mintha nem lenne jó érzés, mert egész biztos voltam benne, hogy élvezném, de akkor is. Ha meglátnám őt egy kádban, mindenféle ruha nélkül... Valószínűleg annyira megijednék, hogy kirohannák a szobából, mert én ennyire ijedős vagyok. - De ne aggódj! Egész biztos vagyok benne, hogy találni fogok valaki mást is, aki akár ingyen fog engem szolgálni. Tudod, nagyon jó a meggyőző képességem – Bólogattam és elvigyorodtam. Még hogy én és a jó meggyőző képesség! Már maga a gondolat is egy vicc volt. Ráadásul nem is volt szükségem életre szóló szolgákra. Minek? Jól meg voltam én anélkül is, hogy valaki minden egyes kívánságomat lesi. Legalábbis én így gondolom.
Ezután bevallottam Rio-nak, hogy elfelejtettem, és vártam, hogy reagáljon rá valamit. Azonban a reakciója számomra érthetetlen volt. Persze, örültem, hogy nem mérges vagy bármi ilyesmi, de mért nem? Talán azt gondolja, hogy vicceltem? Mert nem hiszem, hogy mosolyogtam miközben elmondtam neki, de mindegy. Talán jobb is így. Lehet, adtak neki valamilyen nyugtatót, vagy nem tudom, és mikor jobban lesz akkor fog bolondnak gondolni. Hiszen mégis milyen ember felejt el valami olyasmit, minthogy majdnem bűnözők áldozata lett? Csak egy bolond.
- Hát lehet... - jegyeztem meg egy kissé összezavarodva. Szerintem már túlságosan is arra számítottam, hogy zavarni fogja a dolog, esetleg valami rosszat fog gondolni rólam, így mikor nem az történt, én csak értetlenül tudtam a történések előtt állni. A következő kérdésére azonban nem foglalkoztam tovább a hirtelen zavartságommal, és inkább válaszoltam neki. - Hát... szerintem semmit sem tudnak. Legalábbis nem nagyon hallottam senkit sem beszélni erről, talán csak néhány osztálytársamat, amint a rablásból beszélgettem, de semmi többet. Amúgy szerinted mikor tudsz kikerülni a kórházból? - kérdeztem kíváncsian és talán egy csöppet aggódva, mert ha sokáig marad itt, az csak azt jelenthette, hogy nagyon rosszul van. Erre meg jobb volt nem gondolni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rio Noche

avatar


»Hozzászólások száma : 93
»Join date : 2014. Apr. 23.
»Kor : 30
»Tartózkodási hely : Napa, Summer Camp

TémanyitásTárgy: Re: Teanna és Rio ~ A kórházi élet   Csüt. Jún. 26, 2014 7:25 pm

*El sem tudom mondani, hogy mit jelent nekem Teanna jelenléte. És szerintem ő sem tudja, hogy mit jelent nekem. Már rájöttem múlt éjjel, hogy nem áll készen arra, hogy hallja az igazságot, valahogy nem hiszi el.. bár tudnám miért... Pedig legszívesebben minden pillanatban mondogatnám neki, mert ő az, aki nagyon is megérdemli, hogy valaki szeresse.*
-Hééé! nekem csak te kellesz! És azt szeretném, ha bizony te fürdetnél! Még a végén más megrontaná az én ártatlan lelkemet. *A végén már nem tudtam visszafogni széles vigyoromat. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire tudjuk húzni egymás agyát. És azt is annyira imádom, hogy bele tudunk vinni egy kis intimitást, amitől csak még jobb lesz ez a kis évődés.
Amikor azt mondta, hogy talál valakit, aki szolgálná őt, hihetetlen féltékenység kapott el. Szívem sajdult bele, hogy esetleg valaki más érintené őt.. nem, az kizárt. Elkaptam a kezét és magamhoz húzva csókoltam meg.* -Meg ne merd tenni ezt velem. *Súgtam neki az ajkaiba. Nem élném túl, ha elveszíteném. Nekem ő a fény az életemben.
Láttam rajta közben, hogy nagyon bántja, amiért nem jött be hozzám. De én tényleg nem okolom miatta. Nem egyszerű azt feldolgozni, hogy fegyvert fognak az emberre. Majd még szépen megbeszéljük ezt egymással, ha azt látom rajta, hogy továbbra is eszi ezen magát.*
-Na az jó, ha még nem tudnak róla. Elég, ha majd akkor ugrálnak körül, ha kikerülök innen. Amúgy remélem, hogy minél előbb kimehetek. Még konkrétan nem tudom, még nem mondott semmit az orvos, de ha gondolod keresd meg és faggasd ki. *Kacsintottam rá, hisz én is minél előbb haza akarok menni.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Teanna és Rio ~ A kórházi élet   Szomb. Jún. 28, 2014 5:26 am

- Megrontani? A te ártatlan lelkedet? - húztam fel a szemöldökömet. Fogalmam sincs, miért, de nagyon viccesnek gondoltam azt, ahogyan kifejezte magát. Főleg, hogy azok az emberek csak nővérek volt. Nem csináltak semmi mást, csak a munkájukat végezték. - Mivel is vádolod pontosan szegény ápolókat vagy nővéreket? - Próbáltam komoly képet vágni, mintha nem tetszene, amit mondott és megpróbálnám megvédeni az itt dolgozó embereket. Még jó, hogy csak szórakoztunk, különben amiket mondtak, tényleg elég sértő lenne rájuk nézve.
Végül azzal kezdtem viccelni, hogy találni fogok magamnak egy új szolgát, és eléggé meglepődtem a reakciójától. Nem új pasit, hanem szolgát mondtam! Azokat nem feltétlenül kell megcsókolni vagy bármiféle normális kapcsolatot tartani velük, nem?
Mindenesetre viszonoztam a csókját, majd játékosan rámosolyogtam.
- Csak vicceltem – nyugtattam meg, aztán a rám törő gonoszsági vagy nem is tudom milyen roham miatt azt tettem hozzá: - Nem olyan jó a meggyőzői képességem – vigyorogtam rá. Elég érdekes volt, hogy mikor régebben vicceltem így, akkor nem reagált így. Talán Benjamin okozta a változást?
Visszahúzodtam tőle és kíváncsian rákérdeztem arra, ami érdekelt.
- Egyébként is mi baj van az ötlettel? - kérdeztem. És oké. Talán arra mégsem mindenre kérdeztem rá, de ez is eléggé érdekelt, mert nem hiszem, hogy a szolgámon kívül bárkinek is baja lenne belőle. Értem én, hogy amúgy sem akarok senki ilyet, de akkor is tudni akartam.
- Ez igaz. Mondjuk szerintem nem fognak sokan tudni arról, hogy kik voltak ott. Szerencsére. Bár nálad nem tudom, elvégre téged meg is lőttek – mondtam, megpróbálva nem úgy hangzana, mintha egyrészt nem őt okolnám, ami eléggé nehéz volt. Főleg, hogy egy csöppet tényleg őt okoltam érte, hiszen képes volt és kiprovokálta azokat a bűnözőket. Komolyan mondom, szinte erővel kellett visszatartanom, hogy ne folytassam a magyarázást arról, hogy milyen nagy eséllyel össze tudják kötni az emberek a szálakat. Már ha nem fogják a híradóban közölni a dolgokat. Igaz, arról tényleg nincsen semmilyen ötletem, hiszen nem szoktam híradót nézni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rio Noche

avatar


»Hozzászólások száma : 93
»Join date : 2014. Apr. 23.
»Kor : 30
»Tartózkodási hely : Napa, Summer Camp

TémanyitásTárgy: Re: Teanna és Rio ~ A kórházi élet   Vas. Júl. 06, 2014 8:36 pm

-Pontosan, olyan ártatlan vagyok, hogy csak na.. Nem tudtad? *Végére már szélesen vigyorogtam. Vele valahogy mindig jobb kedvre derülök. Nem tudom miért van ez, de én minden esetre örülök ennek. Reményt is ad, hogy vele talán megtalálom azt a boldogságot, ami mindig is hiányzott az eddigi életemből.* -Nem is tudom.. Ki tudja milyen nővérek dolgoznak itt... *Mondtam neki kissé vontatottan. Annyira szeretek vele így viccelődni... Örülök annak nagyon, hogy ennyire kapható a mókára.
Amikor arról beszélt, hogy esetleg másokat keresne a szolgálatára... hát nagyon féltékeny lettem, ilyet sem éreztem még ezelőtt.* -Csupán az a bajom, hogy maga a gondolat is megrémiszt, hogy valaki más lenne a közeledben, valaki más érintene... *Őszintén válaszoltam neki. Remélem ezt már tényleg elhiszi és nem fog elfutni... Olyan nehéz úgy beszélnem vele, hogy vigyáznom kell arra mit mondok, mert nem szeretném ha ismét megijedne attól, amit mondok.
Amikor arról beszélt, hogy kik tudnak erről az egészről a táborban, éreztem a hangján, hogy engem okol. Én viszont nem reagáltam erre igazán semmit, mert tudom, hogy megint csak vita kerekedne, amit viszont nem szeretnék.* -Hová gondolsz... jobb formában vagyok, mint azelőtt. Mentem lefutok egy maratont is. *Próbáltam komoly maradni, de a végére megint csak szélesen vigyorogtam. Vele soha nem tudom megállni, hogy ne mosolyodjak el.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Teanna és Rio ~ A kórházi élet   

Vissza az elejére Go down
 

Teanna és Rio ~ A kórházi élet

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Summer Camp :: Játéktér :: Napa város :: Belváros utcái-