*Még éjfél sincs, mi már ketten elhagyjuk a tábort. A városban akadt "dolgunk". Hogy Raiden miért nem jön velünk? Egyszerű, nem ide való. Na jó, igazából megszöktünk előle, így most Marcussal kar öltve indulunk be a Silver ajtaján. Kezdésnek rendelek egy whiskey-t, aztán majd jöhet a többi. Egy asztalhoz vonulunk, ahogy lehetőleg szem elől téveszthetők vagyunk, majd édesen pislogok az énekesre. Kíváncsi leszek az estére. Persze vannak rejtett titkok amiket még én sem vallok be magamnak, de mikor már egy ideje szótlanul szemezünk, pirulva fordulok el.*
-Nézd jön az ital.*mutatok a pincérre, ezzel terelve a témát, ami még meg sem fogalmazódott bennünk. Aztán ahogy kezem ügyébe kerül a pohár a felét a torkom mélyére küldöm, csak aztán nézek vissza Marcusra. Vajon miért olyan jó vele? Tudom az összes piszkos sztoriját, most is hajt valami csajra, de akkor én miért érzek iránta vonzást? Hülye biológia.*
-Szóval mi van azzal a csajjal? Mesélj csak!*vágok a közepébe azonnal és inkább ő beszéljen, mint én gondolkodjak.*

Abban azért nem vagyok biztos, hogy jó ötlet volt lelépni Raiden elől. Amint én holnap kapok tőle, azt nem fogom megköszönni, de a fene se akarja bevallani neki, hogy rá akarok nyomulni a dobosunkra. Szerinte a zenekar szent, nem kavar senki senkivel. De ha egyszer bejön, minek fognám vissza magam? Ráadásul kivételesen ő vitt bele a rosszba, így aztán amikor felvetette az ötletet, már vettem is a kabátom, hogy aztán együtt kiszökjünk és majd hajnalban valamikor visszatérjünk. Amint betérünk a kiszemelt helyre, Gwen már rendeli is a piát, én vodkát kérek. Nem szórakoznak, pedig a csaj láthatóan nem nagykorú még, de végülis kit érdekel, ha neki nem adják oda, majd nekem igen. Én meg neki. Gyanúsan nagy a csend, nem jellemző ránk, úgyhogy már szinte kínos is, pedig nagy a pofám, de most valahogy nem. Tudom, hogy nem valami biztos a talaj alattam, ha pofára ejt, annak a zenekar látja meg a kárát, lássuk be, túl jó ahhoz, hogy elengedjük és kedvem sincs új dobos után nézni. Meg persze Raiden letépné a tökömet, ha rájönne. Hangja hoz vissza és arra nézek, amerről feltehetően a piák érkeznek. Bólintok és egy mosollyal válaszolok szavak helyett. Igaza van, itt az éltető pia. Talán, ha eleget iszok, tényleg bepróbálkozok nála.
- Milyen csaj? – majdnem visszaköpöm a piát, most tényleg azokról a picsákról akar dumálni, akiket felpróbáltam? Ez érdekes lesz.
- Ja, hogy az... Nem tudom, most annyira nem mozgat a téma – térek ki előle és még más irányba is pillantok. Oké, eddig mindent tudott rólam, de most szeretném kicsit más irányba terelni a dolgokat. Lehúzom a piát és intek a következő körért, egy nem volt elég, nem is értem, miért nem duplát rendeltem. Gondolok egyet és felkelek, nem tetszik ez nekem, hogy egymással szemben ülünk. Átülök mellé és kissé birtoklóan ölelem át.
- Na és te? Mi a helyzet pasik terén? – suttogom a kérdést a fülébe, úgy, hogy minden lélegzetem csiklandozza a bőrét. Azt akarom, hogy kívánjon annyira, mint én őt. Talán nem is tudja, mennyire akarom.

*Marcust nagyon egyszerű megfogni, most pedig ez a célom, kicsit ellehetetleníteni. Az italok kiérkezése után fel is teszem a várva várt kérdést, ami minden bizonnyal megizzasztja az énekest, látom is a fején, hogy nem gyere be a kérdés. Sunyi mosoly fut át az arcomon, miközben ő a vodkával szenved, majd ahogy lecsúszik válaszol, ám nem erre számítottam. Aztán jön a feketeleves mikor mellém ül.*
-A-a! Én kérdezek ma te válaszolsz. Egyébként meg ne nézz hülyének. Láttalak koncert után, majd volt pofád feljönni hozzám.*féltékeny lennék? Meglehet, de Marcus maximum a mérgességet láthatja. Mikor átkarol odébb húzódok a boxban, legszívesebben egy pofonnal kezdenék, majd gondolok egyet és csak azért is válaszolok a kérdésére.*
-Vannak pasik, több kevesebb sikerrel még párt is találok lassan magamnak. Annyi helyes pasi van a táborban. Lehet még egy gitáros is lesz így a bandában, végre értelmesen nézünk majd ki.*áradozok, miközben a tekintetét vizsgálom, ahogy a szemei körül megjelennek az első izomrángások. Tudom én, hogy ez a felállás nem tetszik neki, de ha ennyit csajozik és még kamuzni is akar, akkor ne forduljon el a mondókája közben... Tök levágós, meg ismerem, mint a rossz pénzt.*
-Szóval örülnék ha nem karolgatnál át, mert tisztában vagy a függetlenségi jogaimmal. Engem nem fogsz birtokolni, ha tetszik a helyzet ha nem. Úgy tudom elég hosszú a listád idény nyárra is, szóval eleve len férek bele.*sajnos mióta együtt játszok a srácokkal, átvettem néhány szokást, az egyik Marcusé, hogy azt is megmondom, ami épp nem tetszik az illetőnek, hát ezért lehet, hogy gyorsan el fog menni az este. Ha begőzöltetem a fiút, tuti a következő kör után megyünk is haza.*

Kicsit sem egyszerű helyzet elé állít egyetlen mondattal. Ennyire kiismert volna? Jó pontra tapint rá, persze csak átvitt értelemben, pedig bírnám, ha tényleg tapizna. Egek, 17 éves, még a gondolat is bűnös, de ez van. Basztatja a fantiáziám és ezen egy dolog szokott csak segíteni. Ha kipróbálom. Vajon a valóságban is olyan, mint a képzeletemben? Minden bizonnyal. Talán még jobb is. Mellé ülök, de érzem, ahogy megfeszül a közelségemtől.
- Akkor kérdezz, nem tudom mi érdekel, de hajrá. Különben is, majdnem mindent tudsz rólam. És mi? Mit láttál? – bököm oldalba vigyorogva. Nem értem mi a baja ezzel, eddig nem mutatta, hogy érdekelném. Persze az is lehet, hogy nem tudok olvasni a jelekből. Különben miért zavarná, kivel kavarok. Viszont amikor mégis válaszol, kellemetlen érzés árad szét bennem. Gwen és a pasizás? Eddig ebbe nem gondoltam bele.
- Azért, mert a pasid lesz, még nem jelent egyenes utat a zenekarba – horkanok fel. Valójában nem is kizáró ok, lehet, hogy tényleg jó gitáros lenne az illető. Az ellenszenvem nem a gitárosnak, hanem Gwen pasijának szól. Nem is akarom elképzelni, ahogy egy idegen karolja át azt a lányt, akit én akarok beavatni a... Hát igen, a szexuális életbe is. Meg másba is, talán. Meglep, amikor azon kezd hisztizni, hogy átölelem.
- Most mi van, máskor is öleltelek már át – nem tudom hova tenni a dolgot. Talán az zavarja, hogy buli után megdöntöttem valakit, aztán mégis nála kötöttem ki? Hát valóban pofátlan dolog, de minden lehetőséget ki kell használni.
- Ja a listám zavar, értem. Elárulnom, nincs listám, de nemet sem fogok mondani semmi jóra. Minek a lista? Nem szeretek tervezni, majd aki az ölembe pottyan, azt jól meg... megszeretgetem – vigyorgok rá sunyin és elhúzom a kezem, ha nem akarja nem ölelem át. Tudok jobbat. A kezem egyből a combjára csúszik, de nem is állok meg itt, simogatni kezdem.

*Nagyon zavaró, mikor Marcus ilyen közvetlen próbál lenni velem. Ha azt akarja, hogy kérdezzek ő nagyon rosszul jár vele ma.*
-Mit láttam? Ó! Amint lehetett te már a csaj szájában jártál. Szerintem eléggé észrevehető volt. Szóval mi a terved a kislánnyal? Ő is csak egy trófea, vagy végre megállsz a további hajkurászásban? Hány szívet tör még össze ez a sztár kezdemény éned?*hangom nyugodt, aztán puszta pofátlanságból már csak válaszolok a vissza feltett kérdésre és élvezem győzelmem gyümölcsét, hogy neki rosszul esik, hogy jól hazudok.*
-Tudom, hogy szeretsz, és hogy boldog legyek megengednéd neki, hogy velünk játsszon. A nagy Marcus nem fogja hagyni, hogy a dobosa bömbizzen, mert csúnya féltékeny fiúként a kedvesét nem engedik belépni a zenekarba. Raiden meg szerintem tutira talál vele közös pontot.*annyira élvezem az arcán a kínt, aztán közlöm vele, hogy jó lenne ha a mancsát a saját hatókörzetében tartaná. Mégis csak van intim szférám. A visszaugatásra csak legyintek, és még pár dolgot a fejéhez vágok, már csak miért ne tehetném meg alapon. Aztán jobbnak látom apuci arany kártyáját felmutatni miközben az üveges alkoholt rendelem.*
-Nem érdekel, hogy mid van és mid nincs. Ebből az ölbepottyanós dologból engem hagyj ki és akkor nem lesz problémád. Egyébként is minek kell neked minden csajt megkapni? Milyen fétised van neked? Vagy... Tudom már, Marcus neked szeretet hiányod van!*egy az egyben kiadom a véleményem, elveszi a kezét, azt hiszem már jobb belátásra térítem, de aztán kiderül, hogy mégsem, mert ujjai már a combomat járják. Felszisszenek, majd pillanatokon belül arcul csapom.*
-Hagyd abba, vagy nem állok jót magamért. Komolyan Hale! Nem mondom még egyszer. Akadj le rólam!*közlöm egy bájmosoly kíséretében hiszen már jön a pincér az üveg piával.*
-Legyen egy cigid ennek örömére.*sistergek tovább miközben várom, hogy a poharamat tele töltse a csávó aki kihozta a kért italt. De az utolsó percben tenyerem a pohár peremére siklik.*
-Te teljesen hülye vagy? Tequilát kértem, nem vodkát... Most komolyan, ki akarsz velem b@szni? És még elvárod, hogy fizessek érte?*hangom élesen csendül a Pub-ban, ami majdnem hogy tele van, de nem érdekel, engem ne szabotáljon már egy gyakornok pincér. Apám szív szél ütést kap, ha csak úgy lerántják a kártyáját. A sz@r vodkát a tequila árán adnák... Jó vicc.*
-Marco keressünk egy másik helyet... Itt csak kib@sznak az emberekkel. Nem is értem, hogy miért ide jöttünk...*nyekergem, nem is foglalkozom azzal, hogy a srác nem győz bocsánatot kérni. Megemelem a kezem, hogy fogja be, majd visszaülök a helyemre ha már a nagy hevességben felpattantam onnan.*

Kicsit sem értem, mire megy ki a játék. Gwen eddig nem akadt ki azon, hogy más csajokkal kavarok, most meg elég számonkérően hozza fel, hogy a múltkor egy csaj szájában jártam. Elég gyakori jelenség, szóval nem is tudom, kire gondol. A legjobb, hogy nem is érdekel. Az viszont, hogy ő pasizzon, már egészen más. Ez valahogy nem jön be. Miért jön rá minden csajra? Gwen is meg a húgom is most akar pasizni? Lenne rá válaszom, de inkább visszafogom magam. Még. Nem tudom meddig tudom tartani a számat.
- Ha jó zenész, jöhet a zenekarba, ez nem azon múlik, hogy a pasid vagy nem. De még nem aktuális a téma, ha jól gondolom – nem kérdezek rá, de valami választ várok. Érdekel, tudni akarom, hogy pasizik vagy csak engem akar idegesíteni ezzel. Bár talán nem is tudja, hogy engem ez idegesít. Rendel még valami piát, de nem is figyelek, hogy mit, mert amit mond, azon fennakadok kicsit.
- Hogy mi van? Na ne viccelj már. Azért, mert szeretek d.gni, neked az jön le, hogy szeretet hiányom van. Pasi vagyok szükségem van arra, hogy csinos lányokkal ágyba bújjak, ez minden, szerintem ebből semmilyen következtetést nem kell levonni – horkanok fel, ez aztán nagyon jó elmélet. Kicsit talán meg is sértődök. Hogy miért? Igen, lehet, hogy igaza van, de ezt még magamnak sem vallom be. Nem bírom ki, tapizom tovább, meg is kapom érte a pofont. A fenébe, nem volt ilyen harcias csaj. A pincér és a kis jelenet zökkent ki ebből az egész helyzetből, nem is figyelek, Gwen mit kiabál a pincérrel, csak nézem, elveszek benne, le sem tudom venni róla a szemem. Arra figyelek csak fel, hogy menni akar.
- Oké, gyere – felállok, pont akkor, amikor ő lehuppan. A kezem nyújtom felé, ha egyáltalán hajlandó hozzámérni. Ki tudja.
- Megyünk vagy maradunk? Van öletem. Nem, egyáltalán nem az – teszem hozzá, mielőtt félreértené. A fenébe. Az volt a terv, hogy itt iszunk egy kicsit, aztán elmegyünk sétálni, majd fel hozzám és... Na igen, ez az én tervem volt, ő meg mást akar. Nem tudom eldönteni, hogy nem akar vagy csak nem mer velem kezdeni, mert tudja, mennyi csajom volt, főleg mostanában.
- Sétáljunk egyet, aztán meglátjuk. Talán nem is kell annyi pia nekünk Gwen – vonom meg a vállam, úgy érzem, ha iszok, rámászok.

*Egyszerűen elégtételt veszek azzal, hogy látom Marcus arcán a kínt. Csak nem féltékeny? Ó igen, az egyetlen dobos, aki lány és az övé (lehetne), de az énekes nem lenne benne egy monogám kapcsolatban. Milyen sanyarú élet.*
-Honnan veszed, hogy nem alakulnak túl jól a dolgaim vele? Egyébként pedig Hale, ez miért érdekel téged? Ettől én még nem leszek rosszabb, hogy kavargok valaki mással, nem fogom a bandát hanyagolni, mert épp csőr epedésem lesz. Egyszerűen csak annyit jelent, hogy valaki végre szeret és törődni fog velem. Ennyi a történet, bár a szoknyapecérnek meg aztán beszélhetek ilyenekről, aki csak a test vágyit nézi...*monológom kicsit hosszúra sikerül, de jó ez így, pont elmondtam vele mindent. Mondjuk az első kérdés ránk is vonatkozhatott volna, mert végül is jól alakulnak a dolgok, ő féltékeny én meg látom rajta. Ő meg valószínűleg nem vak és rájön, hogy engem meg az zavar, hogy ő más lányoknak csapja a szelet. Rendelek még egy üveg alkoholt, ám mikor a kedves partner felháborodik kuncogni kezdek.*
-Áltasd csak magad! Szerintem már ismerlek, mint a tenyeremet. Mióta ide kerültem azóta csapod nekem is a szelet, csak mivel nem engedek... A feszültséget másoknál vezeted le. Nem vagy valami kitartó. A szeretet hiány meg... Tudod hogy van ez Marcus.*mosolygok rá a végén mindent tudó mosollyal, majd további szavait kénytelen vagyok leinteni, míg veszekszem a pincérrel egy kört. Aztán kijelentem, hogy menni akarok, mire a fiú feláll és a kezét nyújtja. Egy pillanatig habozok, hogy mi legyen, de aztán gőgös arccal fogadom el Marcus kezét és lesújtó pillantást mérek a pincérre. Fél kézzel átkarolom az énekesem derekát, majd az ajtó felé indulunk. Még hallom a pincér dadogását, hogy milyen dolog ez és miért nem értem meg, de nem foglalkozom vele. Az viszont meglep, mikor Marcus jelenti ki, hogy nem kell nekünk annyi pia. Ez már a pub-on kívül történik, így megállok és kicsit elhúzódok tőle.*
-Hogy... tessék? Jól hallottam?*két kézzel tartom kartávolságra a vállainál fogva és úgy nézek rá, mint egy őrültre. Ezt komolyan Marcus mondta volna?*
-Ne haragudj, de nem vagy véletlenül beteg? Esetleg itt agy tájékon...*ütögetem meg kicsit a fejét és ellépek tőle, hogy kicsit tanulmányozhassam, mint egy ufót.*
-Téged elraboltak... Kicseréltek és... Ez nem te vagy Hale!*lépek egyet hátra, majd csípőre teszem kezeimet, végül felsóhajtok és visszalépek hozzá.*
-Oké, akkor hallgatlak, hogy merre is szeretnél te egyáltalán sétálni?*pislogok rá és lassan elindulok, persze hátrafelé, mert közben az ő arcát tanulmányozom.*
-Válaszolj nekem egy kérdésre légyszíves... Miért zavarna, ha nekem már holnap a pasim lenne az a gyerek?*ma egy kis görény vagyok, de szokja. Tudja milyen vagyok és ismer, akkor meg min akad fenn. Igen tudom magamról, hogy jó nő vagyok, hát most istenem... Ez van, igen is lehetnek hódolóim, ő meg nem az apám, hogy bármit is megtiltson.*

Akkor sem hagyja abba, amikor már látható rajtam, mennyire tetszik a dolog. Legalábbis gondolom látható. Én nagyon nem akarom mutatni, de nem tudok semleges arcot vágni. Az a dolog, hogy ő meg egy pasi, nekem még gondolatnak is rossz. Valójában rosszul vagyok, ha belegondolok, hogy hozzáér valaki. Hiszen még nem is volt pasival, nehogy már valaki megelőzzön. Kell nekem és kész. Azt hiszem ezt tudomására is fogom hozni. Persze figyelek a mondandójára, de a kis szórakozás a pincérrel nem hagyja, hogy elmondjam neki, amit akarok. Egészen addig csendben vagyok, amíg ki nem sétálunk. Átkarol, amire egy mosoly a válaszom, nem haragszik eléggé, ha hajlandó hozzámérni.
- Nem értem, minek neked most annyira pasi. Eddig is jól megvoltunk, csak bezavarna a képbe – kezdek bele, de nem igazán ezt akartam mondani, illetve fogalmam sincs mit kellene és tudom, hogy nem éppen jófelé haladok. A fenébe, ennél jobb csajozós duma kell, de valahogy nem jut eszembe semmi, máskor meg, ha más lány áll előttem, simán az ágyamba dumálom.
- Ha annyira pasi kell, itt vagyok én. Miért ne lehetnél az enyém? Úgyis állandóan együtt lógunk – folytatom a szöveget. Ez még jobb. B.ssza meg, mióta nem tudok beszélni? Ez nem rám vall. Egy csaj közelében csak úgy jön a szöveg, ledumálom róla a ruhát, de most valamiért nem.
- Mi az, hogy csapom neked a szelet? Az ember kedves és máris félreértik? Ez jó – a felháborodást persze csak megjátszom. Ebből nem tudom hogyan dumálom ki magam. Kijelentem, hogy nem kell pia, ő meg úgy néz rám, mintha legalábbis valami bűnös dolgot tettem volna vagy csak valami meglepőt.
- Jó tudom, fura. Én szinte az ágyba is viszem magammal a piát, de most nem kell. Csak sétáljunk, beszélgessünk. Úgyis ittunk már – vonom meg a vállam és legalább olyan furán nézek rá, ahogy ő rám.
- Nem láttál még pasit? – vigyorgok rá. Máskor szeretem, ha néznek, de jelenleg furán érzem magam. Pedig engem aztán nem lehet zavarba hozni.
- Tényleg jól vagyok, nem cseréltek ki, csak nem kell most pia. Sétáljunk a tóhoz, ott kettesben tudunk lenni. Igen, a társaságot sem kívánom. Nekem is kell néha lazulni nem? – próbálok viccelni, de én sem értem magam. Nekem is fura, hogy nem kívánom a piát, nem kell a társaság, csak vele akarok lenni kettesben. Hát ez elég jó. Ennél jobb csak akkor lesz, amikor feltesz egy kérdést. A fenébe. Ezt direkt csinálja? Biztosan. Túl beszédes az arcom, most sem akarom, hogy látszódjon rajtam, mit gondolok. Megrándul az arcom.
- Mert nem tenne jót a zenekarnak – válaszolok röviden, gyanúsan gyorsan és a hangom is más, mint szokott lenni.
- Valójában azért, mert... Miért nem engedsz egy kicsit közelebb Gwen? Zavar, hogy más csajokkal kavarok, igaz? Várj, nem is kell válaszolnod, látom rajtad milyen arcot vágsz, amikor meglátsz valakivel vagy szóba kerül. Én ilyen vagyok. Nem is próbáltam még igazán, hogyan működök egy kapcsolatban. Talán ki kellene próbálnom – teszem hozzá mindegy mellékesen, kissé azért tartok attól, mit szól hozzá. Megfogom a kezét, miközben a tó felé sétálunk. Ez a dolog sem jellemző rám.

*Sosem láttam még ezt Marcustól, egy kicsit mintha megijesztene... Végül is együtt hagyjuk el a Silver-t, kint viszont megállítom, mert muszáj. Azonnal kérdésekkel kezdem bombázni, de mintha minden lepattogna róla. Vagyis válaszol, de ez nekem nem tettszik. Csendben állok vele szemben miközben beszél, ám mikor én kerülök sorra összehúzom szemeimet.*
-Aha, tehát ha neked nem tetszik, akkor én azonnal hajtsam meg a fejem, hogy neked jobb legyen. Nem vagy te egy kicsit kapd be a f@szom?*pirítok rá durcásan, aztán megint csendben maradok mikor vádolni kezd. Igen, zavar mikor más lány mellett látom, de én nem szólok neki, nem tudok. Kinyitom a számat, válaszolni akarok, de csak a levegő vételig jutok. Újabb mondatok hagyják el ajkait én meg teljesen elsápadok.*
-Marcus... én... te...*csak habogok, képtelen vagyok egy mondatot összerakni. Megfogja a kezem és elindulunk. Pörög az agyam, igyekszem összerakni a hallottakat, de nem megy. Nem tetszik neki ha mással lennék, engedjem közelebb, zavar ha másokkal látom, nem ismerős neki a kapcsolat fogalma... Mit tegyek? Elvesztem... Csak figyelem az utat előttünk a szívem hevesebben ver a megszokottnál, egy egész kicsit rászorítok a kezére, azután megállok. Képzelen vagyok tovább menni. Nem tudom megcsinálni.*
-Mit vársz tőlem?*a hangom megremeg miközben pillantásom az övét keresi. Hátra lépek, túl közel van, ám kezem nem húzom ki az övéből. Biztonságot nyújt, hogy érzem.*
-Mit tegyek érted? Hogyan segítsek?*kérdezek újra, majd nyújtom a másik kezem, remélve, hogy azt is megfogja.*
-Félek tőled Marcus...*kezdek bele tétován, majd alsó ajkam beharapom, nem tudom mit mondjak.*
-Az amit látok feszélyez. Igen zavar, hogy másokkal vagy, talán féltékennyé is tesz, de nem szólok bele. A te életed.*húzom el a számat, majd inkább elengedem a kezét.*
-Nem akarlak közelebb engedni a mostani álláspontnál. Ne kérj ilyeneket tőlem. Nem szeretnék ennél többet... Mármint de, csak nem így.*sóhajtok. Elfordítom a fejem, vonzz a pillantása, nem akarok bajt. Bár nem tudom...*
-Miért ilyen nehéz? A színpadon érted rajonganak. Én nem illek ebbe a képbe. Nem bírom nézni ahogy a lányokra nézel. Fáj!*hozzá lépek és átölelem. Nem szorosan, de azért érezheti az utolsó szó súlyát.*
-Nem fogsz megváltozni, én pedig nem leszek a próba babád. Szépen kérlek ne rajtam gyakorolj. Annyi lány lenne most a helyemben. Miért én? Nem vagyunk egy súlycsoport. Nem fogod velem beérni. Vannak jobbak...*elsírom magam, nem bírom ezt a nyomást, kicsi vagyok ehhez. Elengedem, megtörlöm a szemeimet, aztán zsebre vágom a kezem.*
-Nézzünk le a tóhoz... Napoljuk a kérdést.*erőt merítek magamból és abból, hogy velem van, aztán tovább indulok.*
-Egyébként nincs pasi a láthatáron. Másra várok.*pillantok vissza rá egy apró mosollyal.*

Azt látom, hogy néz rám, de nem értem miért. Illetve értem, csak azt nem, hogy miért mondtam ezt. Miért árultam el neki? Magamban sem vagyok biztos, őt meg csak még jobban összezavarom. Tényleg nem kellett volna inni, még ennyit sem, a közelében nem tesz jót, gondolkodás nélkül kimondom, amit akarok, nem válogatom meg a szavaimat, Gwen pedig olyan érzékeny. A francba. Nem találja a szavakat sem, így inkább elindulunk, de tudom, hogy lavinát indítottam el. Talán megúszom, de ki tudja. Előre tartok a Gwen féle kihallgatástól, tudom, mi következik, amint megtalálja a hangját, záporozni fognak felém a kérdések. Azok a kérdések, amikre én sem tudom a választ. Pontosabban egy részét tudom, de nem mondhatom el neki. Nem úgy, ahogy érzem. Félreértené. Csendben sétálok mellette, dühömben belerúgok egy kőbe, ami messzire repül. Egyszer csak megáll, majd én is, mivel fogjuk egymás kezét, bár még egy lépést teszek előre, majd kérdő tekintettel fordulok vissza. Máris kezdődik. Előbb, mint gondoltam.
- Gwen ez... bonyolult – kezdek bele. Eléggé ismerős szöveg. Mindig valahogy így kezdődik, bonyolult, nem a te hibád, miattam van... Annyira ismerős. Mindig ezzel jövök, ha le akarok pattintani valakit, pedig most nem is erről van szó. Most csak a témát hagynám későbbre. De jönnek a kérdések, nekem meg válaszolni kell. Legalábbis illik vagy valami olyasmi. Hát akkor lássuk. Sok kérdést magamnak is most fogok megválaszolni, nem csak neki.
- Nem tudom mit várok. Ez összezavar engem is. Ismersz. Tudod, hogy nem volt kimondottan sok kapcsolatom, inkább csak... hát igen, mondjuk ki. Egyéjszakás az nagyon sok volt. Gwen, én... nem tehetek róla. Egyszerűen nem tudok leállni, kell az, hogy odalegyenek értem a csajok, kell az az érzés, amit akkor érzek, amikor megszerzek egy újabb csajt, de ugyanakkor kellene már az állandóság is, meg bármennyire h.lyén hangzik tőlem, kellenek az érzelmek is. Érted ezt? Mert én nem nagyon – kényszeredetten elmosolyodok. Megfogja mindkét kezem. Jól esik a közelsége.
- Szóval te... érzel valamit irántam? – meglep a kijelentése, egyből vissza is kérdezek rá. Persze nem ilyen egyértelműen mondja, de tudja, hogy úgysem hagyom addig békén, amíg nem árulja el, ami érdekel. Ez pedig érdekel, nagyon is.
- Miért ne érném be veled? Ne mondj ilyet. Azok a lányok nem engem akarnak, hanem a testem, meg egy kis figyelmet, egy kis hírnevet, hogy a középpontban legyenek. Nekem meg ez nem kell, csak arra jók – sóhajtok fel, ő pedig hozzám bújik és sírni kezd. Sírni? Nemár... Az érzelmekben nem vagyok jó.
- Ne csináld ezt Gwen. Szeretnék megváltozni, de nem tudom, hogy menne vagy nem. Szeretnék veled lenni, de túl fontos vagy nekem, nem akarok addig belemenni semmibe, amíg nem tudom, hogy le tudok állni ezzel a csajozással és hogy egyáltalán alkalmas vagyok egy kapcsolatra vagy nem. Lehet, hogy egy napig sem bírnád velem – mosolyodok el és ujjaimmal letörlöm a könnyeit. Kijelentésére csak bólintok, ismét megfogom a kezét és elindulnék a tó felé, de most én torpanok meg.
- Csak szivattál? Ez nem szép dolog. Tudod milyen féltékeny vagyok? Kapsz te még ezért. Na és mégis kire vársz? Várj, kitalálom... Szerintem zenész – kacsintok rá és jó kedvem lesz. Legalábbis tényleg mosolygok és ez csak miatta van. Ez egy jó kis este lesz a tóparton.

*Gondolta a józan macska, hogy ilyen nehéz kettesben maradni Marcussal mikor kicsit komolyabbra fordulnak a dolgok. Én azt hittem, majd minden megy, mint a karikacsapás... Hát nem! A rengeteg kérdésem egyből és egybe jön ki, mert miért is várna még egy kicsit. Lehet, hogy nem is akarok tudni a válaszokat... Ki tudja. Aztán mikor közli, hogy ez bonyolult bal szemöldököm a magasba ugrik, pluszban mellé vágok egy grimaszt.*
-Igen? Akkor mondjuk bogozzuk ki.*pillantok rá, na ki vele tekintettel. Kegyes vagyok, várok, hiszen tényleg érdekelnek a válaszok. Mondandója közben viszont egyik szemem becsukom, nem is olyan biztos, hogy ezt tovább kéne folytatnunk. Hozhattam volna mondjuk szikszalagot és most betapaszthatnám a száját... De szeretném ha megcsókolna... Áldom az eszem, hogy nem tanultam meg hangosan kimondani, hogy valójában mit is akarok, mindig úgy kell kihúzni belőlem. Kényszeredett mosolyára csak megfogom a másik kezét is, ám még nem szólalok meg, hallani akarok mindent. De a visszakérdést muszáj megfelelnem, viszont csak egy kissé határozott bólintással felelek. Tudja milyen vagyok. Kicsit talán túl soknak érzem a nyomást magamon. Míg ő tovább beszél én hozzábújok és sírni kezdek... Francba nem ezt akartam! Ez olyan, mintha megvesztegetném, pedig nem akarom. Aztán lassan letörli a könnyeim, én pedig kissé riadtan nézek fel rá.*
-Talán azért nem éred be velem, mert... Én nem tudom neked azt megadni, amit a többi lány... Én... Marcus én még semmit sem próbáltam ki...*nehezen jönnek a szavak a számra, így inkább más témát keresek, úgy is reagálni akartam, az előző mondandójára is.*
-Megmondtam, hogy szeretet hiányos vagy! Itt az eredménye. Próbálj meg egy lány mellett maradni, hagyd, hogy foglalkozzon veled és éreztesse, hogy szeret. Magányos vagy Marcus... Lassan leéled az életed felét, de igazából még semmit sem csináltál. Oké, kiélted magad, de most jössz rá, hogy kicsit több kell. Akkor ha ez az új célod, tegyél érte.*mosolygok rá, majd megszorítom a kezét, elengedem és inkább elindulok, de beér, megfogja a kezem, aztán kicsit feltöröm az aszfaltot az állával.*
-Szivattalak hát, látnod kellett volna az arcod. De... Várj! Te, féltékeny? Miért?*pislogok rá hatalmas nyílt szemekkel, hiszen semmi köze hozzám... Mennyire szeretném ha lenne. D*göljön meg az az átkozott biológia is! Aztán megint elvigyorodok.*
-Szerintem meg énekes. Piszok jó hanggal, de olyan az egója, hogy inkább nem beszélgetek vele. Túlságosan fennhordja az orrát.*szörnyülködök egyre szélesebb mosollyal, majd megfogom a kezét és magam felé rántom.*