Kicsit elegem volt már a napból, így a fürdő felé vettem az irányt. Utálom, hogy osztozkodni kell, hogy nem tudok annyi időt a fürdőben tölteni, mint szoktam. Mindig bejön valaki, siettetnek vagy nem is tudom, azt meg nem szeretem, úgyhogy nincs sok választásom. Általában este járok fürdeni, akkor ritkán futok bele másokba, nem zavar senki, el tudok merülni a gondolataimban. Tudok énekelni is, szóval teljesen jó. Nem mintha zavarna, ha más hallja, de akkor is, a fürdés az kényes dolog nálam, itt tudok csak lazítani. Így van ez most is. Belesek a fürdőbe, sötét van, senki nincs itt, nagyon jó, pont ezt akartam. Ledobom a ruháimat, pontosabban csak egy boxer van rajtam, ide nem túlöltözve kell jönni, na meg a törölközőm van nálam, ledobom és már állok is be a zuhany alá. Kéznél van a kedvenc tusfürdőm, végre ellazulok, vizes a hajam, de nem érdekel, élvezem, ahogy végigfolyik rajtam a meleg víz. Kissé talán túl meleg, de így szeretem. Zaj. Valahonnan zajt hallok. Egészen közelről. A fenébe, ki meri megzavarni az éjszakai lazulásom. Az már az én bajom, hogy nem kapcsoltam villanyt, nekem pont elég, ami kintről beszűrődik.
- Ki vagy? Ajánlom nyomós okod legyen, hogy megzavarsz – jelentem ki, de meg sem mozdulok, fürdök, nem zavartatom magam.

Azt hittem valami csaj követ. Komolyan, bármire képesek. Persze túlzottan nem kell ilyen megoldásokhoz folyamodni, ha elég jó csaj, akkor észreveszem és meg is teszem vele, amit kell, aztán meg persze szépen elfelejtem a nevét is. Ja nem, azt meg sem jegyzem. Szóval azt hittem valamelyik rajongóm követ az éjszaka sötétjében, hogy jól meglessen fürdés közben, majd rámvesse magát és... Na jó, ebbe bele sem akarok gondolni. Mondjuk annyira nem izgatom magam, gyorsan végzek a fürdéssel és már a vége felé járok, amikor szóvá teszem, hogy azért hallok ám. A törölközőt a derekam köré tekerem és felkapcsolom a villanyt. Ne szórakozzunk már. A látvány viszont kárpótol a bosszankodásért, majdnem felnevetek, el sem tudom képzelni, mi a fenét csinál itt ez a srác a sötétben egy füzettel a kezében.
- Ne haragudj, hogy megzavarlak az éjszaka közepén a fürdőben azzal, hogy zuhanyozni merek. Mekkora bunkó vagyok... – sóhajtok fel és nekidőlök a falnak, úgy nézem. Nem is nézem, bámulom.
- Láttalak már. Marcus vagyok, a Lost Without Love frontembere – bemutatkozok, végülis nem vagyok bunkó, csak egy kicsit, de az arckifejezésemről semmit nem tud leolvasni. Persze mást nem tudok róla, mintha azon a területen működne, ahol én, szóval zenész vagy énekes, valami olyasmi. Magyarul konkurencia, de jelenleg nem ez érdekel.
- Nem jártál még erre ilyenkor, különben tudnád, hogy én mindig későn fürdök. A takarodó után. Szóval pont annyira lesz.rom a szabályokat, mint te. Egyébként mit csinálsz? – intek a fejemmel a füzete felé. Elég érdekes, hogy itt ül a sötétben és szorongatja a tollakat meg a füzetet, hát biztos hasznosan töltötte itt az időt.
- Nem tudsz aludni vagy csak magányra vágysz? Olyan itt nincs – közelebb sétálok és ledobom magam mellé a padra. Remélem nem őrült kéjgyilkos, bár akkor előnye lenne tekintettel arra, hogy egy szál törölköző van rajtam. Merész vagyok, engem az ilyen apróságok nem zavarnak.
- Ha képes vagy itt ülni ilyenkor, akkor nem vagy besz.ri alak. Igazam van? Hát akkor gyere velem az éjszakába. Akarok valami botrányt. Unom magam – jelentem ki olyan arccal, mintha tényleg unalmas lenne itt az élet. Pedig nem. Egyik csaj zuhan ki a másik után az ágyamból, de nekem több kell, többet akarok.

Kijelentésén akár fel is húzhatnám magam, de nem vagyok sértődős. Ez nekem bók. Inkább legyek bunkó és tahó paraszt, mint kedves és aranyos. Hát az nem én vagyok. Legalább a megállapítása helyes, szerintem jóban leszünk. Még mindig nem értem mit keres itt az éjszaka közepén a sötétben, de csak elmagyarázza. Ha meg nem, akkor úgy is jó. Éppen eléggé elvont, majdnem annyira, mint én. Persze bemutatkozok, mert miért ne, ha már így összefutottunk az éjszaka magányában, legalább a nevét tudjam. Ahogy bemutatkozik, felszalad a szemöldököm. Aha, akkor már tudom miért olyan ismerős.
- Szóval kollega. Mennyi zenész van ebben a táborban... – gondolkodok hangosan, elvégre tudom, ez a tábor célja, de meglepően sokan vagyunk. Még egy zenekar. Persze nem konkurencia, megférünk egymás mellett. A mi zenénk kicsit keményebb, elvont szövegekkel, tőlük meg csak pár számot hallottam, de zeneileg ők is nagyon ott vannak a csúcson. Szóval még akár jóban is lehetünk.
- Jah nálunk is tőlem származnak a dalszövegek, azért annyira elvont mind – nevetek fel és kényelmesen elhelyezkedek, már amennyire egy padon lehet. Nem kerüli el a figyelmem, hogy végignéz, talán a tetoválásaim kötik le a figyelmét.
- Nem jön az ihlet? Van ez így. A lehető leghülyébb helyeken jutnak eszembe jó ötletek, volt már, hogy a boltban egy műzlis dobozra kezdtem írni. Az volt kéznél – vonom meg a vállam, mintha természetes lenne, nekem az is, amikor eszembe jut valami, egyből le kell írnom és a toll meg a műzli közelebb volt, mint a telefonom.
- Ez tetszik? Látom, hogy le sem tudod venni róla a szemed – vigyorodok el és végigsimítok a nyakamon húzódó tetováláson. Úgy tűnik, mindig arra téved a tekintete, de lehet, hogy tévedek. Azt azért mégsem kérdezem meg, melyik oldalon áll. Ha homok van a zsebében, az úgyis kiderül.
- Na oké, akkor ötlet? Van valami, amit már régóta ki akarsz próbálni, de eddig nem merted, nem volt rá alkalom vagy csak nem volt megfelelő partner? – kicsit közelebb hajolok, nem akarok belemászni a szájába, de azért bizalmaskodó a mozdulat. Nem vagyok én meleg, bár... Az az eset még nekem is meredek volt, fel vagyok avatva, de mit számít? Semmit.
- Az nem is kérdés, hogy lelépünk innen. Bármit akarsz csinálni, azt a táboron kívül csináljuk. Nagyobb az élvezet, ha egy szabályt mindenképpen megszegünk és lelépünk. Milyen h.lyeség nem? Ez nem óvoda, hogy ellenőrizzék, ki alszik és ki nem. Mindenesetre talán felöltözök, amíg kitalálod – kacsintok rá, elvégre meztelen mégsem mehetek, de nem mozdulok, még várok, hogy válaszoljon.