*Mondhatnám, hogy az élet szar de ez nem volna igaz. Inkább az unalmas a megfelelő szó, ámbár azt sem általánosíthatnám, hisz csak ez a hely az. Korán volt takarodó és nekem meg nem volt kedvem jelenleg kihágni. Azonban ennek meg volt az a hátránya, hogy felébredtem és nem bírtam visszaaludni. Na ezért vagyok most itt... Egy szál köntösben, alatta a térdemig érő, három számmal nagyobb pólóban és persze a papucsom helyett egy tornacipő van rajtam. Ami ritka, hogy a hajam ki van engedve. Lépteim a tábortűz felé indulnak meg, mert hát miért is ne. Látom onnan a haloványan felszálló füstöt, azonban mégis... tudtam, hogy nem a kialudni készülő tűz az oka. Annak sokkal feketébb. Cigi füst... ajkaimra széles vigyor terült, mert hát elfogyott a cigim. Rohadt szar érzés, ahogy az is, hogy a kimenő csak kettő után lesz. Szóval addig én megveszek. Kivéve most...
Halkan közelítettem a másikhoz, amit az éjszakai életből megtanultam. Nem esett nehezemre elvileg úgy értem oda, hogy a kis dalos pacsirta ki sem szúrt. Ebben az esetben bizony, csak kikaptam a cigijét a szájából és már löktem is le a lábát a padon, hogy helyet foglaljak mellette. Ha ügyetlen bénaság, akkor megeshet, hogy le is esik... így viszont csak jót röhögök, ha nem, hát egyből beszélni kezdtem.*
- Anyuci tudja, hogy dohányzol? Nem szép dolog... károsítod vele a fákat, az erdőt és persze önmagad is. Meg engem is... ugyanis, olyan nagylelkű vagyok, hogy megóvlak és kénytelen vagyok én elszívni helyetted. Mert hát nem pocsékolunk és már kifizetted... * Pislogtam rá ártatlanul két slukk között. Mindenesetre tuti, hogy pocsék alakítás nyújtottam az aggódó, ártatlan kislány szerepében. Csak egy vak nem látja, hogy már a szemem sem áll jól. Sötét íriszeimben halvány érzelem sem volt. Viszont a srácot már láttam és a nevét is hallottam... mert olykor bizony hihetetlen, de figyelek.*
- Mit keresel itt Ace? Az ablakokból kilehet szúrni, ráadásul még cigizel is. Nem félsz, hogy kiraknak? * Jó, azért tudok én értelmes is lenni. Csak nem sűrűn gyakorolom. De a srácban akadt valami, amire kíváncsi voltam. Hogy mi? Na azt nem fogom elmondani. Idővel minden kiderül.. ezzel sem lesz másképp.*

Nem értem mi bajod vele... szerintem jó lett.

- ...kurva anyám van? Mosthogy így kérded... néha megfordult a fejemben, hogy az... de a fene sem tudja. Majd megkérdezem a faterom... márha megtalálom ebben az életben még. * Vontam meg a vállaim befejezve a kérdését... legalábbis annak egy alternatíváját hisz lássuk be, ezer meg egy vége lehetett volna. De ezt néztem ki belőle... pech, hogy én nem harapok erre úgy, mint a legtöbben. Az ironikus megjegyzésére csak szélesen elvigyorodtam. Számomra ez bók volt... kb olyan mintha valaki azt mondja, hogy bunkó vagyok. Ezek dicséretek... *
- Szerintem is az... de hát én már csak ilyen anyáskodó vagyok. *Vontam meg a vállaim könnyedén miközben pofátlanul szívtam bele a cigibe és ha ez nem lett volna elég, még rá is fújtam a füstöt. Azért na... nem vagyok én annyira önző, hogy ne adjak neki belőle, ha már úgy is az övé... volt. Sötét íriszeim az ég felé irányultak és kissé unottan néztem az eget... fehér pontok összessége amibe sokan sok mindent képzelnek és ezt mind valami romantikus akármi mögé bújtatják. Röhejes. Gondolat menetemnek köszönhetően el is húztam a szám. De ha ez nem történik meg, bizonyára Ace szavaira így is, úgy is ez lett volna a reakcióm. Most csak némi lenézés, szánakozás bújt meg benne ahogy rápillantottam.*
- Az élet szar... a tanárok szarak, jobb lenne a haverokkal... Hány éves vagy? 16? Vagy műfajt váltottál és átmentél emósba? Ha az utóbbi akkor szólj, szívesen felvagdosom az ereid helyetted, hogy ne kelljen ezen a szar helyen lenned, szar emberek között és szart sem tanulva. Miért akarsz annyira kikerülni innen? S ha már így van, egyáltalán miért vagy itt? * Kérdeztem rá kerek perec kicsit sem burkoltan. Ezer meg egy módja van annak, hogy valaki kikerüljön. De ide a bekerülésért szoktak küzdeni, aztán meg vért izzadni a bent maradásért. Jó, én pont nem. De azért még én is oda teszem magam, ha arról van szó. Bár nem látszik, de figyelem ahogy helyezkedik s így nem kerüli el a tekintetem az arc játéka sem. Meglepettség. *
- Most mi van? Sok volt a „szar”? Vagy miért vonogatod a szemöldököd? Izomláza van? Ja várj, ahhoz előbb izom kéne... szóval ez kiesett. Szóval? *Vontam fel kérdőn a szemöldököm és vártam. Na nem a csodára, csak a válaszára. A hűs levegő jól esett s bár álmos még nem voltam de tudtam, hogy mi vár rám holnap... azaz már ma.*

//Semmi baj, előfordul. //

*Meg kell hagyni, hogy azért a bőbeszédűség miatt nem fog kiszáradni a fazon annyi szent. De a sok siránkozástól még kiszáradhat a szeme. Hmm... szemen át kilehet száradni teljesen? Mert akkor meg van a tuti biztos halál számára, ami lassú, keserves... még ha nem is annyira, mintha én adnám neki. Az újabb elutasító reakciójára csak a szemeim forgattam meg. Hát ezt nem hiszem el... Lábaim felhúztam és betakartam a köntössel, hogy ne villogtassam a combjaim itt neki. Állam a térdemen támasztottam meg, miközben átöleltem azokat.*
- Bocs már, hogy próbállak kifigurázni hátha jobb kedved lesz. Tényleg az én k*rva mindenemet... * Sóhajtottam lemondóan. Klinikai esett annyi már fix, pedig a sziákon kivűl nem is beszéltem vele csak most. Azért ehhez már tehetség kell... *
- Különben meg, annyit kapnék érted is mint egy normálisért. Nem éri meg nekem... De hát miért is jártatom a szám, mikor ahhoz már erő kéne, hogy ne csak a rosszat vedd észre? * Költői kérdés. A jót mindig is nehezebb volt meglátni, mint a rosszat. Tudtam magamról. De egyszer mindenki feje lágya be nő. Ace sem lesz másképp.*
- Nocsak... első közös pont? Ebből rózsaszín felhő lesz meg szökdécselő nyulak vagy mit látnak az emberek ilyenkor. * Szarkazmus már megint. Nem csak Ő van itt a szülei miatt, s nem csak Ő az, aki nem szeret otthon lenni. Én sem. S rajtunk kívül ezt még elmondhatják páran. A bókra azonban már nagyokat pislogtam mely után a szemöldököm kissé ráncba szaladt. *
- Röhejes, hogy kapásból rátapintasz az egyetlen gyenge pontomra... nem tudok mit kezdeni a bókokkal ha nem érzek mögöttük szándékot, célt. De köszönöm, vagy mi..*Kimondtam inkább, mintsem, hogy elfojtsam aztán itt zavarban legyek. Mázli, hogy nem vagyok pirulós fajta szerencsére. Vagy csak nem akadtam az emberemre. De nem is keresem, úgy pedig nehéz volna.*
- Viszont most legyen üldözési mániám? Honnan tudod, hogy milyen összefogva? Nem nagy a tábor de nem is vagyok társasági ember, hogy sűrűn láss. Szóval hol kukkoltál? * Kérdeztem miközben az ajkaim vigyorra húzódtak. Próbáltam elütni a helyzetet, a helyzetem. De hát ez egyedül nem megy. Mindenesetre csak a vállammal meglöktem a másikat egy kicsit.*
- Ne legyél már ilyen citrom... Ha jobb akkor beszéld ki, ha nem... hát csak felejtsd el és élj a mának, a pillanatnak... nem olyan rossz ám minden.

//Ne mentegetőzz... ha tényleg rossz lesz egy reag, akkor szólni fogok, hogy valami nem stimmel. :)No meg nem foglak minden reag után dicsérni. Még a végén unalmas lesz. Bár tény, hogy feladod a leckét... de szeretem a kihívásokat. :d//