You can love and you can hate me

A tábortüzet világ életemben a földkerekség legnagyobb marhaságának tartottam. Ugyan mi értelme annak, hogy néhány nyomi szájtátva nézi a hatalmasra csapó lángokat? Ha az a tűz annyira szép lenne, hogy tudnám bámulni órákon keresztül, akkor természetesen semmi bajom nem lenne vele, de nem az. Csak tűz, ráadásul, ha lángra kap még valami a fán kívül, akkor annak nem igazán lesz jó vége. Mondjuk valakinek a haja.  Amellett, hogy az égett haj rendkívül orrfacsaró szagot áraszt, még tönkre is vágja a szálakat. Arról nem beszélve, hogy komolyabb balesetet is okozhat. Az itteni tábortűz már más kérdés. Itt senkit nem érdekelnek a lángok, csupán lámpa hiányában világításként szolgálnak a zenéléshez, s egyéb elfoglaltsághoz, ami képes különlegessé varázsolni az estét. Ennek egyetlen negatívuma, hogy a normális emberek bunkóságnak tartják, ha próbálom elkerülni egy nem kívánt személy mellém kerülését. Állandóan rám szólnak, ha „véletlenül” elnyújtom a lábaimat a farönkön, vagy magam mellé teszek néhány cuccot annak érdekében, hogy ne üljön le senki, akit legszívesebben lefejezve látnék. Saját sajnálatomra a természetem túlságosan büszke ahhoz, hogy a veszekedés elkerülése érdekében odébbálljon – maradok, és vitatkozom. Állandóan. Ha másba nem tudok, belekötök abba, hogy olyan színű a szeme, amilyen, úgy áll a haja, ahogy. Bármit kitalálok, hogy észrevegye, nem én vagyok a megfelelő személy a társalgásra.
A nem kívántak közé sorolhattam Kenny-t is, aki hatalmas szerencsémre épp akkor érkezett mellém a szokásos idegesítő vigyorral az arcán.
- Húzz innen, te marha, amíg jó a kedvem – jelentettem ki rá sem nézve, ám következő mondatán kénytelen voltam felnevetni. Komolyan azt hiszi, hogy egy kis piával elérhet mindent? Illuminált állapotban is ugyanolyan idegesítőnek tartom, mint normális esetben, ez kétségtelen. De végül is miért mondanék nemet, ha már felajánlotta?
- Ezer örömmel – álltam fel vigyorogva – Viszont ha holnap miattad lesz nyúzott a fejem, elverlek – fenyegetőztem, majd magamra kaptam eddig a kezemben pihenő kardigánom.

Kenny & Ana

Én és az ivászat sosem voltunk igazán két külön fogalom. Sosem fogtam vissza magam, ha bulizásra került a sor, sosem érdekelt mit kapok otthon, ha véletlenül hazatalálok kijózanodás előtt. Semmi sem számított azon kívül, hogy hál’ istennek végre elfelejthetek szörnyen szomorkodni néhány dolog miatt, vagy fölöslegesen idegesíteni magam. Jó néhány más emberrel ellentétben sosem akart eszembe jutni annak a megölése, aki egész véletlenül belém botlott, vagy leöntött valamivel. S hogy milyen lehet egy olyan személlyel inni, akit józanul ki nem állhatok? Reményeim szerint nem annyira idegölő, mint azt elsőre gondolnám. Habár egyelőre halovány elképzelésem sem volt arról, hogy ugyan mi a fenéről fogunk mi ketten elcseverészni.
A kardigánt kénytelen voltam összébb húzni magamon, mikor Kenny után siettem. A tűz melegének távolodásával rá kellett jönnöm, hogy nem is annyira füllesztőek a nyári éjszakák, mint ahogy azt gondoltam. Igaz, a hőmérséklet megállapítására régóta én vagyok a legalkalmatlanabb ember, állandóan meg akarok fagyni. Lehet akár negyven fok is, sosem lépek utcára anélkül, hogy ne lennék felkészülve a tél hirtelen beköszöntére. Persze rögtön átértékelem a helyzetet, ha már legurult a torkomon néhány korty alkoholféleség is.
- Attól függ, hol nem vesznek észre – mosolyodtam el én is, majd közelebb hajolva megkaparintottam az egyik doboz sört Kenny farzsebéből – Semmi humorom megosztani minden nyomival a piát – jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon, majd felbontottam az imént megszerzett italt. Az is óriási csodának számított, hogy nem koboztam el azonnal mindent a fiútól, hanem rám igazán nem valló nagylelkűséggel hajlandó voltam megosztani vele. Pedig a vakok számára is egyértelműen látható lett volna, hogy ki nem állhatom. Utálom az összes idegesítően göndör hajszálával együtt.
- Bár ha jobban belegondolok, menjünk inkább befelé. Megfagyni sincs kedvem – húztam el a szám, hisz’ a hideg sör megtette jótékony hatását. Kizárt dolog, hogy én ilyen körülmények között a szabadlevegőn maradjak.