*Csendes éjszakának nézünk ma elébe, úgy döntök ma csak később megyek vissza a szállodába. Ahogy az utolsó órám is véget ért lezuhanyoztam és egy laza saláta után az erdőbe indultam. Úgy döntöttem megkeresem a régi akadálypályát. Ott elég jó erőnlétet lehet összeszedni, most pedig szükségem is van rá, kicsit el vagyok puhulva. Melegítő nadrág, sport cipő és sportmelltartó van rajtam, a hajam lófarokban összefogva a fejem tetején és csak a hold világít. Egy pillanatra megállok, az égre tekintve mélyeket lélegzem a friss esti levegőből. A nap még nincs egy órája, hogy lenyugodott, még egészen jó idő van, majd kicsit később hűvösödik csak az idő. Lassan kocogásra váltok, kíváncsi vagyok, hogy eltalálok-e még az akadálypályához, régen jártam arra és szinte senki nem tud róla. Még fiatalként építettük közösen, az első táborok idején. A múlt éjjel vihar volt, még kicsit nyirkos a talaj, így nehezebb haladni, de annyira nem zavar, pár letört ágat át kell ugrálnom, de lényegében egész jól megy a dolog, be is melegítek rendesen, mire odaérek.*

Délután végig órákat tartottam, így kicsit este felé már csendre vágytam. Ráadásul az egyik srác totál felhúzott a nagyképűségével, és legszívesebben bevertem volna képét is. Arról nem is beszélve, hogy a csajokkal, hogy viselkedik. Isten a tanúm rá, hogy egyszer móresre tanítom. De addig is ma inkább nem megyek a tábortűhöz. Nincs kedvem hallgatni a nagyképű hazugságait.
Inkább átöltöztem, és futni indultam az erdőbe. Amúgy is meg kell néznem fent az akadály pályát, hogy az eső mit művelt arra, ha holnap a magánedzéseket ott akarom tartani.
Meglepetten tapasztaltam viszont, amikor odaértem, hogy nem vagyok egyedül. Messziről már láttam, hogy egy női alak, közelebb érve pedig elvigyorodtam. Végre nem egy csitri, hanem egy igazi nő.
- jó estét Helga. Csak nem esti edzés, vagy terepszemlét tartasz te is? - köszöntem neki, ahogy közelebb értem, és megálltam a pálya szélén. Kíváncsian néztem a nő felé, majd vissza a pályára.
- Úgy látom az eső nem okozott nagy károkat, holnap kitudunk jönni ide - mértem fel elégedetten a helyet, majd az egyik akadálynak neki dőltem.
- Milyen volt a napod?-érdeklődtem a kolleginánál. Valahogy most jobban élveztem az ő társaságát, mint a kölyökét a táborban.