Lucinda Marie Cook

Előtörténet

A szobámba futok, kezeimmel a kis fülecskéimen, hogy ne halljam, ahogy apu és anyu vitatkoznak. Annyira ijesztőek, hogy csak vitatkoznak és vitatkoznak, én meg attól félek, hogy apuci fején kidurran az, az ér, ami ilyenkor látszik és egyre csak lüktet és lüktet. Utálom, hogy folyton veszekednek és még egy nutellás kenyeret sem ehetek meg nyugodtan, mert azt hallom, hogy anya mennyire haragszik apára, mert úgy hagyta a wc ülőkét. Egy ilyen kis dolog miatt képesek hosszú órákon át veszekedni, pontosan nem tudom mennyi ideig, de a kis macskás órámon a cica farka már a tizenkettőnél jár, míg a nyelve a tízesen. Mindig megmosolygom milyen kis vicces ez az óra, hiszen egy gülüszemű cica nyelve és farkincája mozog mindenfelé, de még mindig nem jegyeztem meg, hogy a rövidebb nyelve mutatja-e az órát, vagy a hosszabb farkincája. Rich mindig meg akarta tanítani nekem, de én sosem tudtam megjegyezni, mert rövid az agyam. Pedig anya mindig mondja, hogy szivacs agyam van, de én megmondom neki, hogy nincs spongyabob a fejecskémben, akkor folyton énekelnék. Inkább Rich fejében van spongyabob ő szeret énekelni és szépen is tud, de anyuék előtt nem mindig énekel, nem tudom miért.
-Hol vagy te kis szaros?!-hallom apu hangját, ahogy Rich-et szólongatja. Nem értem miért hívja szarosnak, hiszen én vagyok a kisebb, ő az én nagy és erős bátyám, de apu erre nem figyel, mindig így hívja. Tudom, hogy nem jelent jót, ha apuci, azután keresi hogy vitatkoztak, akkor tudom, hogy bántani fogja, amit nem szeretnék hallani, vagy látni.
Elbújtam az ágy alá a pandamacimmal, amit mindenhova viszek magammal és a kis plüssállatom mancsaival fogtam be a fülem, hogy ne haljak semmit, pedig csukva volt az ajtóm. Így sem sikerült kizárni a zajokat, hallottam, ahogy apa megüti, ahogy a bátyám kérleli, hogy hagyja abba, de tudtam, hogy nem tehetek semmit, pedig leszerettem volna állítani apucit, szólni, anyunak, hogy szóljon rá, de úgysem tenne semmit, hagyja most is, pedig biztos, hogy hallja. Csak hosszú percek elteltével maradtak abba a zajok és reméltem, hogy most már minden elcsendesedik, de apu benyitott hozzám. Keresett, de nem talált, míg észre nem vette a kilógó lábikóimat. Kihúzott, pedig én maradni akartam,majd megrángatta a karomat, hogy megemeljen és közel hajolva hozzám beszélt, mire kifolyt a nyál a szájából.
-Legközelebb végig fogod nézni. Remélem tudod mire értem.-tudtam mire értette, ezért csak bólogattam, nem tudtam mást tenni, majdnem kibukott belőlem egy jó nagy hiszti, de nem tettem, mert benéztem a bátyámhoz, aki teljesen magába volt zuhanva. nem hagyhattam így, szóval bementem hozzá, de mondani semmit sem tudtam, csak szorosan megölelte és próbáltam minden szeretetemet beleadni, hogy jobb legyen neki.