Ez a táborosdi sokkal jobbnak bizonyult, mint amilyennek eleinte gondoltam bár a meleget még mindig borzasztó rosszul viselem , így előkerítettem a legrövidebb nadrágomat és egy fehér trikót , ami nem zavar majd a mozgásban. Piros Nike edzőcipőt viseltem. A hajamat egyszerűen lófarokba kötöttem , mert pillanatnyilag ez volt a lehető legpraktikusabb.
Kértem egy magánedzést, mert a lányok fele tornász és hajlékonyak , ami ugyan rólam is nagyjából elmondható de még van mit csiszolni a spárgámon. Mondjuk ha valaki végignéz az edzőm nem lesz nehéz kitalálni, hogy nem a spárkám miatt kértem a korepetálást. A háztól lesétáltam a tópartig. Azt mondta, hogy itt találkozzunk és hát ki vagyok én, hogy ellent mondjak. Mint egy jó kislány 10 perccel elöbb érkeztem, mint a megbeszélt időpont és elkezdtem kicsit nyújtani, hogy ne legyek olyan mint egy darab fa. Amikor lehajoltam a bal lábamhoz, hogy a combom is engedjen egy kicsit a lábaim között megláttam, hogy Rhys alig 2 méternyire van mögöttem és közeledik. Felegyenesedtem és egy könnyed mosoly jelent meg az arcomon.
-Jó reggelt!-köszönök mosolyogva. Nem tudom, hogy szervezett-e mást is, nem lepődnék meg ha nem én lennék az egyetlen érdeklődő.

Bármi furcsa kaptam egy megbízást még a táboron belül is, ami kicsit meglepett. De végül megértettem, és ez is csak arra sarkal, hogy minél jobban megoldjam ,és végezzem a munkámat, mert ez is be fog kerülni a személyi anyagomba. És igen csak jól fog ott mutatni.
Kora reggel kelte, és indulás előtt még a konyhára benéztem. Az öreglányokat körbe udvaroltam, majd kértem tőlük két üveg vizet, és elindultam a megbeszélt találkahelyre. Nem kicsit csodálkoztam, amikor a kis csaj már ott volt. Nem is akárhogyan, mondhatni szép rálátásom volt ….a tóra. Formás lábak, akarom mondani szép a tón a nádas, ahogy hajladozik a szélben, és feszül….igen, a víztükör feszül, nem a csaj trikója. Néztem, ahogy hajlong, és kósza vigyort engedtem meg magamnak, legalább is addig, amíg észre nem vett.
- Jó reggelt. Rhys vagyok, az itteni személyi edződ- Hívj nyugodtan Rhysnak – mutatkoztam be neki, majd oda dobtam a vizet, hogy lássam milyenek a reflexei.
- Kezdjük egy kis bemelegítéssel. Látom már nyújtottál, úgy,hogy szerintem indulhatunk is. Indítás képpen kezdjük egy laza kis tó körüli futással – vigyorodtam el, majd leraktam a vizes üvegemet, és mellé dobtam a pólómat.
- Én a helyedbe így elsőre hoznám magammal azt a flakon vizet – mosolyodtam el. Nem ehhez a klímához van szokva, ráadásul hiába van reggel már is jó idő van. Szép nyári napunk lesz ma.
- Na indulás, jövök veled most elsőre, hogy el ne tévedj. Utána minden nap reggel ezt e távot egyedül kell végig futnod – sétálva elindultam az ösvény felé, ami körülfut a tón.

Elég szimpatikus volt a felállás. Már hallottam lányokat ódákat zengeni a tanárról, de élvőben egészen más volt a helyzet még akkor is , hogy fejjel lefelé láttam először.
A saját személyi edzőm.
-Dorothy..-mutatkoztam be én is bár ez csak formaság volt, hiszen igazából mindketten tudtuk egymás nevét valószínüleg. Egyből elkaptam a vizet. A reflex szerű mozdulatokat otthon hóval gyakoroltatta az apám, úgyhogy ha valamivel akkor ezzel és az egyensúlyézékkel nem lesz különösebben problémám. Ez a döglesztő meleg viszont egészen más téma.
Futás. Az a fajta mozgás, amire a hegyekben nem sok lehetőségünk van, de az apám mégis talált egyet. Hótaposóban végighajszolt túristaösvényeke , így most a sík talaj , a futócipő és a könnyű ruházat konkrét megváltás volt.
Bólintással jeleztem, hogy eljutott hozzám az információ. Még szerencse, hogy ezt megtettem mert egy fél perc múlva már lehet, hogy életjeleket sem mutattam a külvilág irányába, csak akkor eszméltem fel, amikor pár lépéssel már előttem járt. Másik kezembe vettem a flakont és könnyű kocogással felzárkóztam mellé, hiszen gondolom a bemelígésnek nem az a lényege, hogy kihajtsa a belemet, hanem hogy ne haljak meg a hőmérséklet miatt miközben erőkifejtés is szükséges. Lassan elértük az ösvényt és a fák árnyékában máris sokkal jobban éreztem magamat. Könnyed ruganyos léptekkel haladtam Rhys tempójában. Ő valószínüleg tudja, hogy mi jó nekem.
-Mióta táboroztatsz?-vetek rá egy gyors pillantást, nem a tekintete, hanem a kockahasa érdekel, de nem leszek vihogó tinilány, így nyálcsorgatás helyett ismét előre szegeztem a tekintetemet az ösvényre nehogy pofára essek majd valamiben.

Persze tudtuk egymásról, hogy hogyan is hívják a másikat. De az udvariasság az udvariasság. Az nélkülözhetetlen, ha csajokról van szó. Durvasággal, szemétkedéssel nem lehet egy lány közelébe jutni. De most, hogy túl vagyunk a formalitáson, na meg a terepszemlén, amivel megint csak oda jutottam, hogy ez a tó milyen szép. Nem is a lány , hanem a tó. Formás, feszes a víztükre, hajladoznak benne a nádszálak …. na de edzés van nem a tóval kell foglalkozni.
Plusz pénzt kapok azért, mert külön foglalkozom vele. Nem tudom, hogy otthon ő pontosan ki, vagy mi, hogy ennyire oda kell rá figyelni, de nem is érdekel, amíg… ilyen a kilátásom, és pénz, gyakorlat jár érte.
Látszólag jó a reflexe, de azért még erősítünk azon is idővel. Mára csak a futást terveztem, egyelőre elég lesz kezdésnek. Bár ha jól bírja, akkor lehet kicsit nehezített terepre viszem. Nekem nem okoz gondot a dolog, mert amióta itt vagyok mindig kijárok futni, meg a rendszeres edzésekkel is karba tartom magamat.
Úgy fest az előbb kicsit elbambult, de ezen csak mosolyogtam, nem tettem szóvá. Reggel van, és neki ha jól tudom, akkor még az időzónák miatt is vannak gondjai. De majd megszokja.
Lassú kocogással indultam neki. Azért még nekem is reggel van. Ha egyedül lennék , akkor a zene is bömbölne a fülembe, majd ahogy az gyorsulna, én is azt tenném.
- Pár éve. Eleinte, csak nyári melónak indult – válaszoltam röviden, de még is érthetően. Szemem sarkából láttam, hogy alaposan végig nézett, amin csak jót mosolyogtam magamban. De legalább elmondhatjuk, hogy neki meg az erdő tetszik.
- És te, hogyhogy ide kerültél edzeni? – kérdeztem kíváncsian ,és tartottam egyelőre az egyenletes futási tempót. Legalább is addig , amíg megvártam a válaszát.
- Húzzuk meg egy kicsit a kanyarig – szóltam neki, de már ki is lőttem mellőle és gyorsítani kezdtem.

Bírom az illedelmes pasikat bár nem tagadom, hogy a rosszfiúk is vonzanak, mint a legtöbb lányt. Ilyen szempontból elég tipikus az ízlésem. Ausztriában értem el azt a kort, amikor a fiúk már nem tartoztak a ’hülye’ csoportba és hajlandó voltam benézni a borító mögé. A hegyi fiúk viszont vagy hatalmas tahók vagy anyuci pici fiai, persze nem kellett engem félteni így is mindig feltaláltam magamat, hiszen az adottságaim megvoltak ahhoz, hogy az ott nyaraló adott esetben gazdagabb srácokkal nyomulhassak és gyakran jöttek vissza látogatóba, de semmi komolyabba nem voltam hajlandó voltam belemenni senkivel.
Rhys viszont abba a kategóriába tartozik , amihez eddig még nem igazán volt szerencsém , így az újdonság varázsa is még csábítóbb lehetőséggé tette és azért van egy egészéges öntudatom ahhoz, hogy ha akarom, akkor megszerzem.
Felvettem a tempóját és gondoltam elkezdek vele társalogni , hogy oldódjon ez az edző-tanítvány sablon, amibe belekerültünk.
-Az apám úgy döntött , hogy jót tenne egy kis testépítés mert nem vagyok elég erős... és a hegyekben ez nehezen kivitelezhető, hogy komolyabb futási gyakorlatokat csináljunk.-magyaráztam meg miközben tartottam a tempót. Jó dolgom volt Ausztriában, de ezt pedig inkább nyaralásnak fogom fel. Nem tudom mikor voltam utoljára ennyire meleg helyen.
Megfeszítve izmaimat feszültem neki a távnak , hogy felzárkózhassak hozzá. A légzésemre igyekeztem figyelni, nehogy kifulladjak idő előtt. A kanyarnál sikerült pont felzárkóznom mellé és egy kicsit visszavettünk a tempóból.
-És azt akarja hogy hajlékonyabb legyek mert elég merev a stílusom..-tettem még hozzá egy kis pihegés után. Így sokkal élvezetesebb volt a futás, mint amikor apám kergetett egy motorosszánnal hajnalban.
-Úgyhogy nyújtanunk kell. Sokat.-egészítem még ki, hiszem apámnak igen komoly elvárásai vannak főleg a sporttal szemben.

Futás közben néha oldalra pillantottam, hogy bírja e a tempót, de persze ilyenkor szemügyre vettem a ….igen a fák, hogy ringatóznak a szélben. Fel és re ugrál…… a madár a fán, igen az. Nem más pattog ütemesen futásközben. Hová is gondolnék? Hogy is merészelném én megnézni egy lány melleit? Amúgy is, …..pont tenyérbe illő az a gomba ott a másik oldalon, ahová inkább most nézek.
- És mi van az edzőtermekkel? – pillantottam a gombára, akarom mondani a lány szemébe. Nem máshová, hiszen engem a gomba nem érdekel, hiába is tenyérbe illő. De viszont finom lehet…. csak egy falatot….Azt hiszem hamarosan valami csajt össze kell szednem egy éjszakára, mert kikészítenek a magán edzések.
A kanyarnál beér, úgy hogy jól megy neki a futás, ezért inkább a kanyarnál nem a tó vonalát követem, hanem jobbra térek le egy ösvényre. Egy kis kitérő nem lehet gond neki, ahogy látom. De talán a terep, habár hegyek arra is vannak. De ez valahogy még is más szerintem.
- Hajlékonyabb? Az meg minek ? – kérdeztem csodálkozva miközben egy kisebb emelkedőn tartottunk felfelé.
- Ha felérünk , akkor átbeszéljük mire van szükséged, mert kaptam pár utasítás, és hát a nyújtás nem volt köztük. De szerintem te jobban tudod, hogy min kellene javítanunk . Apád ezt nem érzi,vagy tévedek? – lássuk csak mennyire beteges apuci,vagy mennyire félti a kicsi lányát, ha már ő nyújtást nem írt elő, de a csaj meg szeretné. Érdekelne, hogy miért, bár tippen van, és hát… Most mondjam azt, hogy én is élvezném. Főleg, ha itt kint a semmi közepén csinálnánk néha….De pontosan mit is akarok én vele csinálni a semmi közepén? Hát persze, gombát enni, és nyújtani.
A következő szakasznál megint meghúztam a futást és gyorsítani kezdtem, majd csak akkor álltam meg, amikor az ősvény egy rét mentén haladt. Akkor leálltam, és szuszogtam, bevártam.
- Gyere üljünk le kicsit, és akkor hallgatlak, hogy te mit szeretnél – leültem a fűre, majd figyeltem a csajt, és figyelmesen hallgattam miközben a tekintetem néha ide oda cikázott. Hogy zavar e a dolog, jelenleg igen, mert eltereli a figyelmemet.

Észrevettem, hogy szabályos időközönként meg-meg akad a tekintete. Nem igazán zavart, sőt legalább tudtam, hogy nem vagyok teljesen közömbös a számára. Néha mgigazítottam a hajamat vagy éppen a trikómat, attól függően, hogy mikor épp mi mozdult el a helyéről.
A meleg kikészített. Ittam néhány kortyot futás közben, de nem estem ki az ütemből.
-Egy osztrák hegyi faluban lakom... mire kinyitna az egyetlen edzőterem már a felvonók is működnek... így olyankor inkább a pályán edzünk..-magyarázom meg gyorsan. A Hilda GYM pedig egyébként sem túl nagy a két izomagyú állat aki a kocsmába dolgozik reggeltől estig ott van mert egyszer szétverte valaki a helyet, azóta pedig ezt így tudják elkerülni.
-Sokszor görcsölnek az izmaim és estére teljesen lemerevedek mire hazajutok..-tartom a tempót és követem az edzőmet , bár mintha azt mondta volna, hogy a tavat fogjuk majd követni , most mégis távolodunk a parttól. Biztos erre is van valami jól begyakorolt út vagy csak látni akarja a tűrőképességem határait.
-Megbeszéljük..-bólintok rá mosolyogva és az emelkedőn megint rágyorsít és elég hosszan kitartja azt a tempót. Igyekszem tartani a lépést de a meleg győz, így nem bírok teljesen felzárkózni de tartok egy 2-2,5 méteres lemaradási távot, de annál távolabb nem engedem magam lemaradni.
Aztán végre lassít és meg is áll. Megálltam és én is szusszantam néhányat mielőtt helyet foglaltam vele szemben a fűben. Kicsit csillapítottam a légzésemet mielőtt beszélni kezdtem volna és ittam is egy kicsit. Gyilkos ez az időjárás.
-Nos... szükségem lenne nyújtásra mert otthon nem sok időm maradt erre és komoly segítséget igényelnék mert apám ilyenekhez nem igazán ért , mellesleg pedig fenékre és combra kellene sokat edzeni , mert a sikamlós lejtőkön ezekre van a leginkább szükségem... ha ezek meglesznek elég mély behatással lennél rám.-a szemeit figyelem miközben beszélek és bizonyos helyeken szándékosan ejtek meg zavarbaejtőbb szavakat.
-De ha vannak terveid velem akkor szívesen hallgatom..-ártatlan pislogás.

Vigyorogtam magamban, amikor megigazított magán valamit. A trikót viszont sajnáltam, mert az jól dolgozta magát felfelé. Azt hiszem kihívás lesz ez a kis csaj, hogy ne döntsem meg. Bár ki tudja, nyár vége felé lehet még is megteszem. Vagy a franc tudja meddig fogom bírni. Ez van. Pasi vagyok, és szeretem a nőket , ezen nincs mit tagadni. Ez a nyár igaz főképpen a munkáról szól, de azért a szórakozást se vetem meg.
- Értelek, azok a helyek szépek. Bár még nem jártam Európában – valahogy nekem máshogy hozta a sors, mint az átlagnak. Mondhatni rosszabbul, de azért nem panaszkodom. Elég jól sikerült azért a vonalat vezetnem, és elérni dolgokat.
- Szedsz magnéziumot? Görcsök ellen az a legjobb, meg néha menj el és masszíroztasd meg magadat. jót fog tenni. Van is a városban egy jó kis hely és engedéllyel ki lehet menni - a görcsök, és a merevedés ellen nincs más orvosság. Mozogni, mozog eleget, még többet is, mint az átlag, így magnézium és masszírozás. Sajnos az utóbbihoz nem értek, de már gondolkodtam rajta, hogy bővíteni kellene a tudásomat, és sport masszázst tanulni.
Aztán hagytam a beszédet, mert irányt váltottam. Tudni akartam, hogy mit bír, és mit nem. Na meg az idő is kellemes volt, a társaság pedig látványos.
Láttam, hogy lemarad, így kicsit lassítottam, de éppen hogy csak. Azt viszont tetszett, hogy egy adott távolságon belül nem maradt le tőlem. Amikor én már felértem és leültem ő még csak akkor ért be. Egy mosollyal fogadtam, és vártam, hogy kifújja magát.
Ültem, és figyeltem, hallgattam a mondókáját. Igyekeztem rezzenéstelen arccal nézni, de szerintem néha így is egy – egy mosolyt sikerült megejtenem. Nem mondhatnám, hogy nem kétértelműen beszél, mert nagyon is. És, hogy ezek után vannak e terveim vele? Naná.
- Akkor a következő lesz. Reggelente körbe futod a tavat. Kezdj el magnéziumot szedni. Ha visszamegyünk, megnézem mikor is van szabad terem, hogy tudjunk nyújtani, illetve combra, fenékre erősíteni. Néha reggel én is kijövök vele,és megterhelőbb futás lesz, és kint is tartunk edzéseket, mert a terembeosztásokat ismerve nem mindig lesz üres helyünk, így olykor lehet délután is kijövünk, vagy kora este, ha ez neked megfelel – kérdőn néztem rá, majd feltérdeltem vele szemben.
- Ami pedig a mély behatásomat illeti rád, az benyomásnak nevezik. ami pedig a terveimet illeti, hagy nézzem a lábad – vigyorogtam a képébe, majd megfogtam a lábait, és kisebb terpeszbe raktam neki miközben ült, és talpát a földre helyeztem. Végül, amikor már meg volt, akkor lassan végig húztam a vádliján a kezemet miközben a szemeit néztem. Hiszen a lábát nem kell látnom , az izmokat érezni kell.
- Tényleg merevek az izmaid – nem úgy, mint a tulajdonosa, aki az előző kis szó attrakciója után teljesen másra utal nekem. Kezem tovább siklott a combjára. Azon is végig húztam a kezemet párszor, egészen fentig, és comb belsején is.
- Itt viszont lazák. Menni fognak a nyújtások, és az erősítő feladatok, hogy a sikamlós lejtőkön még jobban csússz – a sikamlós résznél épp a combja belső felén húztam a kezemet, és még mindig a szemeit néztem, hiszen hozzá beszéltem nem pedig a lábához.
- viszont szívesen meghallgatnálak téged is, hogy neked milyen terveid vannak velem, és mennyire mély behatást szeretnél az …. izmaidra – a kezem addig volt a combján, és vizsgálgattam itt, ott. Amíg a behatásos részig értem, és mikor kimondtam azt a szót, hogy az. Visszaültem a fenekemre, mintha mi se történt volna. Lássuk, hogy a kis lány ezek után mit csinál. Mert igen csak kíváncsi vagyok rá.

-Majd egyszer meglátogathatnál Ausztriában..-ajánlom fel mosolyogva, apám is biztosan szívesen megismerné majd, ha jó mukát végez, bár ebben nem igazán kételkedtem, de apámnak elég maga elvárásai vannak az emberektől.
-Nem szedek, de akkor majd szerzek és szerzek engedélyt, hogy elmehessek egy kicsit.-bólintok egyet. Ezek tényleg hatásosak lesznek valószínüleg majd anyu gyógymasszőréhez elmegyek párszor, ez inkább az Ő asztala, mint apámé.
Megnyújtottuk a lépteinket, amit elvileg egyébként jobban kellett volna bírnom, de ez a meleg teljesen kiakasztja a hőháztartásomat és a légzés is nehezebben megy annak ellenére, hogy a testem kicsit megkönyebbül , hogy kivételesen nem a rohadt hideg levegőt kell kompenzálnia.
Szusszanok egyet és helyet foglalok, majd miközben beszélek figyelem az arcát. Néhány mosolyt így sem tudott elnyomni, hogy egyéként nagyon igyekezett nem a tudtomra adni a szimpátiáját.
Kemény edzéstervet vázolt fel nekem, ami egyébként rámfért és mivel én kértem a külön edzést , így tényleg nem lehet egy rossz szavam sem a programok ellen és egyedül úgyis futhatom a saját tempómat, ahogyan bírom végig az egész tavat.
Hagytam , hogy szétpakolja a lábaimat és kezét magamon érezve már teljesen biztos lehettem benne, hogy társra leltem a játszadozásban, ami persze sosem jön rosszul.
Nem bántam volna , ha tovább is megy bár így legalább tovább húzhatjuk egymás agyát anélkül, hogy különösebben bármi történne.
Nem tudom, hogy van-e erre szabály, hogy nem érhetünk egymáshoz de amiről ugye nem tudnak, az nem is történt meg.
Finoman beleharaptam az ajkamba, amikor legbelül és fent járt. Szórakozik velem és ez egyébként elég szimptakus tulajdonság. Onnan tudtam, hogy rám került a sor, hogy visszaült a fenekére és részéről egyenlőre ennyit kaptam, ami minimum visszajelzésnek tökéletes volt. Átlöktem magamat térdelő helyzetbe, hogy közelebb legyek hozzá és egy ujjal elindúltam végig a csípő vonalán vigyázva, hogy ne csússzon túlságosa lentre.
-A csípőmunkámra még nem volt panasz, de szívesen venném ha mutatnál vele pár trükköt , mert szerintem tanulhatunk egymástól..-vonom meg a vállamat és közben egy kicsit előre is voltam dőlve, hogy a kilátása is jó legyen.

- Hm, talán – vigyorodtam el, mondhattam volna azt is, hogy majd meglátjuk, hogy mi alakul ki itt a nyár folyamán. Mert én aztán semmi rossznak nem vagyok elrontója, főleg, ha egy csinos, kívánatos csaj is szerepel a listán. ÉS Dorothy..nos…mondjuk, úgy hogy türtőztetem magamat egyelőre, hogy ne folyjak bele mélyebben ebben a játékba. Csak ne lenne ilyen átkozottul formás.
- Helyes. Meglásd jót fog tenni . Ha meg esetleg nem kapnál időpontot, vagy engedélyt, majd kitalálok valamit, amivel segíthetek rajtad – mondjuk egy kis ágytorna, de ezt már csak gondolatban mondtam ki a fejemben. Egy kis karbantartás neki itt ott, és már is lazább lesz. Bár ,ahogy eddig láttam. Hát. Kíváncsi lennék, hogy más edzőkkel mi is a helyzet nála. Vagy csak rám kattant rám, mert ez valahogy egyértelmű ebből a kétértelmű beszélgetésből.
Csak néztem, ahogy beszélgetés közben átlökte magát, és így közelebb került hozzám. Keze vonalát néztem, miközben hallgattam, és akaratom ellenére is nyelnem kellett egyet. Főleg, hogy remek belátásom volt jelenleg a dekoltázsába, és hát azok a hegyek…igazán megfogdoshatnám. Rögtön kiderülne, hogy mi is a helyzet, Játszik, vagy komolyan gondolja.
- Milyen csípőmunkáról is van szó pontosan? ÉS milyen trükköket szeretnél? Esetleg ilyet? - löktem fel én is magamat, de úgy,hogy őt átkarolva, hanyatt fektettem a füvön és kezem újra a combján végi haladva ,a csípőjét kezdte vizsgálni.
- Lassúk a reflexeid – vigyorodtam el, majd felkeltem róla.

/Elnézést a késedelemért, remélem a tartalom kárpótol /