Roderica Harrison

**Vendég** Vendég

RODERICA HARRISON

KARAKTER TELJES NEVE: Roderica harrison

BECENÉV: Rica

SZÜLETÉSI DÁTUM/HELY: 1997 január 5, Brooklyn

KOR: 17

CSOPORT:Táncosok

PLAY BY: Selena Gomez

KÜLSÖ JELLEMZÉSE

SZEME: Mélybarna szeme van, amit szeret is kiemelni. Pillantása lágy, de olykor tudna vele ölni is
ÉRDEKESSÉG: Természetes, semmi mű nincs rajta.
ALKATA: Vékony testalkatú a táncnak köszönhetően némi izomzattal.
RUHÁZAT: Teljesen hangulattól függő, van mikor csupa feketében jár, van mikor a szivárvány összes színe fellelhető rajta..

BELSÖ JELLEMZÉSE

JELLEM:
Mivel kiskorában mostohanővérén kívül más fiatallal nem nagyon volt lehetősége ismerkedni, kezdetben nehezen ment neki a barátkozás, és a mai napig furcsa az erről alkotott képe: Rica könnyen elkönyvelhet a barátjának, ha csak rámosolyogsz is, vagy szólsz neki, hogy csatolja be a cipőjét, mert kibomlott.
A felnőttekkel kezdetben tartózkodóbb és félénkebb, a fiatalok társaságát szívesen keresi, és a "nagyokat" is rövid időn belül megszívleli. Sokan esetleg tolakodónak tarthatják, mert nem veszi észre, mikor lép be kényelmetlenül a másik személyes terébe, tegye ezt úgy, hogy a másik nyakába ugrik, vagy túl közel áll hozzá, amikor beszél.
Hiába próbálnád megsérteni, Rica elengedi az ilyeneket a füle mellett, nem is érti meg, nem is foglalkozik vele. Kiskutyához méltó hűséggel lohol bárki után, akit épp érdekesnek tart, még ha az illető nem is akarja ezt.
Olykor azért le lehet lombozni, ilyenkor visszatér félénk, halk önmagához.
Remekül feltalálja magát egyedül, de imádja a nagy és közös játékokat is. Bárhol és bármikor készen áll a mókára, és gyermeki viselkedése miatt nem is gondolnád róla, mennyire értelmes, ha nem figyelsz szeme okos csillogására, vagy nem kapod el a pillanatot, amikor megmutatja, milyen kiválóan is táncolni, és milyen sokrétű ismereteket birtokol.
Imád segíteni azoknak, akik kérik, nagyon szeret felvidítani embereket, és nagyon szeret táncolni is. Minden érdekli a világon, úgyhogy ha beszélni támad kedved, ő figyelmes hallgatóság. Viszont előre szólok, furcsa kérdéseivel és ötleteivel esetleg összezavarhat.

HOBBI: A tánc mellett Sashanak segíteni, vagy épp olvasni
CÉLOK: Kikerülni a mostaniból

ÉLETEM TÖRTÉNETE

Kiszállva a kocsiból, ami felettébb feltűnik a többi között - amilyen régi és "lelakott" nem is kétlem-, nagyot szippantok az itteni levegőből, miközben anyu aggódó pillantását érzem magamon.

- Semmi gond nem lesz, nyugi - biztatom már sokadszorra, persze tudom, hasztalanul, hisz lánya messze kerül Bronxtól, de ez a gondolat bármennyire is nyomasztó, nem ronthatja el a nyaram, hisz erre várok, mióta megtudtam, létezik a tábor. A tánc az életem, csak így tudom kifejezni magam, na meg az éktelen sok fecsegéssel, ami rendszerint elriaszt másokat a közelemből.

Itt látszólag mindenki kő gazdag, és talán furán kéne éreznem magam, maiért én egy fillér nélkül jöttem, de nem tudom, még maga a tudat se zavar, hogy itt is dolgoznom kell, ha a szabadidőmben az életemnek élhetek. Mert a tánc nekem az.

Először nem is tudom, merre pillantsak, még azt se fogom fel, hogy anyám idő közben távozott. Csupán az érkező kocsi zökkent ki a csodálatomból. Limuzin, hogy egyesek mit nem engedhetnek meg maguknak. Fejcsóválva nézem a filmbeli jelenetet, mikor is a fekete hullaszállító leparkol, és vélhetőleg a tábor aktuális üdvöskéje lép ki belőle. Ahha, az állam úgy koppan a földre, hogy őszintén elcsodálkozom azon, senki nem hallotta.

Egyszerűen képtelen vagyok levenni a szemem a srácról. Még akkor sem, mikor rám villan a tekintete, mivel a táskám, mi addig a kezemben volt, hangos puffanással köt ki az állam mellett. Hangos? ugyan kérem, én nem hallottam semmit.

Ahogy lassú léptekkel halad felém, lebilincselő mosollyal az ajkán, én sikítanék, hogy hívja már valaki a mentőket, mert a szívem mindjárt megunja a dobogást. Esküszöm nem ismerek saját magamra, senki nem gyakorolt még ekkora hatást rám.

- Elejtetted - énekli, mert ez nem beszéd, számomra legalább is biztos nem, miközben még nagyobb mosollyal adja vissza a táskám.

- Az a fránya gravitáció - bukik ki belőlem vékonyka hangon, miközben rendesen el is pirulok. A fiú nevetve hagy ott, a lepkéimmel, a vörös fejemmel, és én csak nézek utána, míg nem egy hatalmas lökés következtében, a földön kötök ki.

- Itt vaaaaaaaaaaaaagy - Heaven visít a fülembe, ami készül beszakadni, de hála az iskolás éveknek, kezdek lassan immúnissá válni. Miután barátnőm agyonszorongat, felnyalom magam a földről, és hatalmas szemeket meresztve mutatok a srác irányába.

- Ismered? - kérdem reménykedve, de az a remény el is száll, mikor Heaven megrázza a fejét, aztán karon ragadva kezd el vezetni, Isten tudja, hová.

**Lionel Jones** Admin

Üdv nálunk, Rica! Nagyon tetszett a karakterlapod, nem láttam benne semmi kifogásolnivalót, így el is fogadlak.

Roderica Harrison Elfogadva_www.kepfeltoltes.hu_

Roderica Harrison Elfogadva_www.kepfeltoltes.hu_

Ne felejtsd el lefoglalni az avatarod, aztán már mehetsz is játszani!