Rosie & Jamie

Mindig is szerettem a közös tábori programokat, azonban ezúttal kihagytam volna, ha Josh nem vett volna rá, hogy menjünk el. Nem mondhattam nemet, mert attól tartottam, hogy gyanakodni fog. Látásból ismeri Jamie-t, tud a közös múltunkról, és nagyon nem szívleli, sőt! Egyáltalán nem tetszik neki, hogy ő is eljött, ezért általában szúrós pillantásokat vet rá, akárhányszor meglátja. Jamie pedig mintha élvezné… attól tartok, hogy provokálni fogja Josh-t, én pedig jelenleg a hátam közepére sem kívánom a drámákat. Elég sok jutott belőlük tavaly nyáron, így hát érthető, hogy idén nyugalomra vágyom.
Josh lazán átkarol a vállamnál, az én kezem a derekán helyezkedik. Épp a találkozóhely felé tartunk, a tábortűz helyszínére. Josh a tegnapi zenekar próbájáról mesél, teljesen fel van dobva attól, hogy új zeneszámot írnak a többi taggal, tehát nagy lelkesedéssel meséli a nap eseményeit. Próbálok rá figyelni, mosolygok, néha-néha ránézek, azonban sokkal jobban foglalkoztat az, hogy merre lehet Jamie, és eljön e egyáltalán. Ez csupán azért számít, mert elég kellemetlen helyzet lenne, ha megjelenne. Biztos, hogy az utóbbi találkánk jutna eszembe és hát… nem tagadom, egy kicsit felzaklatnak a történtek.
Egyszer csak Josh elém áll, átkarol a derekamnál, magához szorít és hirtelenül megcsókol, hosszasan, gyengéden. Az érintés váratlanul ér, ennek ellenére viszonzom. Amikor elhúzódik, a szemébe nézek.
- Heej, mi volt ez? – kérdem nevetve, majd végigsimítok az arcán.
- Szeretlek… - mondja vigyorogva, majd az ujjaim közé fúrja a sajátjait, úgy fogja meg a kezemet. – Menjünk.
A következő pillanatban nyilvánvalóvá válik számomra, hogy minek volt köszönhető Josh kis akciója az előbb. Jamie pont velünk szemben ül egy farönkön, tehát premier plánból láthatta, ahogy Josh átdugta a számba a nyelvét. Elhúzom a kezem és mérgesen méregetni kezdem a mellettem álló fiút.
- Ezt ne… nem egy tárgy vagyok, amit birtokolhattok, ezért ne is kezelj úgy.
Josh mélyen felsóhajt és elfordítja a tekintetét.
- Oké, oké, ne veszekedjünk. Inkább foglalj helyet, én pedig szerzek valami innivalót, jó? – gyengéden megfogom a karjánál és elmosolyodom. Ő bólint egyet, majd a tábortűz felé veszi az irányt. Húh… máris jól kezdődik az este.   

Rosie & Jamie

Josh féltékenységi rohamai az őrületbe kergetnek, és ugyanakkor el is keserítenek. Dühít, hogy féltékeny – mintha azt gondolná, képes lennék megcsalni őt – és rosszul érzem magam, amiért vele vagyok, mégis tudom, hogy sosem fogom úgy szeretni, mint Jamie-t , így valószínűleg egy szép napon kénytelen leszek szakítani vele. Nemrég egy veszekedés alkalmából – mostanában állandóan veszekszünk – megkérdeztem tőle, hogy miért gondolja azt, hogy hülyét csinálnék belőle. Erre annyit válaszolt, hogy nem bennem nem bízik meg, hanem Jamie-ben. Valamilyen szinten meg tudom érteni, hisz senki nem utazik csak úgy annyit, amennyit Jamie, és végképp nem iratkozik be egy nyári táborba, ahova az exbarátnője is jelentkezett.
Az italos asztalhoz lépek, hogy szerezzek magamnak és Josh-nak piros műanyag poharat, majd az italadagoló tartályok felé veszem az irányt. Mivel rengeteg táborozó van, ezért több italadagolót is találni egy innivalóból. Sajnos minden évben kerül valamilyen alkohol mindegyik fajtába, így aki nem akar kétszer végigállni egy sort, jobban teszi, ha megkérdezi, melyikben mi van.
Az egyik pohárba egy kevés kólát öntök, majd megszagolom. Nem tudom megállapítani, hogy van e valami alkohol benne, így beleiszok. Arcomon grimasz kerül, és a számhoz nyomom az alkarom. Ez bizony whisky-s. Ekkor egy ismerős hangra leszek figyelmes, a hallatára a fintor rögtön elpárolog, és arcvonásaim eredeti helyzetükbe rendeződnek.
- Nos… - Josh-ra pillantok, de épp nem néz ide – lehet, hogy te nem tudod, de Josh nagybátyja táborvezető itt és aznap este, amikor követtél a fürdőkbe, ő is felügyelt a rendre, és arra, hogy a táborozók ne járkáljanak ki takarodó után. – kezdek bele a mondandómba, miközben kiöntöm a maradék egy korty szesszel megspékelt alkoholmentes italt. - Mivel Josh szólt neki, hogy általában takarodó után szoktam elmenni tusolni, így általában ő szokott arrafelé járkálni, de ha észrevesz, nem szólít le, hisz ő sem akarja kockáztatni, hogy más is meglásson. A bajok ott kezdődnek, hogy aznap téged is észrevett kijönni a fürdőkből, utánam, és csupán azért nem állított meg téged, mert ledöbbent, illetve nem tudta eldönteni, hogy mitévő legyen. Ugye mondanom sem kell, hogy Josh is értesült az éjszakai találkozónkról és muszáj volt elmondanom neki, hogy ki vagy, mert csapnivaló hazudozó vagyok és nem akarom megnehezíteni a helyzetemet azzal, hogy füllentésen kap rajta? – mondom egy kicsit ingerülten. - Tehát a kérdésedre válaszolva ez arra volt jó, hogy Josh tisztázza mi - azaz ki - az övé... - Tekintetemet ismét a barátomra szegezem, aki ezúttal Logannal beszél, egy sráccal, akivel gyerekkoruk óta ismerik egymást. Lehet, hogy úgy nézek ki, mint aki nem is figyel Jamie-re, de ez nem így van, sőt. Magára csábítja pillantásomat, amikor elkezd beszélni az elméletéről. Bosszúsan összepréselem az ajkaimat.
- Áruld el kérlek, hogy nálatok, férfiaknál jellegzetes tulajdonság, hogy úgy kezelitek a nőket, mintha tárgyak lennének?! – teszek fel egy újabb kérdést, amikor befejezi a mondandóját, hisz erről a téziséről az jut eszembe, ahogy Josh bánt velem az imént.. Nem leszek senki mentőöve, sem pedig egyebe, amit birtokolhat. – És egyébként is… honnan lehetek biztos abban, hogy te nem ezért vagy itt? Hogy nem azért jöttél utánam, mert rájöttél, hogy biztos pont voltam, amikor melletted álltam? – kérdezek ismét, de egyből meg is bánom. Ha így folytatom, biztos, hogy itt ragadok, Joshban pedig gyökeret ereszt a féltékenység és ne adj isten valami hülyeséget művel.
- Tudod, mit? Hagyjuk, ne is válaszolj… - pillantásom ismét a páromra szökken és azt konstatálom, hogy épp felém tart. A szívem heves dobogásba kezd.
- Szórakozz jól! – mondom Jamie-nek sietősen, azonban sokkal békésebb hangnemen, mint az előbb szóltam hozzá. Megfordulok és Josh felé indulok, hisz meg akarom akadályozni, hogy találkozzon Jamie-vel. Nem szeretném, ha mind a hármunknak pocsék estéje lenne. Az enyém úgyis abból fog állni, hogy messziről elkerüljem Jamie-t, és Josh kívánságait teljesítsem, hogy véletlenül se gondolja azt, van oka féltékenykedni…