A. & A. ---- Ana et Adam

**Adam Teasdale**

ACHTUNG!! +18!!!

Egy szál törülköző a derekamon körbecsavarva, semmi több. Ennyi van csak rajtam, miközben a tükör előtt állva mosom a fogamat, miközben a kockáimat, pontosabban azok tükörképét bámulom. Nem érzem magam zavarban, mikor az emberek látják a testem bármely részét, nem úgy mint kiskoromban, amikor rövidgatyát alig akartam felvenni. Körülöttem jönnek mennek a srácok, mivel kb. egy órája jöttem be a fürdőbe. Legalább 20 perce a tükör előtt állok, mikor látom a tükörből, hogy éppen Ana téved a fürdőbe. Nyugisan megfordulok, majd mikor összeakad a tekintetünk, rákacsintok. Nem is figyelem mit csinál, teljesen mással törődök, míg bent tartózkodik a helységben, egészen addig,amíg mellém nem lép, mikor megcirógatom a nyakát finoman. Szia széplány. Nem találkoztunk mi már? - poénkodom a lánnyal, majd a csípőmmel meglököm a csípőjét. Miközben szemezek vele, el sem tudom képzelni, hogy min nevet, ezért kérdezem meg. Mi ilyen vicces, hogy ennyire nevethetnéked van? - kérdezem, miközben vigyorgok a lányra folyamatosan.

**Anastasia James**

Adam & Ana

Nincs is jobb dolog egy hosszú, eseménnyel teli nap után legalább egy órán keresztül áztatni magam a zuhany alatt. Hiába a nyár, a hőség, én akkor is kizárólag forró vizet vagyok hajlandó magamra engedni, ha odakint tűz a nap és legalább 40 fok van. Tőlem lehet akármilyen évszak, minden gátlás nélkül eszem télen jégkrémet, iszom nyáron forró csokit. Fura egy szokás, de nem kaptam még sem torokgyulladást, sem hőgutát emiatt.
Egyetlen bökkenője van csupán mostanában a zuhanyzásnak, nem otthon vagyok, így külön fürdőszobám sincsen. Ebből következik, hogy nap, mint nap a seggemet, vagy egyéb testrészeimet bámulják. Nem mintha annyira zavarna, sosem voltam szégyenlős típus, de egyszerűen undorító, ha valaki annyira bámul, hogy majd’ kiesnek a szemei. Tisztában vagyok vele, hogy rám nem jellemző az „elől deszka, hátul léc” effektus, viszont nem vagyok egy múzeumba illő tárgy sem, amit csak úgy nézni lehet. Talán meg kellene fogadnom a prűd libák tanácsát, akik fürdőruhában vonulnak zuhanyozni.
Belépve a helyiségbe egy igencsak feltűnő természeti katasztrófát pillantok meg. Nála önimádóbb emberrel még nem nagyon találkoztam a tizenkilenc életévem alatt. Igen, ez Adam Teasdale. A pasi, aki életemben először elérte, hogy ezernyi pillangó szárnycsapását érezzem a hasamban. Bár kezdetektől fogva tudtam, az ő tökéletes kockái alatt semmi ilyesmi nem történik, mégis hagytam, hogy teljesen behálózzon.
- Én inkább most leülök, és megvárom a poént, jó? – forgatom meg a szemeimet jelezve, hogy nem igazán hatott meg a köszönésképp hozzám vágott szokásos szövege, ám a következő pillanatban kénytelen vagyok halkan felkuncogni.
- Az, hogy kint van a fél segged, te idióta – nevetek tovább jelentőségteljes pillantást vetve a hátsó feléről majdnem lecsusszanó törülközőre.

thanks

**Adam Teasdale**

Hát, forgasd a szemeid nyugodtan, nem hatódom meg tőle, nem hanyagolom az ilyesféle poénokat. - nyugtatom meg a lányt, miközben már lassan végzek a kockáim mustrálásával. Nem kerüli el a figyelmemet a kuncogása, sem az amit az elmeállapotomra mond. Belenézek a tükörbe, és lám, igaza volt. Tényleg kint van a hátsó részem fele.
Közelebb lépek a lányhoz, megállok előtte, de már-már majdnem összeér az orrunk hegye, mikor hirtelen, óvatosan belecsípek a seggébe. Várom, hogy ezért mikor pofoz fel, de semmi nem következik. Az, hogy utána hirtelen hátrahúzódtam, menekülve a későbbi, esetleges testi fenyítés elől, azt eredményezte, hogy az az egyetlen szövetdarab, ami eddig takarta a dolgokat, most kecsesen a földre hullott. Szerencsére, Ana meztelen testét nem bámultam percekig, így még nem indult be teljesen a vérkeringés odalent. Nem néztem le, csak a lány szemeit bámultam. Ez is kikerült. Most nem mondasz semmit? - teszem fel a kérdésemet tettetett lazasággal, és mosolyogva, mert látom a lányon, hogy most igencsak zavarban van.

**Anastasia James**

Adam & Ana

Érzem, ahogy minden erőfeszítésem ellenére elvörösödöm, amint a körém csavart törülköző halk suhogással a földre hull. Alsó ajkamba harapok, s csak remélem, Adam nem sokat vett észre zavartságomból, bár már túlságosan jól ismer ahhoz, hogy ezt elrejtsem előle. Tekintetem a szemein tartom, jobb kezem már, készenlétben áll, hogy időben csattanni tudjon a fiú arcán, ha lejjebb téved a tekintete. Kérdésére nem válaszolok, elvetem eredeti tervem is, miszerint gyorsan lenyúlok a törülközőért és visszacsavarom magamra. Ehelyett inkább közelebb lépek, egy határozott mozdulattal a földre kényszerítem a fiú derekán lévő anyagot is, le a másik mellé.
- Na, most kvittek vagyunk - vigyorodom el, majd az egyik tükör felé fordulok, mintha mi sem történt volna. Tekintetét továbbra is magamon érzem, s nagyon jól tudom, hogy ezzel a ,,beszélgetésünknek" még egyáltalán nincs vége.
Adam soha nem mondta ki konkrétan, de mindig számoltam azzal is, hogy talán szédíthet rajtam kívül több lányt. Néhányszor még az is eszembe jutott, hogy talán van egy állandó cafkája, de nem olyan, mint én. Barátnő féle. Persze, nem mintha érdekelne, vagy ilyesmi, igazából akkor sem lenne semmi közöm a dologhoz, ha valóban így lenne. A mi kapcsolatunk csak amolyan barátság extrákkal, semmi más. Ez nem volt mindig így, régebben akár ölni is képes voltam azért, hogy legalább rám nézzen. Ezt végül elértem, de fogalmam sem volt róla, hogy a következő nap már rögtön nála, pontosabban az ágyában kötök ki. Nem a rabszolgája vagyok, mondhatnám neki azt bármelyik pillanatban, hogy kiszállok, de miért tenném? Arról nem volt szó, hogy egyáltalán nem élvezem.

thanks

**Adam Teasdale**

Nem lep meg Ana reakciója, mivel erre, vagy egy bazi nagy pofonra számítottam. Nem jövök zavarba igazán, mivel már megszoktam, hogy annyi lány látott meztelenül, tehát a helyzet nem okozott újdonságot. Úgy éreztem, ahogy szoktam magam, de mégse teljesen. Ana is látott már pucéran, sőt, mereven is, de ez most más. Ez nem olyan szituáció, mint a lányok nagy többségével, hogy gyere lefekszünk, azt majd hívlak valamikor. Valami bizsergést érzek a gyomromban. Remélem semmi komolyat nem jelent....

Vigyorogva nézem, ahogyan odafordul a tükörhöz, várok egy-két pillanatot, ráfordítom a fürdő kulcsát a zárban, majd odalépek a háta mögé, és végigsimítom az oldalát, ezután pedig ráteszem az államat a vállára. Mire gondolsz most? - kíváncsiskodom. Ha tudni akarod, én arra, hogy mi konkrétan mióta játszadozunk egymással, ilyen.olyan módon. - előzöm meg a kérdésözönt, a lány hajával játszva. A lány arcát fürkészem a tükörben, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve átölelelem a lány derekát, és belepuszilok a nyakába. Ne ijedj meg, de mondanom kell valamit. Nem biztos, de lehet, hogy érzek valamit. És nem, nem azt, hogy a lábamon állsz, azért nem haragszom. Valami bizsergetőt, valami komolyat. - tudatom a lánnyal a gondolataimat, majd tovább figyelem az arcát a tükörben.

**Anastasia James**

Adam & Ana

- Vagyis azt akarod mondani, hogy te játszadozol velem? – kérdezem fél szemöldökön felvonva, miközben szüntelenül vizslatom magam a tükörben. Nincs már rajtam semmi érdekes, nagyon jól látom, hogy a kissé elfolyt fekete szemceruzának köszönhetően úgy nézek ki, mint aki napok óta nem alszik, de egyszerűen nem bírok Adam szemébe nézni, ha ennyire közel van hozzám. Talán ha más állna mögöttem, akkor nem kellene a szempilláimat számolgatnom, nem költözne hirtelen ezernyi pillangó a hasamba, és talán azzal sem lenne semmi bajom, hogy totál meztelen vagyok. Te jó ég, mi a franc van velem? Úgy csinálok, mint egy plázacica, akivel közölték, hogy megérkezett az új kollekció a kedvenc üzletébe. Mi ez, ha nem rohadtul szánalmas viselkedés? Ez a valóság, hercegnő, ideje felébredni.
- Ömh... komolyan a lábadon állok? – kérdezem kissé zavartan, lenézni még mindig nem merek. Akármennyire is próbálom elengedni a fülem mellett az előbb hallottakat, képtelen vagyok. Ráadásul ismételten alsó ajkam harapdálom. Ez a legutálatosabb szokásom, így még a vak is láthatja, hogy bizony eléggé zavarban vagyok.
- Oké, ez furcsa, sőt, egy nagyon hülye helyzet, de az a baj, hogy én is valahogy így érzek – sóhajtok fel. Minden akaraterőmet mozgósítanom kell ahhoz, hogy ne vörösödjek el, legalább most ne. Érzem, ahogy Adam az arcomat fürkészi, de még mindig nem bírok ránézni. Gyorsan körbepillantok, talán menekülési útvonal után kutatva, majd szépen lassan szembefordulok vele.
- Muszáj ezt itt és most megbeszélnünk? Ráadásul így? – utalok arra, hogy engem kissé zavarnak a körülmények, hisz’ általában nem beszélgetni szoktunk, ha nincsen rajtunk elegendő mennyiségű ruha.

thanks

**Adam Teasdale**

Elképzelhető, hogy valami ilyet említettem. - húzom félmosolyra a számat. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen helyzetben nem néz rám, nem vizslatja a felsőtestem, amit általában szeret, amit még karmolászással is ki szokott fejezni. Lehet, hogy már nem tetszik neki a felsőtestem. Bár ez ki van zárva. Igen, tényleg a lábamon állsz, de nem probléma. Tőled nem. - kacsintok a lányra. Látom rajta, hogy az ajkát harapdálja, ilyen közelről legutóbb akkor láttam ezt a szokását, amikor először feküdtünk le egymással, persze azóta is láttam így ténykedni, de nem különösebben izgatott. De most igen. Azt hiszem, ezt azt jelenti nála, hogy nagyon-nagyon gondolkozik valamin. Valamin, ami fontos neki. Jelen esetben talán én? És az, amit mond, megerősíti a gondolatmenetemet. Te....is? - szaggatottan beszélek, próbálom leplezni izgatottságomat. Végiggondolom azt, amit mond, és mire feleszmélek, már velem szemben áll, de már nem a lábamon. Igen, muszáj. Szeretném.
- hangsúlyozom ki az utolsó szót. - Hogy így? Talán nem tetszik ez? - simítok végig a hímtagomon, de hamar visszatérek a beszélgetéshez. - Fontos vagy nekem, azért szeretném ezt tisztázni. - nem tudom elkapni a pillantását, ezért az ujjammal megemelem az állát, és belemélyesztem a tekintetem az övébe. Nem tudom meddig állunk így, és mi vezérel, de egyre közelebb kerülök a lányhoz, és egyszer csak elérkezik a pillanat, amikor az ajkam eléri az övét..és megcsókolom. Lágyan, gyöngéden, óvatosan, nem úgy, ahogy eddig ezer lánnyal tettem, és nem is úgy, ahogy azokon az éjszakákon csókoltam meg őt. Érzéseket, gyengédséget próbálok sugallni ebben a csókban, nem azt, hogy mennyire szeretném megkapni a testét. Neki a szívét szeretném.

**Anastasia James**

Adam & Ana

- Igen, én is, de... – kezdek bele mondandómba, ám befejezni már nem tudom. Mit is akartam mondani? Azt, hogy ez már elég régóta így van? Tényleg? Persze, ez jó duma lenne, ha most komolyan egy romantikus filmben lennénk, ahol garantált a happy end, ráadásul minden baromira könnyen megy. Én inkább csak befogom, és hozzám egyáltalán nem illő módon csendben, a sarokba húzódva várom meg, hogy mi lesz ebből. Egy biztos, soha életemben nem mertem volna azt gondolni, hogy egyszer ilyesmit fogok Adamtől hallani. Mindig is úgy hittem, hogy nem néz rám másképp, csak egy barát vagyok neki, akit néha megfektethet. Fogalmam sem volt róla, hogy talán lehetek több.
- Te is fontos vagy nekem. Igaz, néha nagyon nem értem, hogy mit miért csinálsz, de attól még fontos vagy – mosolyodom el halványan, majd hagyom, hogy felemelje a fejem, és elveszek a tekintetében. Pont az történik, ami állítólag akkor szokott lenni, ha az ember odáig van valakiért. Megszűnik a külvilág. Nem számít más, az sem, hogy valahol mellettünk a törülközőink épp a vizes csempén hevernek, mi pedig ezáltal mindenféle ruhaanyag nélkül állunk egymással szemben. Már nem érdekel. Nem létezik semmi más rajta kívül.
Hagyom, hogy megcsókoljon, kezeim már automatikus fonódnak a nyaka köré, ujjaim ösztönös mozdulattal túrnak sötét tincseibe. Rengetegszer csókolóztunk már, néhányszor mások előtt is, de még egyik sem volt ehhez hasonló. Ez már tényleg olyasmi, mint a csicsás romantikus filmekben. Eddig csak a külvilágot zártam ki, de most az idő is megfagyott. Közelebb húzom magamhoz, mintha soha többé nem akarnám elengedni. Homlokomat az övének döntöm, arcát kezdem fürkészni, várva, hogy megszólaljon, aztán végül én teszem meg.
- Azt hiszem, ezért megérte várni.

thanks

**Adam Teasdale**

Örülök, hogy te is így gondolod. - mosolyodok el, majd felemelem az állát és megcsókolom. És ebbe a csókba belevittem mindazt, amit gondoltam, amit éreztem, amit régóta el akartam mondani álmaim lányának, annak a lánynak, aki itt áll velem szemben. Annak, aki itt áll velem szemben, nem zavarja senki és semmi, kizár mindent, hogy kintről kopogás szűrődik be, hogy mind a ketten teljesen meztelenek vagyunk, hogy nekem eme kellemes csók miatt feláll a hímvesszőm, és ez hozzáérintődik a lány hűvös felszínű hasához.
Érzem, ahogy beletúr a hajamba, ezt mindig is szerettem, és egy mélyet sóhajtok a csókba, majd belemosolygok, remélve, hogy ezzel őt is mosolyra késztetem. Ahogy ajkunk elszakad egymásétól, és nekidönti a homlokát az enyémnek, mélyen belenézek barna szemeimmel az ő hasonló színű szemeibe - többek közt ez az, ami először megfogott. Fogalmad sincs, hogy én mióta várom ezt a percet. - sóhajtok egyet, majd folytatom - Hogy mióta várom, hogy elmondhassam, hogy nem csak egy partner vagy nekem? Hogy hiányzik minden érintésed? - egyre hangosabb a dörömbölés, ezért kiordítom, hogy kuss, 10 perc, amire elhallgatnak, legalábbis egy kis időre, de folytatom ott, ahol abbahagytam - Hogy mióta várom azt, hogy elmondhassam neked, hogy szeretlek? - Nem hagyom szóhoz jutni, először gondolja végig, és egy hosszú csókkal nyomatékosítom is a tervemet. És ezek után mi lesz? Mindenki megtudja, hogy tényleg egy pár lettünk hivatalosan is?- vigyorgok rá az újdonsült barátnőmre. A BARÁTNŐMRE, csupa nagybetűvel.

**Anastasia James**

Adam & Ana

- Tudod, most épp arra gondolok, hogy miért húztuk el ennyire ezt a dolgot. Már nem is emlékszem, mikor kezdtük el hülyíteni egymást, úgymond. Minden esetre szeretnék én is valami hasonlót mondani Neked, de ez túl tökéletes volt, ahhoz, hogy felülmúljam, szóval inkább meg sem próbálom. Csak annyi, hogy én is szeretlek – közlöm mosolyogva, majd viszonzom Adam újabb csókját. Hogy mi lesz ezután? Egyelőre fogalmam sincs. Semmi biztosíték nincs rá, hogy mindez a tábor után is ilyen marad, de sosem voltam olyan ember, aki sokat foglalkozik a közeljövővel. Csak a jelen számít, az, hogy most minden tökéletes, szinte mesébe illő. Rajta kívül e pillanatban semmi a világon nem érdekel, az is unalmasnak számítana, ha valaki azt mondaná, hogy a kedvenc bandám énekese épp engem keres telefonon.
- Azért világgá kürtölni nem kell – vigyorgok rá, pedig legszívesebben pontosan ezt tenném. Hadd tudja meg minden kis ribi, aki Adamre pályázik, hogy igencsak sajnálatos módon Ő már foglalt. Nem vagyok különösképp féltékeny típus, csupán mindig is utáltam, ha valaki olyasmihez nyúl, ami az enyém. Adam immáron az enyém, szóval, ha valaki úgy ér hozzá, ahogy nekem nem tetszik, akkor hatalmas esély van rá, hogy kitörjön egy harmadik világháború.
- Viszont most már tényleg kezdek fázni – kuncogok, majd a törülközőmhöz lépek és felveszem a földről. Sokat nem érek vele, hisz’ szinte az egész vizes, de azért visszatekerem magam köré, majd felveszem a földről a másikat is.

thanks

**Adam Teasdale**

Ez a legtökéletesebb szó, amit most vagy akármikor mondhatsz nekem. Mert tudom, hogy a szívedből jön. - csókolom meg újra meg újra a lányt, miközben fél kezemmel közelebb húzom, és átölelem a derekát. Örülök neki, hogy így, teljes értékűen is egymásra találtunk Anával, hiányzott az, hogy valaki ne csak a farkam és a pénztárcám miatt kedveljen, hanem esetleg több is legyen köztünk, mint alkalmi szex.
Biztosan nem szeretnéd világgá külrtölni? Tehetünk ki róla plakátokat is. - poénkodok a lánnyal, miközben azzal játszom, hogy figyelem a tükörben, hogy tudom felemelgetni a fél szemöldökömet. Amikor sikerül, jót röhögök, és megmutatom Anának.

Ej, te lány! -szisszenek fel - Ezt eddig miért nem mondtad? Nehogy még megfázz itt nekem. - leveszem a fogasról a pulcsim, és ráadom az immár vacogó lányra, és én meg belebújok a farmeromba, csakhogy a dörömbölők végre bejussanak.

**Anastasia James**

Adam & Ana

- Jegyezd meg jól, most hallod utoljára. Majd szólok, ha változik – közlöm nevetve. Sosem voltam az olyan kapcsolatok híve, amelyben fél másodpercenként elhangzik ez a bizonyos szó. Én jobbszeretem inkább kimutatni a dolgot, arról pedig már nem tehetek, hogy valaki nem fogja fel, ha nem ismételgetem el minden nap százszor. Az viszont megint egy másik kérdés, hogy rühellem a „fojtsuk meg egymást” kapcsolatokat is. Mármint, nehogy már le akarja dugni valaki a torkomon a nyelvét, miközben ezernyi ember vesz minket körül!
- Plakátokat? Persze, miért is ne? Úgyis elég sok hódolómmal kell tudatnod, hogy már nem vagyok elérhető – kuncogok halkan. Természetesen nincs sok száz srác, aki csak arra vár, hogy megnyalhassa a lábnyomom, de ennek ellenére nem árt, ha Adam átérzi a helyzetem. Mindig is utáltam, amikor nem tudtunk anélkül elmenni valahová, hogy ne szállt volna rá az összes lány, akire ránézett, akár ketten voltunk, akár többen. Igaz, akkor semmi közöm nem volt hozzá, hogy kivel flörtölget, de attól még rettenetesen idegesített. Legszívesebben megkeresném az összes libát, aki valaha is megfordult az ágyában, és egyesével tépném ki az összes hajszálukat. Egyébként egyáltalán nem vagyok féltékeny. Agresszív sem.
Mosolyogva bújok bele Adam pulcsijába, amibe körülbelül kétszer beleférek, de legalább jó meleg. Jóllehet, meg fogok sülni benne, amint kilépek az ajtón, de tökéletes lesz, amíg a szobámhoz nem érek, hogy átöltözhessek.

thanks

**Adam Teasdale**

Nagyon remélem, hogy emiatt soha, de soha nem kell szólnod. - nevetek vissza, és persze igazat mondok, régóta vártam, hogy legyen mellettem valaki, aki tényleg engem szeret, és nem a pénztárcámat vagy a farkamat. Több száz hódoló? Most féltékenynek kellene lennem? Add a listát róluk. - cirógatom meg a lány nyakát, majd az ujjaira kulcsolom a saját ujjaimat. Tulajdonképpen, nem vagyok az a féltékeny típus, csak nem szeretem ha hozzányúlnak komolyabban a barátnőmhöz, ha egy másik fiú elhívja valahová, becézgeti. Ezért ütök. De nagyot. Nem tudom, Ana mit gondolhat most az exeimről, de biztos nem túl szép dolgok járnak a fejében. Például kínzás. Finoman megszorítom a lány kezét, a másik kezemet a kilincsre helyezem, a lány szemeibe nézek, és ennyit kérdezek: Készen állsz rá? Mehetünk három lépés távolsággal is. - heccelem, majd egy gyors csókot követően kinyitom az ajtót, még mindig a lány kezét kulcsolva. Nem törődöm az irigy, gonosz pillantásokkal, csakis az elismerő, gratuláló, és "na végre" pillantásokra mosolyodom el. Kiszemelem a legközelebbi padot, odavezetem Anát, majd miután leültem, az ölembe ültetem. Nem is volt olyan vészes, nem? Vagy ezt csak én látom így? - kérdezősködök, miközben két kézzel átölelem a derekát.

**Ajánlott tartalom**

» Mr. Adam Teasdale -- készülőben
» Ashley & Adam - a két Teasdale

A. & A. ---- Ana et Adam

A. & A. ---- Ana et Adam

Similar topics

Similar topics