KARAKTER TELJES NEVE: Kevin Simmons BECENÉV: Kev SZÜLETÉSI DÁTUM/HELY: 1993. 08. 21. London KOR: 20 CSOPORT: táborozók (sportolók) PLAY BY: Liam Payne
KÜLSÖ JELLEMZÉSE
SZEME: Nagy mogyoróbarna szemeim vannak, kedves, kiskutya pillantással. ÉRDEKESSÉG: Alkaromon, jó pár tetoválás foglal helyet. ALKATA: Magas, izmos testalkatú vagyok, de mégsem egy izomagy. RUHÁZAT: Szeretek, pólókat, ingeket és trikókat hordani, vagyis nagyjából mindent. Öltönyt csak alkalmakkor veszek fel, ahogyan lakkcipőket is, így hát, ha tehetem, maradok a laza ruházatnál. Nadrágokban, farmert viselek, vagy ha olyan a kedvem mackónadrágot. Cipő, mindig converse, mert az a legkényelmesebb.
BELSÖ JELLEMZÉSE
JELLEM: Általában egy bohókás ember vagyok, nagyon sok energiával, amit próbálok valamilyen módon levezetni. Kedves vagyok mindenkivel, még ha valaki fel is dühít, próbálom megoldani vita, vagy épp verekedés nélkül, persze ez nem mindig sikerül. Figyelmes vagyok, jó hallgatóság és mindenki mellett kiállok, ha szerintem igaza van, de ha nem akkor kulturáltan magyarázom el neki, hiszen jobb a békesség. A húgom szerint, nagyon óvó vagyok vele szemben, de hiszen mégis csak a húgom és mindentől megakarom védeni, mondjuk minden emberrel ilyen vagyok aki közel áll hozzám. Ebből adódóan hűséges is vagyok, talán innen van a kiskutya nézésem, de hát kitudja. Persze vannak rossz tulajdonságaim is, mint, hogy hamar elszalad velem a ló, vagy, hogy túl gondoskodó, túl aggódó vagyok, de ki tökéletes?! Senki. HOBBI: Szeretek futni és úszni, vagy a húgom agyára menni. CÉLOK: Hogy megtaláljam a helyem a világban, mert most csak csellengek.
ÉLETEM TÖRTÉNETE
Egész reggelem azzal ment el, hogy a legjobb barátomat győzködtem, hogy hagyjon már békén, úgyse megyek vele, abba a házi buliba, de ő nem adta fel. Csak mondta, mondta és mondta, én meg belementem, képtelen voltam nemet mondani neki, túl régóta a haverom. Este fele átjött hozzám, mert nem jeleztem neki, hogy elkészültem-e már, így ott sürgetett engem, hogy felöltözzek, ami miatt csak egy fehér inget vettem, farmerral, fekete cipővel és bőrkabáttal. Nem a legjobb volt úgy, de valami mégis volt rajtam, bár lehet nagyobb sikerem lett volna félmeztelenül. Mondjuk már mindegy.A buli helyszíne az egyik haverunk háza volt, amikét szintes volt egy egész nagy medencével és még voltak is benne, pedig elég hideg volt, legalábbis nekem az volt. Fürdőruha sem volt nálam, de az már részletkérdés volt. Nem is gondolkoztunk el ezen Max-el, csak mentünk és inni kezdtünk, mindent ami az utunkba került. Ezen a téren mindig belevitt a rosszba, mindig hagyta, hogy igyak, de valami belsőmértékem volt, ami nem hagyta, hogy adott mennyiségnél többet igyak. Most is ez volt, mikor már kellően fájt a fejem és néha elvesztettem az egyensúlyom, otthagytam a lányt, akivel eddig flörtöltem, inkább elmentem megkeresni Max-et. A földszintet végig néztem, a legjózanabb embereket megkérdeztem nem-e látták, de senki sem mondott semmit,kivéve Anne, aki a legrendesebb lány volt, akit valaha ismertem.-Én az emeletre láttam felmenni, de azóta lehet már lejött. Valami baj van?-kérdezte, aggódva és pont emiatt kedveltem annyira, mindig aggódott mindenkiért, és annyira kedves volt. Senkinek egy rossz szava se volt rá.-Egyedül ment? Szerintem nincs baj, de jobb félni, mint megijedni.-válaszoltam neki nyugodtan és egy kedves mosolyt is villantottam, hogy ne aggódjon.-Igen egyedül ment azt hiszem, remélem tényleg nincs baja.-mondta sóhajtva, felfelé nézve. Megköszöntem neki a segítséget, majd az emelet felé indultam. Mindenki tudta, Max-ről, hogy szívproblémái vannak, de ő ennek ellenére, bulizott, piált, mindent kipróbált, ezért is nézett fel rá mindenki. Én viszont őt is mindig féltettem, olyan volt számomra mint egy öcsi és úgy akartam vigyázni rá, mint a húgomra, bár ez sokszor nem jött össze, mert nem hagyta magát. Most is szobáról, szobára futkostam és kerestem, míg az egyikben megtaláltam és a földön feküdt mozdulatlanul. Torkomban dobogott a szívem annyira féltem, hogy valami nagy baja van és mikor közelebb léptem beigazolódott a félelmem. Nem volt eszméleténél és egy pillanatra lefagytam. Nem tudtam mit tegyek, nem kattogtak az agykerekeim és csak keltegetni próbáltam és az sem tűnt fel, hogy Anne utánam jött, majd a mentőket hívja. Jobban fogott az agya, mint nekem és igazából én még akkor is sokkban voltam, mikor a mentők kiértek és bevitték őt. Egyből utánuk mentem, tudnom kellett, hogy most mi van vele, nagyon kész voltam attól, hogy elveszthetem, mert gyerekkorom óta ő volt mellettem a húgommal együtt. Mikor a kórházba értem utánuk, megtudtam, hogy szívrohama volt, nem bírta a sok stresszt, és túl sokat is ivott aznap, így szívműtéten kell átesnie, de nagyon jók a esélyei, hogy teljesen felépüljön. Egész este bent ültem, vártam, hogy meglegyenek az eredmények, addig úgy sem tudtam volna aludni, míg nem tudom, hogy minden rendben van és, hogy felépül. Végük, csak másnap délben jelent meg az orvos, hogy közölje velem a híreket. Annyira komoly volt a feje, hogy megijedtem és a legrosszabbra számítottam.-A műtét sikerült, a barátja felépült és nagyon jók az esélyei, hogy újra olyan legyen, mint régen, viszont már nem szabad ennyit innia és nyugtatókat is kell szedni...oh és még valami. Értesítettük a fiú szüleit, hogy mi történt, ma este elvileg meg is érkeznek.-egy hatalmas kő esett le rólam, teljesen megkönnyebbültem, csak az járt, hogy meggyógyul és nem kell túltennem magam rajta, vagy túlélnem azt a kínt, hogy ez az én hibám. Bár egy kicsit így is felelősnek érzem magam.[colo=#025252]-Bemehetek hozzá?-[/color]nem vagyok rokon tudom, a szülei, meg még valami üzleti úton vannak, vagyis már visszaindultak, de szerettem volna, ha láthatom is előttük.-Igen persze, de ne maradjon sokáig, pihenésre van szüksége a betegnek.-az orvos ezzel el is vonult én pedig bementem. Azon a fehér kórházi ágyon sokkal sápadtabbnak tűnt, mint szokott, mikor rosszul van és sokkal lassabban is mozgatta felém a fejét.-Csak nem aggódtál? Csak mert úgy nézel ki, mint aki 3 évet öregedett, pár óra alatt.-nevetett fel erőtlenül, én pedig rámosolyogtam.-Én aggódni, érted? Soha! Tudod ez nálad már ilyen megszokott dolog.-kicsit nevetgéltünk még, mikor bejött egy nővér és közölte, hogy menjek, mert itt vannak a szülők és akkor túl sokan lennénk. Elbúcsúztam, majd kimentem és megláttam a húgomat és a legjobb barátnőjét, ahogy felém közeledtek. Mindkettőjüket megöleltem és nagyon örültem nekik, hiszen a húgom a támaszom, a barátnője, Cara meg itt van vele, mellettem. Lehet nem miattam van itt, sőt biztos, de akkor is kedvelem ezt benne és megbízom is benne. A húgom pedig a húgom. A mindenem, mindenkinél jobban szeretem és ha valaha is lesz egy igazán komoly kapcsolatom, ha a húgom nem kedveli, dobom. Nekem ő a legfontosabb és ezen soha semmi sem fog változtatni.
Lionel Jones
Admin
»Hozzászólások száma : 172 »Join date : 2013. Nov. 11. »Tartózkodási hely : A tábor
Tárgy: Re: Kevin Simmons Hétf. Dec. 09, 2013 5:03 pm
Üdv nálunk, Kevin! Nagyon tetszett a lapod, hiszed vagy sem, kicsit izgultam, hogy mi lesz végül a barátoddal, de örülök, hogy fel fog épülni.
Kezdőlap
Pént. Feb. 13, 2015 6:59 pm by Vendég
Tárgy: Kevin Simmons 
