Az oldal dizájnja folyamatos szerkesztés alatt áll!
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üzenőfal
Staff
Lionel Jones
pm
multik
Dapne A. Hale
pm
multik
Marco Lanter
pm
multik
Legutóbbi témák
» Végzet Ereklyéi
LYNCH, trace ashton Icon_minitimePént. Feb. 13, 2015 6:59 pm by Vendég

» ⊰ Mysterious New Orleans
LYNCH, trace ashton Icon_minitimeKedd Nov. 25, 2014 9:15 pm by Vendég

» Isaac & Rich
LYNCH, trace ashton Icon_minitimeHétf. Szept. 01, 2014 12:11 am by Isaac Peterson

» Middletown - Napa vasútállomás [April x Odett]
LYNCH, trace ashton Icon_minitimeKedd Aug. 26, 2014 12:27 am by April Catliff

» Karakterfagyás
LYNCH, trace ashton Icon_minitimeHétf. Aug. 25, 2014 2:34 am by Teanna Light

» Véletlenek nincsenek - Rhys x Odett
LYNCH, trace ashton Icon_minitimeVas. Aug. 24, 2014 6:06 pm by Odett Hamilton

» Mary Hastor
LYNCH, trace ashton Icon_minitimeVas. Aug. 24, 2014 2:04 pm by Mary Hastor

» Asztalvadászat - Richard & Teanna
LYNCH, trace ashton Icon_minitimePént. Aug. 22, 2014 12:10 am by Richard Cook

» Énekterem - Layla & April
LYNCH, trace ashton Icon_minitimeCsüt. Aug. 21, 2014 8:44 pm by April Catliff

Top posting users this month
No user

Megosztás
 

 LYNCH, trace ashton

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég




LYNCH, trace ashton Empty
TémanyitásTárgy: LYNCH, trace ashton   LYNCH, trace ashton Icon_minitimeCsüt. Dec. 05, 2013 8:37 pm


Trace Ashton Lynch






    KARAKTER TELJES NEVE: Trace Ashton Dyler Lynch
    BECENÉV: ha tudod becézni a Trace-t, gratulálok
    SZÜLETÉSI DÁTUM/HELY: 1994. 02. 14., Juneau, Alaszka
    KOR: 19
    CSOPORT: zenészek
    PLAY BY: Justin Hills

    KÜLSÖ JELLEMZÉSE


    SZEME: A szemeim sötét borostyánszínűek, de általában sötét napszemüveg mögé szoktam őket rejteni, talán csak azért, hogy ne mondhassa senki sem, hogy ferdén vagy épp szarkasztikusan nézek rá.

    ÉRDEKESSÉG: Több tucatnyi tetoválásom van, meg egy elég csúnya hegem a bal oldalamon, amit még egy autóbalesetben szereztem.

    ALKATA: Fogjuk rá, hogy szálkás, mert a soványhoz túl sok vagyok, az izmoshoz meg túl kevés. Lusta kis dög vagyok, sosem sportoltam, ennek ellenére kockahasam van... Irigyelni való teljesítmény, nem igaz?

    RUHÁZAT: Általában feketét feketével, és még több feketét, minden árnyalatában. Nem szokásom alkalomhoz illően öltözni, általában valamilyen együttes pólóját viselem, szakadt fekete farmert és tornacipőt, mert ha már lázadok, akkor azt profi módon akarom csinálni. Ha hidegebbre fordul az idő, akkor esetleg néhány pulóverrel több van rajtam, de a kabát nem az én stílusom... Semmi esetben sem.


    BELSÖ JELLEMZÉSE


    JELLEM: Tipikusan az a fajta személy vagyok, akivel nem szívesen látnának a szüleid az utcán: sötét, romlott, bűnös. Nem vagyok szent, inkább a sötét oldalt erősítem, ott legalább ingyen adják a csokis sütit. Fájdalmasan őszinte vagyok, ami a szívemen, az a számon, mondjuk egyfolytában azt hallom mindenkitől, hogy néha inkább vissza kéne vennem, mielőtt valaki átfazonozza az arcom azért, mert pofátlanul a szemébe mondtam, mit gondolok róla. Általában véve nem tisztelek sem istent, sem embert, és az arrogancia akár a második nevem is lehetne, de sajnos az még mindig Ashton, mert az emberibben hangzik. Amúgy lázadó rockzenész vagyok, mindenhol ott vagyok, mindenki ismer, sokan kedvelnek, de még többen szeretnének a lehető legmesszebb maguktól. A barátaim jelentik számomra a családot, elvárom, hogy kiálljanak mellettem és ezt én is megteszem... De ha pofára ejtenek, akkor könnyes búcsút veszünk egymástól, mert nem szeretem az álszent lúzereket. Nem fogom magam vissza sosem, ha valaki zavar, akkor azt szépen kiosztom... De egyébként én toleráns vagyok és könnyen alkalmazkodok mindenhez és mindenkihez (a plázacicákon kívül, azokat legszívesebben máglyán elégetném), de sosem tűröm csendben, hogy ide-oda tologassanak, mint egy bábut. Ugyanez a helyzet azokkal, akik próbálnak beleszólni az életembe. Nos, ha ezek után még nem ment el tőlem a kedved, akkor teljesen titokban megsúgom, hogy egyébként nem vagyok én rossz srác, nem csak kőből és jégcsapokból vagyok, vannak érzéseim is. Elég gyorsan tanulok és minden helyzetben feltalálom magam (talán csak a lakatlan szigeten kívül, onnan hiányolnám a wifi-t). Egyenes, őszinte és kitartó vagyok, ugyanakkor csapodár, hűtlen, meggondolatlan és forrófejű. Nem tudok sokáig megmaradni egy helyben, nem tudok csendben maradni, bunkózok, lenézek, lekezelek, na és? Azt akarom, hogy emlékezzenek rám, és ha ezt másképp nem érhetem el, hát leszek az elrettentő példa.

    HOBBI: Minden reggel egy kávé-redbull kombóval indítok, sosem reggelizek, naponta képes vagyok akár két doboz cigit is elfüstölni, nagyrészt csak cigin és energiaitalokon élek, pedig tudok főzni. Ha van rá időm, akkor délutánonként eljárok futni, vagy a tévé előtt punnyadok egy üveg vodkával és reality show-kat nézek. Nagy ritkán rajzolok is, mert azt is tudok, és azt hiszem, ezt el is könyvelhetjük egyszer hobbinak. Például a szobám falára egyedül festettem fel azt a japán tájképet, amit még az exem fotózott le nekem, mielőtt megcsalt a legjobb haverommal. Egyébként meg van egy együttesem, őket is tegyük be a "Hobbi" részbe, mert inkább csak dísznek vagyunk, mint tényleges bandának.

    CÉLOK: céljaim, nem szokásom előre tervezni, mert magamat ismerve, félúton úgyis hagynám az egészet a búsba és valami teljesen mást csinálnék, mint amit elterveztem. Nem akarok családot, gyerekeket, mert a kötöttségek nem nekem valók... Egyszerűen csak nyomot akarok hagyni a világban, akármilyen módon, és... Hopp, máris van egy célom.


    ÉLETEM TÖRTÉNETE


    Tíz perc.
    Lustán emelem fel a fejem a padról, lefejtve az arcomról a hozzáragadt papírlapot. A barackszínűre festett teremben síri csend honol, ami néhány körbepillantás után megerősít abban, hogy ez a helyzet igazán matekóra gyanús. Előttem ott hever a papírlap, aminek a legtetején ott díszeleg a dolgozatot hirdető felirat, de újfent nem hazudtoltam meg magam és neki sem kezdtem a feladatoknak. Egyedül a lap tetejére firkantott "T. Lynch" felirat jelzi, hogy a papírdarab hozzám tartozik... És hogy a szabad területekre firkált péniszek nem egy nyomdahiba következtében kerültek oda. A tanárnő nem fogja ezt díjazni.

    Kilenc perc.
    A padtársam pánikszerűen, kaotikusan szórja a számításokat a papírlapra, és fogadni merek, hogy már ő sem tud eligazodni azon, amit odaírt. A másodfokú egyenlettől kezdve az egyszerű szorzás-osztásig van ott minden, és ahogy próbálom azt átelemezni, mit is akar ezekkel elérni, szinte kényszerszerűen vetek egy pillantást a saját feladatsoromra is. Gúnyosan felkacagok, látva, mennyire egyszerű dologgal akadt problémája a mellettem ülő srácnak, aki így teljesen by the way az osztályunk legokosabbjának mondja magát. Természetesen a kacajom nem kerüli el a tanárnő figyelmét, aki morogva hívja fel a figyelmemet arra, hogy mások itt még dolgozni akarnak. Na persze... A kezembe veszem a tollat és nekikezdek az első feladatnak a huszonnégyből.

    Nyolc perc.
    A stréberekre jellemző szemüvege mögül pillant rám, majd a dolgozatomra, és nem hisz a szemének. Pánikszerűen kapkodja a pillantását hol rám, hol a saját dolgozatára, majd jobb ötlete nem lévén magasba lendül a keze.
    - Igen, Mr. Scott? - A tanárnő hangja csupa méz és cukor, mikor az ölebéhez szól; egy pillanatig még az is megfordul a fejemben, hogy ezek ketten talán szeretők is lehetnek... De aztán elvetem ezt az ötletet, mert... Fúj. Hányingerem van, ha erre gondolok.
    - Tanárnő, Lynch-nek megvannak a dolgozat válaszai.
    ...és mindezt olyan meggyőződéssel mondja, hogy egy pillanatig még én is elhiszem. Aztán jön a szokásos procedúra, hogy a tanári asztalhoz vonulok és kirámolom az összes cuccot a zsebeimből: öngyújtó, telefon, több tucat biztostű, egy doboz cigi, huszonhét dollár, egy papírlapra firkált telefonszám és egy csomag rágó. Egyetlen puskám sincs.
    A tanárnő valami bocsánatfélét mormol és visszaküld a helyemre. A cuccaimat menet közben pakolom vissza a zsebeimbe.

    Hét perc.
    Nem veszem újra a kezembe a tollat. Az is bekerül a táskámba a többi kacat mellé, és ezzel véget is ér a kalandom a matekdolgozattal. Lustán dőlök hátra a széken, miközben tekintetem valami sokkal érdekesebb után kutat. Dehogy valami... Inkább valaki.
    A dolgozata fölött görnyed, kócos fekete haja a szemébe lóg, és olyan gyorsasággal firkálja a különböző számításokat a papírra, mintha csak az élete függne tőle. Szinte látom magam előtt a hanyag, ferde betűit, a koncentrációt a pillantásában, és erre a gondolatra akaratlanul is elmosolyodok.
    Miért nem nézel ide?

    Hat perc.
    Azt hiszem, még egy matekóra sem volt annyira unalmas, mint ez. Szerencsétlenségemre még egy teljes perc, mire beadhatom a dolgozatot, addig esélyem sincs akár csak megmozdulni is, mert a tanárnő pillantása is rajtam függ... Pedig mindkettőnk élete könnyebb lenne, ha nem kötne belém minden adandó alkalommal és engedné, hogy a kényszeredett táblabámulás helyett zenét hallgassak és dalszövegeket írjak a garázsbandám számára.
    Miért gyűlölsz engem ennyire, te ritka ocsmány macskafejekkel díszített szoknyás nőszemély?

    Öt perc.
    Én vagyok az első, aki feláll és a tanári asztalhoz megy a dolgozatával. Leteszem a lapot az egyik papírkupac tetejére, majd visszavonulok a helyemre és újra átadom magam az édes semmittevésnek... De a tekintetem minduntalan a terem másik végébe szökik, az első padhoz, ahol ott ül Ő, átadva magát a matematika csodás rejtélyeinek, és életemben először úgy érzem, féltékeny vagyok egy matekdolgozatra... És ettől ostobának, naivnak és gyerekesnek érzem magam.

    Négy perc.
    Borostyánszínű szemeim szinte lyukat égetnek a tarkójába, mikor a tanárnő felé indul és beadja a dolgozatát. Léptei könnyedek, egy macska eleganciájával mozog, de nagy bánatomra nem nézelődik, hanem egyből visszatér a helyére... Így nem látja, ahogy megnyalom a szám szélét, majd beharapom az alsó ajkam, elfantáziálva arra, hogy ha lehetőségem adódna rá, mi mindent csinálnék vele, amibe még ő is belepirulna...
    Csak az térít észhez, hogy Scott oldalba bök, és rám sziszeg, hogy ne itt perverzkedjek... A fejéhez vágom, hogy inkább foglalkozzon magával és ne üsse bele a horgas orrát az én magánéletembe, vagy a következő adandó alkalommal felgyújtom a haját. Válaszként csak néhány bosszús pillantást kapok... De úgy nézek ki, mint akit ez érdekel? Na ugye, hogy nem.

    Három perc.
    A padtársa felé fordul, valamit súg a fülébe, majd mindketten elkezdenek nevetni. Már az utolsó dolgozat is beadásra került, és a világmegváltó csengőszót várja mindenki... Főleg én, hogy végre eltűnhessek innen és rágyújthassak, mégis, a nevetésére szinte mániákus rajongóként kapom fel a fejem és szegezem újra rá a tekintetem. Már rég összepakolta a dolgait, de a pad tetejére firkált puskák ott maradtak, látom a szürke firkálmányokat az asztallapon, és erre is elmosolyodok. Hihetetlen, hogy a tanárnő ezt sosem veszi észre... Lehet, hogy nekem is ezt kéne tennem?
    Végül idenéz, ajkai széles mosolyra húzódnak, ahogy hátrarúgja a székét és a táskáját felkapva felém indul, nem törődve azzal, hogy még nem jött el az óra vége.

    Két perc.
    Előttem ül a padon és nevet. Ujjai a hajamba túrnak és összekócolják az amúgy is szanaszét álló barna tincseket, de nem tudok rá haragudni ezért. Valamit beszél a dolgozatról meg az eredményekről, de félbeszakítom.
    - Ugyan már, kölyök... Te sem gondolhatod komolyan ezt a kérdést, tudod, hogy egy szót sem írtam.
    Tavaly is emiatt buktam meg, és ezért vagyok az egyetlen tizenkilences az osztályomban, de ez részletkérdés.

    Egy perc.
    Nem is tudom, milyen csoda folytán került a kezem a combjára, de úgy tűnik, őt ez nem zavarja. Még mindig vidáman beszél mindenféléről, az esti buliról, a lányokról, akiket majd megfektet és arról, hogy idén ő is végre fellázad és a tőlem kapott Black Dahlia Murder pólóban jön majd az évzáróra.
    - Trace, nagyon szótlan vagy...
    Oldalba bök, felszisszenek, Scott szemrehányóan pillant ránk.
    - Csak elgondolkodtam... - ...azon, hogy most milyen szívesen magam alá gyűrném itt és most, hogy addig csókolnám, amíg alig kapnánk levegőt, és...
    - Gyere, menjünk, mielőtt Mrs. Huntington kitalálja, hogy felad valamit nyárra.
    ...és a csengőszó sikeresen megakadályozza, hogy bármit is tegyek, csakúgy, mint mindig.


Vissza az elejére Go down
Daphne Azaria Hale

Daphne Azaria Hale


»Hozzászólások száma : 83
»Join date : 2013. Nov. 25.
»Kor : 31
»Tartózkodási hely : Ha nem vagyok mögötted, valószínű, hogy az öklöm lesz a legjobb barátod ;)

LYNCH, trace ashton Empty
TémanyitásTárgy: Re: LYNCH, trace ashton   LYNCH, trace ashton Icon_minitimeCsüt. Dec. 05, 2013 10:44 pm

Dear Trace!

Érezd magad megtisztelve, mint friss admin én bírálhatlak el. Előre bocsátom már most bírom a fejed, épp ezért jegyezném meg azt amit Marco pajtás mondott, hogy lassan le kéne szokni erről a komplett energiaital bombáról és valami táplálóbbat is fogyaszthatnál.

Bevallom kellemeset csalódtam ebben az előtörténetben és igen, átmentél a vizsgán, bár megsúgom vannak részek az előtörténetben, és ha jól emlékszem a jellemzésben is, ahol a múlt idő és a jelen idő váltakozik. Néha többször olvasd át amit pötyögsz.

Jó játékot és üdv nálunk.

LYNCH, trace ashton Elfogadva_www.kepfeltoltes.hu_

Avatart ne felejts el foglalni!! Smile
Daphne
Vissza az elejére Go down
 

LYNCH, trace ashton

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Dia & Trace ~
» Go out in my bed.... ~ Trace & Kyle
» Trace & Marcus

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Summer Camp :: Off topic :: Archívum-