William Butler

Előtörténet

Rövid ismertető:
Őszintén állíthatom, hogy nálunk otthon a római jog alapjai szolgálnak a Tízparancsolatként, ugyanis anya ügyész, apa pedig ügyvéd. Mindketten elég sikeresek, így anyagi gondokkal sosem küzdöttünk, és én is mindent megkaptam, amit kértem. Ezt leginkább annak köszönhettem, hogy nem szokásom elvetni a sulykot. Vérbeli jogászok, mindig a körítés a legfontosabb, ha ügyesen tálalom a dolgokat, bármibe belemennek, ha viszont kiskaput találnak kifogásaimban vagy kéréseim megindokolásában, akkor nem engednek. Ügyesen játszani, és kijátszani, az ő szemükben ez számít.
Van egy mostohahúgom is, Natalja, akit tizenhárom évesen fogadtak örökbe a szüleim. Anyának volt egy elég kemény ügye; egy családról volt szó, ahol az apa évekig verte a feleségét és a lányát, majd egy elborult pillanatában kivégezte a nőt a gyerek szeme láttára, akinek szintén ugyanezt a sorsot szánta, de addigra már kiérkezett a rendőrség, akiket a kiabálására felfigyelő szomszéd hívott. A férfi fenyegetőzött, és a lány torkához kést szorítva próbált egérutat nyerni - sikertelenül.
Anya életfogytig tartó börtönbüntetést harcolt ki a pasasnak, és miután kiderült, hogy Natnak egyetlen élő rokona sincs az apján kívül, az ügy lezárultával apával örökbe fogadták. Anya mindig is szeretett volna egy kislányt, de a születésemkor fellépett komplikációk miatt nem lehetett több gyereke, így viszont mégis teljesülhetett vágya.
Nattal mindig is jól kijöttünk, hamar megkedveltük egymást, és ma már húgomként szeretem, mintha mindig is a családunk tagja lett volna. Még arra is sikerült rávennie, hogy a nyáron elmenjek vele valami művészeti táborba, ugyanis anyáék csak díszkíséret biztosításával hajlandóak megválni szemük fényétől.
Nat felbukkanásáig Atlantában éltünk, utána költöztünk csak az angyalok városába, Los Angelesbe. Fortuna már akkor is kegyes volt hozzám, ugyanis éppen akkor készültem szakítani hárpia barátnőmmel, és a fizika tanárom is bosszút forralt ellenem a macskáját ért baleset miatt, amikor a szüleim utasítottak, hogy pakoljak. Atlantában nőttem fel, de nem sok dolog kötött oda, így sosem bántam igazán, hogy eljöttünk. Azóta öt év telt el, a gimnáziumot egy elit suliban fejeztem be, ami egyrészt belépőt biztosított egy neves egyetemre, másrészt viszont csak a pénz számított, és ha valakinek elég dollár volt a zsebében, egyszerűen átsiklottak azon az aprócska részleten, hogy az agya viszont olyan üres, mint a kevésbé szerencsés helyzetűek bankszámlája. A színvonal pedig ennek arányában romlott, amit először az érettségin tapasztaltam. Végül is sikerült bekerülnöm az egyetemre, de közel sem olyan jó eredménnyel, mint reméltem, de az igazi pofára esés csak az első vizsgaidőszakban jött, amikor először tapasztaltam meg, hogy a jogi kar elvégzése nem lesz sétagalopp. De evidens, hogy ez nem jelenthet gondot, mikor már hivatalosan is átléptem a nagykorúság határát, és kitárta kapuit előttem a világ.

5 pletyka, amit hallhattál róla:

x Megdöntötte a latintanárnőt.
  Büszkén állíthatom, ez a színtiszta igazság. Te sem csodálkoznál őszinteségemen, ha láttad volna azt a nőt, ahogy neked hátat fordítva ír a táblára, így tökéletes rálátást biztosítva hibátlan, formás hátsó felére, majd könnyeden, megfelelő mennyiségű csípőriszálással eltipeg a szivacsért. Másrészt a latin soha sem tartozott – szép számú – erősségeim közé, de végzősként kellett a jó jegy, így év végi javítás céljából bebizonyítottam a tanárnőnek, hogy van érzékem a latinhoz, vagy ha ahhoz nem is, a latintanárnőhöz biztosan van.

x Tud és szeret sakkozni.
  Először is meg kell ígérned, hogy ez a beszélgetés szigorúan kettőnk közt marad. Ha máskor szóba hozod, úgyis letagadom, szóval felesleges jártatnod a szád. Tényleg tudok sakkozni, de hogy szeretek, azt erős túlzás lenne állítani. Családi hagyomány a játék, és minden Butler leszármazott köteles megtanulni. Úgy fontossági sorrendben a járás, beszélés után rögtön a sakkozás jön az ismeretek megszerzése terén. Velem sem volt ez másképp, de családom többi tagjával ellentétben, engem nem igazán nyűgöz le e zseniálisnak mondott játék, viszont nem tagadom, tényleg van tehetségem hozzá.

x Szereti a komolyzenét.
  Kerek perec megmondom, hogy igaz. A legtöbb zenei stílust szeretem, de a komolyzenéért rajongok. Strauss és Beethoven zenéjét pedig egyenesen zseniálisnak tartom, általában az ő műveik állnak a legközelebb hozzám. Gyakran megesik, hogy az ágyamon elnyújtózva, a plafont bámulva hallgatom Strauss Kék Duna keringő című darabját – ami amúgy az egyik kedvencem. Mint mondják, komolyzenét nem lehet vezetés közben hallgatni, mert hamar kényelmetlen közelségbe fogsz kerülni egy villanyoszloppal, mert az ilyen művek a teljes figyelmedet igénylik. Megértésükhöz gondolkodnod kell, és ha képtelen vagy megmozgatni berozsdásodott agykerekeidet, akkor nem is lep meg, ha fintorogva elhúzod a szádat. De én pont ezért szeretem, mert nem olyan egyszerű, és könnyen kiismerhető, mint amilyennek mutatja magát. Bármi másban is általában csak az olyan dolgok ragadják meg fantáziámat, amiknek van tartalmuk, és nem csupán a felszíni csillogás kápráztat el.
Mindezek ellenére a komolyzenével sosem próbálkoztam. Nem is lenne tehetségem hozzá, így maradok a silányabb pop számok írásánál.

x Énekel a zuhany alatt, és a samponos dobozt használja mikrofonként.
  Aljas rágalom. Többre értékelem a zenét, mint hogy utánozzam annak kigúnyolóit, akiknek a kornyikálásával embereket lehetne kínozni, és akik ennek tudatában sem hagynak fel szánalmas próbálkozásukkal, csak éppen van annyi eszük, hogy nem közönség előtt csinálnak magukból hülyét. De ettől még a zuhany alatt énekelni röhejes.

x Egy nyári bulin kikosarazta egy lány, amit azóta sem hevert ki.
  Tisztázzuk a dolgokat, engem még soha, hangsúlyozom, soha senki sem kosarazott ki. De tavaly nyáron tényleg találkoztam egy lánnyal, akit azóta sem tudtam kiverni a fejemből. Rose-zal – ahogy a pletyka is állítja - egy buliban ismerkedtem meg. Iszogattunk, flörtölgettünk, de amikor egyértelmű célzásokat tettem egyéb szórakozási módokra, ő visszakozott – nem visszautasított – és csak a telefonszámát írta fel. Másnap egy idegen ágyban ébredtem, de sajnálatos módon nem az övében, és ami még rosszabb, az előző éjszaka eseményei homályos folttá folytak össze agyamban. Arra emlékeztem, hogy felírta a számát, de fogalmam sem volt, hogy hova. Ezután hiába kerestem a lányt, mintha csak a föld nyelte volna el. Bár van egy olyan érzésem, hogy még látjuk egymást...