Az oldal dizájnja folyamatos szerkesztés alatt áll!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üzenőfal
Staff
Lionel Jones
pm
multik
Dapne A. Hale
pm
multik
Marco Lanter
pm
multik
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 6:59 pm by Vendég

» ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd Nov. 25, 2014 9:15 pm by Vendég

» Isaac & Rich
Hétf. Szept. 01, 2014 12:11 am by Isaac Peterson

» Middletown - Napa vasútállomás [April x Odett]
Kedd Aug. 26, 2014 12:27 am by April Catliff

» Karakterfagyás
Hétf. Aug. 25, 2014 2:34 am by Teanna Light

» Véletlenek nincsenek - Rhys x Odett
Vas. Aug. 24, 2014 6:06 pm by Odett Hamilton

» Mary Hastor
Vas. Aug. 24, 2014 2:04 pm by Mary Hastor

» Asztalvadászat - Richard & Teanna
Pént. Aug. 22, 2014 12:10 am by Richard Cook

» Énekterem - Layla & April
Csüt. Aug. 21, 2014 8:44 pm by April Catliff

Top posting users this month

Share | 
 

 Piroska és a Farkas - Teanna & Rio

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Rio Noche

avatar


»Hozzászólások száma : 93
»Join date : 2014. Apr. 23.
»Kor : 30
»Tartózkodási hely : Napa, Summer Camp

TémanyitásTárgy: Re: Piroska és a Farkas - Teanna & Rio   Kedd Ápr. 29, 2014 12:11 pm

*Amikor ma felébredtem, nem sejtettem, hogy mi vár rám. Nem sejtettem, hogy az életem alapjaiba fog megváltozni. Nem sejtettem, hogy egy fiatal lánnyal találkozok az erdőbe, aki így megragad és magához láncol. Atya ég! Ez így olyan sok elsőre, elég ijesztő. Nem tudom mennyi idő telt el, talán egy óra? Egy óra és képtelen vagyok elengedni Ana kezét, minden percben az ajkait nézem és fantáziálok arról, hogy mit tehetnék vele még. Ez már a vég az biztos. Sokan azt hiszem csak néznének, de azt hiszem kettőnk között az első pillanattól kezdve sistereg a levegő és nagyon is vonzzuk egymást. Mi lesz ebből később még az isten sem tudja. Az eszem azt mondja, hogy nem lehet az enyém, hisz annyi titkom van, korán sem vagyok tökéletes, sokkal jobbat érdemel nálam. Vajon rossz vagyok azért, mert nem szeretném ha más érintené? Nem tudom, de nem is érdekel most.
Jót szórakoztam azon, ahogy rólam kezdett el beszélni. Még hogy én szigorú? Kizárt! Tudom mit fognak mondani a fiatalok. Ódákat fognak zengeni. Ez nem nagyképűség vagy hiúság, egyszerűen én ilyen laza vagyok a srácokkal. Szerintem van bőven szigorú felvigyázó, aki szorosan fogja a gyeplőt.. hát én nem ilyen vagyok.*
-Ha ez a kívánságod, soha nem engedlek lélegzethez jutni... *Csibészes mosoly jelenik meg az arcomon. Nagyon jól tudom mire gondol és szerintem ő is azt, hogy én mire gondolok.. valószínűleg ugyanarra, egy rugóra jár az agyunk.*
-Ne félj, itt a társaság mindenkit magával ragad, nincsenek kivülállók. *Kacsintok rá mosolyogva. Itt tényleg nem kell ettől tartania. Majd én őt is viszem magammal minden hülyeségbe, ha kell.*
-Nagyon jó megfigyelő vagy. *Vigyorodok el. Rövidnadrág és trikó, no meg futócipő. De sokkal jobban tetszik az a fajta testmozgás, ami most a fejemben megjelent és aminek ő is részese. Hát eléggé beindult a fantáziám vele kapcsolatban, erről nem tehetek.. pasiból vagyok azért.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Piroska és a Farkas - Teanna & Rio   Kedd Ápr. 29, 2014 2:15 pm

Néha azon gondolkodtam, vajon én vagyok-e az egyetlen kettőnk közül, aki ezt az egészet valahogy helyesnek találja, nem pedig helytelennek. Az igaz, hogy én tanuló lennék itt, ő meg alkalmazott, viszont mégis... Ami ilyen jó érzéssel tölti el a másikat az nem lehet rossz, igaz? És ezzel nem minden egyes klisés történt női főszereplőjét akarom imitálni, egyszerűen csak így gondolkodok. Mégha úgy is éreztem, hogy mintha egy kezdő szörfős lennék, aki rögtön a legnagyobb hullámot akarná kipróbálni, úgy éreztem, hogy mindez tökéletes. Ahogy a kezét fogtam és beszéltem vele. Igaz, tudtam, hogy majd valószínúleg olyanokat is akarni akar, amire én még szemmel láthatóan nem állok készen. De azért reméltem, hogy tud várni, mert fogalmam sem volt, hogy mikor fogok valaha készen állni rá. Talán amikor jobban megismertem?
- Látod? Én megmondtam. Az itteni felvigyázók nagyon rosszak – mentem bele a játékba könnyedén. A szívem igaz, hogy még mindig hevesebben dobogott, mint szokott, de az is tény, hogy már egyáltalán nem voltam ideges. Viszonoztam a csibészes mosolyot. - De talán tőled el fogadom.
Méghogy talán! Gondoltam magamban. Sokkal inkább egész biztosan. Őszintén szólva még most is csoda volt, hogy egyáltalán képes voltam rendesen lélegezni. Olyan gyönyörű volt... Azon sem lepődtem volna meg, ha azt mondja, hogy ő igazából egy modell. Bár jobb is így, hogy nem. Túl sok figyelmet vont volna magára azzal, és akkor, majd azt kellett volna néznem, ahogy mindenféle nőcskék rátapadnak. Ahogy pedig magamat ismertem, valószínűleg nem is tettem volna ellene semmit. Ez ismét csak elgondolkodtatott azon, hogy vajon milyen lesz a táborban.
Rámosolyogtam, amikor azt mondta, hogy nincsenek itt kívülállók. Nagyon reméltem, hogy igaza van, és nem csak egyszerűen megnyugtatni akar.
- Hát nem volt olyan nehéz kitalálni – jegyeztem meg vigyorogva. Elvégre mi mást csinált volna egy ilyen öltözékben? - Azért remélem, hogy nem nagyon zavartalak meg benne – tettem hozzá. Így bele gondolva, valószínúleg neki is eléggé hirtelen jöhetett ez. Hiszen milyen gyakran történik meg az emberrel, hogy elmegy futni, aztán meg rögtön egy barátnővel tér vissza? Nem hiszem, hogy ez olyan mindennapos esemény lenne.
- Szóval? Te egy természetkedvelő vagy inkább egy sportos alkat vagy? - kérdeztem kíváncsian, miközben azon is gondolkodtam, vajon hol találkozhatnánk legközelebb. Nem, mintha bármikor nagyon rá is tudtam volna jönni, mert annyira még nem ismertem ezt a helyet. Csak a táboron kívüli helyekkel voltam valamelyest ismeretben.  - Tudod mi a szomorú? Hogy még mindig nem találtam meg a nagymamámat. -tettem úgy, mintha tényleg őt hibáztattam volna. Mikor a valóságban éppen, hogy én hagytam el a családomat egy rövid időre. Erről jut eszembe. Talán, majd fel is kéne hívnom őket. Elvégre, most valószínűleg arra gondolnak, hogy éppen haldoklok vagy valami. Nem, mintha ennyire nagy dolog lett volna elutazni Californiába. Úgy értem most komolyan! Mégsem élhetem le az egész életemet New Yorkban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rio Noche

avatar


»Hozzászólások száma : 93
»Join date : 2014. Apr. 23.
»Kor : 30
»Tartózkodási hely : Napa, Summer Camp

TémanyitásTárgy: Re: Piroska és a Farkas - Teanna & Rio   Kedd Ápr. 29, 2014 6:23 pm

*Tudom, hogy ő nem lát semmi helytelent ebben az egész helyzetben. Ha a helyében lennék talán én is ugyanígy gondolnám. De hát alkalmazott vagyok és nem hiszem, hogy Lionel díjazni fogja, ha megtudja, hogy egyik tanulóval kezdtem viszonyba. De tudom, hogy minden ellenkezése ellenére sem tudnék megszabadulni Ana-tól. Túl sokáig éltem úgy, hogy mások mondták meg mit tehetek és mit nem, szóval most ebbe nem fogok engedni senkinek.
Persze tudom, hogy nem haladhatok vele rohamléptekben, mert ő... többet érdemel. Igen, ártatlan, érintetlen még, de ha nem az lenne, akkor is többet érdemelne, mint egy gyors menet. Azon kapom magam, hogy meg akarom magamnak hódítani. Meg akarom ismerni. De vajon akkor is akarni fog még, ha majd megtudja rólam az igazságot? Nem tudom... ezért is nem akarom még elmondani, csak szeretném egy kicsit élvezni ezt a remek érzést, ami eltölt.*
-Azt nem is sejted, hogy mennyire rossz némelyik... *És az a mosoly, amit villant felém! Ha tudná... Néhány mozdulata teljesen leveszi az eszem. Egyik ilyen hogy rágcsálja az ajkait... És ez a csibészes mosolya. Legszívesebben ismét a karjaimba vonnám és felfedezném ajkainak minden egyes kis zugát. Tényleg kellene már az a hideg zuhany Mr. Noche, korhol a lelkiismeretem.*
-Hidd el, hogy sokkal jobban örülök annak, ami történt. Bármikor felcserélném a futást rád. *Vigyorodok el. Ó igen, de még mennyire, hogy így van. Felemeltem az összekulcsolt kezünket és a kezére egy csókot adtam, de most nem engedtem, hogy elragadjanak a vágyak, hanem céltudatosan haladtam az ösvényen.*
-Inkább sportos alkat vagyok, de szívesen kötöm össze a sportot a természettel, mint ahogy ma is terveztem. *Válaszoltam neki mosolyogva a kérdésére.
Kicsit elgondolkodtam magamban és már tudom is, hogy legközelebb hová fogom elvinni. Igen, megérdemel egy igazi első randit, ami arról szól, hogy megismerjük egymást, mert valljuk be! Nem igen tudunk a másikról semmit.*
-Hmm.. ha gondolod el is mehetek és keresheted tovább. *Úgy tettem, mintha megsértődtem volna, de persze nem így volt. Valamiért szívesen megyek bele a játékába. Olyan felszabadító érzés. Tényleg elfelejtek ilyenkor mindent.*
-Ha berendezkedtél a szállásodon...lenne kedved eljönni velem a városba? Tőled függ, hogy mikor. *Ránéztem és a reakcióját figyeltem. Én meg olyan voltam, mint egy zöldfülű kamasz. Remélem, hogy igent mond. Vagy inkább azt, hogy minél előbb láthatom újra. Még mindig nem értem mit művel velem, amitől így begolyóztam.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Piroska és a Farkas - Teanna & Rio   Szer. Ápr. 30, 2014 3:31 am

Ahhoz képest, hogy már bebizonyosodott, hogy nem mindent vagyok képes elviselni, mint ahogy a legutóbbi csókcsatánkat sem, valamiért úgy éreztem... Nem is tudom igazán elmagyarázni. Valahogy, mintha ismét vissza akartam volna kerülni abba a helyzetbe, ahhoz képest, hogy legutóbb én voltam az aki leállt. Nem, mintha nem élveztem volna. Az igazság az, hogy talán túlságosan is magával ragadott az érzés, mikor az ajkait az enyémen éreztem. Mindenegyes részkecském, mintha csak többet követelt volna. Kivéve az eszem, aki azt mondta, hogy ez még túl gyors és még nem állok készen rá. Idő kell... Igen, idő. De hogyan tudnék időt kérni, mikor mintha minden egyes mozdulatával csak felhhevíteni a véremet, és egyre csak arra vágyok, hogy ismét megcsókolhassam...
Vajon mindez eddig bennem volt, vagy tényleg csak ő váltotta ki belőlem? Egyszerűen képtelen voltam eldönteni. Még mielőtt meg tudtam volna gondolni, azt mondtam:
- Még jó, hogy szeretem a rosszaságot – próbálgattam a határaimat. Egész biztos voltam benne, hogy nem voltam normális. Ennek nem így kellett volna történnie... Olyan nincs, hogy én ilyen vagyok. Olyan érzés ez, mintha folyamatosan a tűz körül táncolnék, és mintha a tűz hirtelen nem tűnne olyan rossznak, mert minél közelebb kerülök hozzá, annál többet akarok. Ilyet nemhogy még soha nem is tapasztaltam, de nem is láttam soha.
Hitetlen. Most meg hirtelen elérzékenyülök, mert azt mondta, hogy bármikor elcserélné a futást rám. Persze ez nem az a fajta könnyes elérzékenyülés, egyszerűen csak olyan, mintha egyszer teljesen felhevítene, máskor pedig el akarna olvasztani. Hiába tudom, hogy amit érzek, annak nincs semmi értelme. Elvégre egy kis futás kihagyása nem a világ vége, de akkor is. Ráadásul mellé még meg is csókolta a kezemet, mintha tényleg az lenne a terve, hogy teljesen le vegyen a lábamról.
- Azért nehogy itt még ellustuljál miattam – vicceltem. A hangom azért még egy kicsit gyenge volt. Aminek az oka egészen ostobaság. Nem lehetek rögtön olvadt fagyi, csak mert egy srác azt mondta nekem, hogy bármikor lecserélné rám a futást. Nem. Én nem vagyok ennyire érzékeny. Talán csak egy kicsit...
- Hé, amúgy remélem nem baj, hogy egy városi lányt kaptál – mondtam hülyülve. Akkor egy csöppet még is csak természetkedvelő. Hiszen egyesek egyszerűen csak el mennek az edzőteremben, ha futni akarnak. - Mondjuk érthető, hogy mért szereted összekötni a természettel. Az erdőnek meg van a maga hangulata, amitől az ember csakúgy ott akarna sétálni vagy éppen futni... - Miről is beszéltem én itt neki? Jelenpillanatban valószínűleg csak azért éreztem a hangulatot, mert épp kéz a kézben sétáltunk és beszélgettünk. - Azt hiszem – tettem hozzá rámosolyogva. Nem akartam félrevezetni, hogy azt higgye, én egész nap az erdőben való sétálásról szoktam elmélkedni. Tulajdonképpen ez a hangulatos szöveg is csak most jutott eszembe, ami bebizonyította, hogy Rio tényleg képest volt ezt megtenni velem. Az egyik pillanatban felpörgetni, a másikban pedig csakúgy levenni a lábamról, hogy hirtelen a flörtölésből átmentem a romantikus sétálásba.
Felvontam a szemöldökömet, mikor azt mondta, hogy akár el is mehet.
- Ööö... nem. Bár lehet ezen el kell még gondolkodnom. Tudod, nagymama igen öreg és magányos... - A végére már majdnem elvigyorodtam. Azonban inkább eljátszottam az elgondolkodót. - Hmm... Bár te sokkal jobban tetszel nekem... Nem is tudom...
A következő szavai pedig csak bebizonyították, hogy ő szinte ide-oda képes ráncigálni a hangulatomat. Szerencsére a jó értelemben. Majdhogy nem úgy hangzott a kérdése, mintha nem lenne biztos a válaszban. Olyan édes volt. Nem, mintha eddig találtom volan bármit is benne, ami nem érdekes, édes, tökéletes, vagy sexy volt. Először arra gondoltam, hogy elviccelem ezt is, viszont meggondoltam magamat.
- Persze – feleltem. Mégis ki ne akart volna elmenni vele valahová? Valószínűleg egy bolond. - De ahhoz nem kéne a telefonom számom is? Hogy mondjuk fel is tudjál keresni? Hacsak nem akarsz elráncigálni az egyik órámról – kérdeztem, és így belegondolva, nem is volt az olyan rossz ötlet. Már annyira a befolyása alatt voltam, hogy az elráncigálást sem bántam volna. Csak egy unalmas óráról mentsen ki. - Az időpontot pedig még nem tudom, mert fogalmam sincs mennyi időbe fog telni berendezkednem. De szerintem maximum egy nap mire sikerül, és egyben mire körül is tudok nézni a táborban – mondtam. Közben pedig reméltem, hogy Rio nem híve a „közismert” három napi várakozási idővel kapcsolatban. Mikor egy lánynak annyit kell várnia, mire fel hívják. Bár ahogy elnézem magamat, én képes lennék csakúgy felhívni, ha nagyon úgy hozza kedvem, hogy képtelen vagyok várni. - De ezt úgyis meg tudjuk, majd beszélni később - mosolyogtam rá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rio Noche

avatar


»Hozzászólások száma : 93
»Join date : 2014. Apr. 23.
»Kor : 30
»Tartózkodási hely : Napa, Summer Camp

TémanyitásTárgy: Re: Piroska és a Farkas - Teanna & Rio   Szer. Ápr. 30, 2014 11:34 am

*Tudom mi az, amit nem lenne szabad tennem. És ez nem más,mint az olyan heves érzelemkitörések, mint a legutóbbi csókcsatánk. Tudom, hogy az váltotta ki belőlem, amiért úgy rágcsálta az ajkát. Fogalmam sem volt róla, hogy ekkora hatással van rám. Mármint, amikor láttam, hogy ajkába harap, éreztem, hogy nem kéne, de én is az ajkát akarom rágcsálni, baromi nagy volt a késztetés rá. Éreztem, hogy a szenvedély és a vágy vadul átjárta a testemet. Nem is tudom, mintha valami vörös köd ereszkedett volna a tudatomra... és ez nem tetszik, nagyon nem tetszik. Félek, hogy akaratlanul is, de bántani fogom. Olyan tökéletes, olyan ártatlan, olyan földöntúli szépség... Nem bánthatom. Valakivel muszáj lenne erről beszélnem, hátha tudna tanácsot adni. De ki a franc? Talán Lionel? Mindenképpen beszélnem kell vele, talán segíteni is tud. Majd kiderül mi lesz abból a beszélgetésből.
Éppen próbálnám magamat valahogy lenyugtatni, amikor megszólalt. Szerei a rosszaságokat? Te jó ég! Kikészít! Az önuralmam ismét kezd elpárologni. Ismét úrrá lesz rajtam a vad vágy! Erővel kell magamat emlékeztetnem, hogy vele nem szabad úgy bánnom, mint egy átlagos nővel. Ő még talán tisztában sincs vele mit művel velem.
Megálltam az ösvényen és magamhoz húztam. Karjaim köré zárultak és félig leeresztett szempilláim alól néztem le rá.* -Valóban el vagyok lustulva? *Nem csókolom meg újra, mert abból nem származna semmi jó, inkább az arcát simogatom meg lágyan. Ó az a selymes bőre teljesen elbűvöl.* -Mit számít, hogy vidék vagy város? Az a lényeg, hogy te ott legyél. *Elmosolyodva fonom szorosabbra a karjaim körülötte. Nem tudtam eddig, hogy vannak olyan képességeim, amikkel ilyen szépen tudok bókolni. A nőknek, akikkel eddig dolgom volt, nem kellettek a szép szavak, csak a szex. Ezért is olyan furcsa ez az egész most nekem.*
-Igazán örülök a hírnek, hogy sokkal jobban tetszem, mint a nagymama. *Nevetek fel. Nem is számítottam másra Ana-tól. Jó hogy felbukkant az életemben, ellazít és arra késztet, hogy jókat mulassak a dolgain.
Mélyen tudtam, hogy igent fog mondani arra, hogy eljön-e velem a városba. De azért izgultam a válasza miatt. És meg is könnyebbültem, amikor beleegyezett.* -Hmm. szerinted nincsenek meg a megfelelő képességeim arra, hogy megtaláljalak a táborban? *Húzom végig az oldalán a kezem. De semmi több. Nem vagyok tolakodó, legalábbis próbálok nem az lenni. Ez amolyan ösztönös mozdulat volt a részemről. Tudom, hogy örülök, ha egy napot kibírok anélkül, hogy utána kajtassak. Az biztos, hogy én nem vagyok a régimódi várjunk három napot híve, de remélem nem is bánja ezt.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Piroska és a Farkas - Teanna & Rio   Szer. Ápr. 30, 2014 1:59 pm

Amikor hirtelen megállított azt hittem, hogy megint meg fog csókolna. Helyette azonban ő magához húzott és az arcomat kezdte simogatni. Olyan furcsa volt, hiszen a legutóbb olyan heves volt. Most meg mintha maga lenne a gyengédség, és nekem még csak ötletem sem volt, hogy mit kezdhetnék vele. Még csak válaszolni is alig tudtam, olyan jó érzés volt a karjaiban lennem. Egyszerűen nem értettem őt. Alig pár órája ismerem talán és máris képes volt ilyen hatást gyakorolni rám, mintha mindig tudná, hogy mit kéne tennie, ahhoz hogy ilyen folyós állapotba kerüljek.
- Még nem, de pár nap múlva ki tudja... - feleltem, és csak remélni tudtam, hogy volt annak értelme amit mondtam. Az lett volna a legjobb, ha kibontakozok az öleléséből, mielőtt teljesen megnémulok. Ez, mintha még rosszabb is lett volna, mint a csókcsatánk, mert ettől olyan érzéseket kelt fel bennem, amit nem hiszem, hogy el fognak tűnni, miután elenged. Aztán még hirtelen olyanokat kezd mondani, mintha... mintha...  Mégis hogyan mondhat ilyeneket? Annyira örültem, hogy végre nem némulok el egy férfi közelében sem, hogy fent tudom tartani valamelyest a büszkeségemet. Ezekkel a szavaival pedig képtelen leszek normális állapotban maradni. Már csak emlékeztetnem kéne magamat, hogy ne vegyem ennyire komolyan a szavait. Hogy maradjak épelméjű és ne... ismétlem, ne vesszek el a tekintetében.
Amikor még szorosabbra fonta a karjait körém, kezdtem egyre biztosabb lenni abban, hogy ő tényleg tudja, mire gondolok, mert már azon is csodálkoztam, hogy képes voltam állni. Minél tovább álltam két lábom, annál jobban elámultam tőle, hogy képes vagyok rá, azok után, hogy már az olvadás, amit magamban éreztem, egyre nagyobb volt. Talán le kéne állítanom, de egyszerűen képtelen voltam és nem is akartam.
Elmosolyodtam, mikor meghallottam a nevetését. Igen. A nevetés az jó, attól nem fogok összeesni. Attól nem vállok folyékonnyá, csak jobb kedvűvé. Ráadásul egész biztos voltam benne, ha tudná, hogy ilyen hatással van rám, az csak elijesztené. Mert nem hiszem, hogy jó ötlet ennyire oda lenni a szavaiért, és az érintéséért.
- Hát igen... hmm... Tudod nagymama mindig is egy zsarnok volt, és arra kényszerített, hogy sütiket cipeljek hozzá... - próbáltam valami értelmeset és jókedvűt mondani, nem pedig még közelebb bújni hozzá.
Most már egész biztos voltam benne, hogy tudja, milyen hatással van rám. Egyszerűen nem teheti meg ezt velem, hogy így bánik velem. Úgy, amitől valami érthetetlen oknál fogva különlegesen kezdem érezni magamat. Nem. És végképp nem simíthat végig az oldalamon és nem beszélhet így hozzám... Nem. Ilyen csak nincs.
- Hmm... - Gyengéden végig simítottam az arcán. - Tudod, ha továbbra is így viselkedsz, nem leszek képes normálisan gondolkodni... - mondtam ki az igazságot. Valahol, a tudatom mélyén tudtam, hogy ilyet azért még sem kéne egy férfinak mondanom, mert ez már tényleg túl nagy hatalmat ad felettem. Azonban muszáj volt elmondanom, hátha nem is tudom... leáll? És, hogy meg vannak-e a megfelelő képességei? Egész biztos vagyok benne, hogy meg vannak. Nem hiszem, hogy ebben az állapotban van bármi is, amire nem hittem azt, hogy nem tudna megtenni. - Akkor pedig hova lesz a beszélgetés? - pillantottam a szemeibe. Egész érdekes volt, hogy míg az egész testem, a tekintetemet azért kiáltott, hogy még véletlenül se engedjen el, és csak maradjunk így még egy jó darabig, a szavaim majdhogy nem az ellentétét mondták. Bár, ha jobban belegondolok... Nem nagyon hangzottam valami elhatározottnak. Mégis mit csinál velem Rio, amitől így viselkedek?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rio Noche

avatar


»Hozzászólások száma : 93
»Join date : 2014. Apr. 23.
»Kor : 30
»Tartózkodási hely : Napa, Summer Camp

TémanyitásTárgy: Re: Piroska és a Farkas - Teanna & Rio   Szer. Ápr. 30, 2014 7:50 pm

*Teljesen megőrülök ezért a lányért. Pár óra és teljesen az ujjai köré csavart. Egyáltalán mennyi idő telt el? Órák vagy csak percek? Nekem óráknak tűnik, mintha régóta ismerném már... Vajon helyes, hogy ilyen rövid idő után már azt érzem, hogy soha, de soha nem akarom elengedni? Fény az életemben. Vajon egyáltalán elhinné nekem valaki, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire beleestem valakibe? Igen, nem ismerem annyira, de azt érzem, hogy nélküle üres lenne az életem. Mi a franc ez velem?
És ahogy felnéz rám, amikor az arcát simogatom... érzem, hogy remegek, az önuralmamért küzdök. Lehajoltam hozzá hát és egy lágy csókot adtam neki. De még mennyire, hogy többre szomjazom, de tudom, hogy elmélyítem azt a csókot, akkor valószínűleg megint egy fának döntve fog kikötni és ki tudja, hogy akkor a józan eszem megálljt parancsol-e vagy sem. Bántani vagy megijeszteni pedig nem szeretném.
Ha jól sejtem benne is heves viharok dúlnak. El kéne engednünk egymást, hogy tudjunk haladni, de egyáltalán nem akaródzik. valahogy rabul ejt a tekintete és az, hogy így érinthetem. Ha már arca ilyen bársonyos, bele gondolni sem merek, hogy egyéb helyeken milyen selymes lehet. Hú mamám, erővel állítom le a fantáziám.*
-Tudod, pár finom falattal egy pasit is le lehet kenyerezni... *Ó igen. Gyomrán át vezet az út a férfihoz.. ezt szokták mondani. Bár őszintén, ő engem már kaja nélkül is megfogott és nem ereszt a bűvköréből.*
-Miért? Hogy viselkedem? *Kérdezem tőle egy pimasz mosollyal, miközben nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy mire céloz. Uralkodva magamon egy könnyű csókot adok az ajkaira, aztán elengedem inkább és kezét fogva vezetem tovább. Nagy bánatomra a tábor már nagyon közel van, egy kanyar és ott vagyunk. Gonosz vagyok, amiért nem szeretném még elengedni? Talán, de most nem érdekel.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Piroska és a Farkas - Teanna & Rio   Csüt. Május 01, 2014 3:19 am

Azt hiszem, soha többé nem akarok felébredni. Ha pedig ő tényleg valós (bár mi más lehetne, mikor ilyen intenzíven érzem a közelségét?) akkor soha többé nem akarok elaludni, csak így lenni, amíg el nem múlik ez az érzés. Nem, mintha azt hittem volna, hogy ez képes teljesen eltűnni, sokkal inkább felváltani valami jobbal, hogy még nehezebben tudjak megválni tőle.
Annyira reméltem, hogy jó döntést hoztam meg, és nem fogok később csalódni. Alig csak egy ideje, de máris sokkal jobban feloldódtam a közelében, mint bárki másében. Ha kiderül, hogy másnap már másmilyen lesz... Nem hiszem, hogy azt túl tudnám élni.
Ezek a gondolatok mind kirepültek a fejemből, mikor lágyan megcsókolt. Komolyan nem gondoltam, hogy ő az enyém lenne. Hiába neveztünk ki egymást egy párnak, egyszűren nem tudtam elhinni. Ha valaki ilyen csodálatos, mint ő, mért volt egészen idáig barátnő nélkül és mégis mit csinál velem? Ez az egész azt akarta elhitetni velem, hogy ez nem a valóság. Ez nem lehet a valóság, mégis tudtam, hogy az... Hmm... Talán egy másik dimenzióba kerültem. Az lehet az egyetlen értelmes magyarázat rá. Hiszen én nem vagyok elég jó hozzá. Ez tény. Mégis meg akarom tartani, mert már a gondolat, hogy valaki mással együtt lássam megöl. Felőlem annyira heves lehet velem, amennyire csak akar. Kit érdekel? A saját gondolataim kínoznak engem, így már csak egytetlen egy dolgot tehettem. Mégha tudtam is, hogy ez most semmi másról nem szólt, csak arról, hogy biztosítsam magamat még egyszer arról, hogy nem álmodok, és ez a valóság.
Mikor még egyszer megcsókolt, nem hagytam, hogy annyiban hagyja, és közelebb léptem hozzá.  Ő valószínűleg nem érthette ezt a hirtelen változást. Ahogy ez az érzés eluralkodott rajtam, de most nem is nagyon érdekelt. Egyszerűen éreztem, hogy hamarosan meg fogunk érkezni, és még nem akartam elválni tőle. Ha így jobban belegondolok, még csak a berendezkedésem se érdekelt nagyon per pillanat. A tábor se. Az egyetlen dolog, ami izgatott, az ő volt. A karjaimat köré fontam, és még közelebb simultam hozzá. Majd egy kis idő múltám leálltam.
- Jól tudod, hogy mire értettem – vontam fel a szemöldökömet. Nem tudom mért, de erre a csókra szükségem volt. Kit érdekel, hogy még mindig a tűzzel játszadoztam? Ő keltette fel bennem ezeket az érzéseket, és nem hiszem, hogy túl sokáig magamban tudom tartani. - És mi volt ez a tanács a kajával? Én nem tudok sokat főzni.... Vagy... te egész végig nagymama sütijeit akartad? - a füléhez hajoltam, és ingerlően azt mondtam: - Még a végén le kell cserélnelek egy másik farkasra ebben az esetben... Pedig már annyira megkedveltelek... - Végig simítottam az ujjaimmal az arcától kezdve a karjáig. Még csak nem is sejti, mennyire megkedveltem és mennyire nem lennék képes lecserélni senki másra. Nem hiszem, hogy bárki más képes lenne annyira jó lenni, mint ő. Igaz, kedveltem már fiúkat a múltban, de ő... ők Riohoz képest semmik voltak. És ez nem azért volt, mert most én is tetszettem a "kiszemeltemnek." Sokkal inkább, azért volt ő más, mert... Nem is tudom. Volt benne valami olyan megfoghatatlan, amit még senki másban nem észleltem. - És bocsi a csók miatt, de... egyszerűen nem tudtam ellenállni – tettem hozzá. Emlékezve arra, amit mondott, nem haraptam bele az ajkamba zavaromban. Tudtam, hogy amiket mondtam azok olyan tipikus csábítási szövegek voltam, minthogy nem tudtam ellenállni és a többi. Mégis igaz volt az amit mondtam. Ő szinte maga volt a tökéletes ellenállhatatlanság. Őszintén szólva, már abban sem voltam biztos, hogyha valami nagyon elhagyatott helyen találkoztunk volna, akkor máshogy reagáltam volna.
- Na, de akkor menjünk a táborba! - próbáltam mindent visszerendezni a normális kerékvágásba. Tudtam, hogy gyerekes vagyok a vicceimmel, de egyszerűen képtelen voltam ellenállni és vigyorogva azt mondtam: - Te vezetsz, kapitány!
Pontosan. Itt volt az ideje, hogy végre ne olyan vicceket mondjak, amiknek mögöttes értelmük vannak. Most már értettem, hogy a gimnáziumban mért láttam néha párokat, akik szinte képtelenek voltak leszállni egymásról. Ráadásul az ő párjuk még csak nem is Rio volt... Szóval nekem csak nehezebb lesz leállnom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rio Noche

avatar


»Hozzászólások száma : 93
»Join date : 2014. Apr. 23.
»Kor : 30
»Tartózkodási hely : Napa, Summer Camp

TémanyitásTárgy: Re: Piroska és a Farkas - Teanna & Rio   Csüt. Május 01, 2014 8:11 am

*Ez egy álmon túli álom. Vagy nem is tudom hogyan kell megfogalmazni azt, amit most érzek. Ha ez egy álom, akkor soha nem akarok felébredni belőle. Itt és most boldog vagyok. Annyi éven át csak rejtőzködtem, hogy nehogy rám leljenek a szüleim. Igaz, hogy már felnőtt ember vagyok, de fogalmam sincs mit tennék, ha megjelennének egyszer csak itt és követelnék, hogy menjek haza. Újra átélni az unalmas bálokat? Meg tudnám tenni? Nem hiszem. Egy életre leszámoltam azzal, amikor leléptem otthonról. Persze valamilyen szinten szeretem a szüleim, mert mégis csak ők a szüleim, de azt nem tudom megbocsájtani nekik, hogy nem vettek részt az életemben.
Ugyanazt éreztem szerintem, mint Ana. Mert ahogy elnézem az arcát, olyan szórakozott vagy nem tudom. Mintha ő is a felhők felett lebegnek pát méterrel, akár csak én. Szóval tudom mit érez.* -Hidd el nem álom... *Mosolyodok el. Tudom, hogy nagyjából ő is ezen gondolkodhatott. Annyira... jó érzés vele lenni tényleg. Tényleg küzdenem kellett az önuralmamért, amikor megcsókoltam. De hogy is lehetett volna ellenállni az ajkainak, amikor úgy nézett fel rám? Sehogy. És még ő aztán hozzám is simult, én pedig hozzá hasonlóan szorosan fontam köré a karjaim. Lehunyt szemmel ízlelgettem az ajkait. De ez alkalommal sikerült megőriznem a józanságomat. És Ana is elhúzódik előbb, minthogy bekattanhatnék ismét.
Ó jaj, nagyon közel hajolt hozzám és nagyon is csábító hangon beszélt a fülembe.* -Ez a farkas örökké üldözne akkor... *Súgom neki vissza hasonlóan ingerlő hangon. Én mint mindig szívesen belemegyek a játékba, de szerintem ő ezt már nagyon jól tudja.
Olyan édes, ahogy a csók miatt mentegetőzik.* -Ana! Soha ne kérj bocsánatot miatta. *Mosolygok rá. Látom rajta, hogy szó szerint erővel kényszeríti magát, hogy ne harapjon az ajkába. Okos kislány! Megtanulta a leckét ezek szerint, nagyon helyes. Nem tudom miért kattanok be tőle ennyire, egyszerűen ilyen hatással van rám.
A kapitánya kézen fogva vezette a táborba. Amikor megjelent előttünk a tábor egyik háza, megálltam és ránéztem. Önző vagyok, amiért nem szeretném, ha most itt hagyna? Persze tudom, hogy vannak más kötelezettségei is.* -Itt volnánk. A főépületet könnyen megtalálod, a tábor közepén van. *Közelebb húztam magamhoz és derekára tettem a kezem. Ó jaj, nem kéne így tapiznom, mert a végén ismét bekattanok, annak pedig nagyon nem lesz jó vége. Nagyon nem foglalkoztam azzal, hogy ki jön arra vagy sem, most nem létezett más számomra.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Piroska és a Farkas - Teanna & Rio   Csüt. Május 01, 2014 2:12 pm

Az álommal kapcsolatos megjegyzése összezavart egy pillanatra. Vajon magára gondolta, vagy ő is ugyanúgy gondolkodik rólam, mint ahogy én róla? Bár már nem is számított ez igazán, hiszen mindkettő csak annyit jelenthetett, hogy pontosan tudta, mire gondolok. Vajon ennyire nyilvánvaló,  amit gondolok, vagy már csak ennyire egymásra hangolódtunk? Lehetséges-e ez egyáltalán?
Mikor megcsókoltam, éreztem, hogy visszatartja magát, és nagy erőfeszítésembe került, hogy ne követeljek ki még többet. Azonban tudtam, hogy hamarosan a táborba fogunk érkezni, ráadásul máskor is fogunk még találkozni. Komolyan nem kéne ennyire rászállnom, mintha évek óta nem láttam volna, vagy éppen ez az utolsó találkozásunk. Mondjuk az, hogy évek óta nem láttam. Még, ha ezt az emberek olyanokra szokták érteni, akik már egyszer találkoztak.
- Még jó – reagáltam arra, hogy örökké üldözne. Nem, mintha neki bármikor is üldözésre lenne szüksége. - Mert akkor talán mégis megtartalak – mondtam mosolyogva, és egy utolsó csókot nyomtan az ajkaira. Olyan jó érzés volt vele flörtölni, és ilyen magabiztosan beszélni, mikor a valóságban ez valószínűleg soha nem fog megtörténni. Hiszen elég csak egy pillanatra rám nézni, és látszik rajtam, hogy egy szavamat sem gondoltam komolyan.
A megnyugtatására csak mosolyogni tudtam. Hihetetlen, hogy régebben folyamatosan azt hallottam, hogy rengetegszer azok a pasik, akik jól néznek ki, belül már nem olyan jók, mert mindegyik egy kissé hmm... bunkó? Legalábbis erről szokott néhány lány panaszkodni körülöttem a gimnáziumban. Nem tudom, hogy az előtt vagy az után, hogy összetörték a szívüket. Nem, mintha nem voltam biztos benne, hogy minél több időt töltök vele, annál nagyobb lesz annak az esélye, hogy én is úgy kössek ki, mint  a régi osztálytársaim. Azzal a különbséggel, hogy ő egyáltalán nem tűnt bunkónak. Sokkal inkább, mintha a szöges ellentéte lenne. El is gondolkodtam már azon, hogy mégis honnan jött, hogy ilyen csodálatosan tud viselkedni.
Ezután megfogta a kezemet és a táborhoz vezetett. Majd magához húzott, ami egy csöppet meglepett, hiszen itt most már bárki láthat minket. Nem, mintha a távolból rögtön rá tudnának jönni, hogy egy táborozó vagyok, de akkoris. Egyre biztosabb kezdtem lenni benne, hogy mikor az álommal kapcsolatos megjegyzését mondta, akkor mindkettőnkre értette.
- Őszintén kétlem, hogy te csakúgy megtudsz találni a táborban – jegyeztem meg. Azért még sem fogok mindig ugyanott lenni, nem? - Elvégre ki tudja? Lehet, körbe fogom szaladgálni az egész tábort össze-vissza... ki tudja milyen érthetetlen oknál fogva... Persze, ha nem kell oda tudom adni a telefonszámomat, egy olyan embernek, aki értékeli is – tettem hozzá, és mivel úgy sem láttam senkit, meg már amúgy is összebújva álltunk, egy gyors csókot nyomtam az ajkaira, majd elhúzódtam tőle. Nem azért, mert nem akartam a közelében lenni, sokkal inkább, mert túlságosan is akartam.
Ahogy a táborfelé pillantottam, egy csöppet kezdtem megint az ideges és az izgatott állapot közé kerülni. Lévén, hogy még mindig fogalmam sem volt, milyen lesz ez az egész nyáritábor. Hiába mondott Rio jókat róla, sosem lehet tudni. Lehet vele máshogy viselkedtek, mint ahogy velem fognak. Hogy jóbban vagy rosszabbul azt már csak nekem kell kiderítenem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rio Noche

avatar


»Hozzászólások száma : 93
»Join date : 2014. Apr. 23.
»Kor : 30
»Tartózkodási hely : Napa, Summer Camp

TémanyitásTárgy: Re: Piroska és a Farkas - Teanna & Rio   Csüt. Május 01, 2014 10:06 pm

*Igen, ez nem álom, ez valóság. Bár még nehezen tudok elhinni, mert a valóságban soha nem gondoltam volna, hogy megállapodok egy lány mellett. Mert tudom, hogy az én választottamat szüleim és a többi nemes nem fogja elismerni. Mert én soha nem fogok a pénz és a származás alapján nőt választani, nem tudnék egy előre elrendezett kapcsolatban élni. Nem, az nekem nem menne. De valójában érdekel az, hogy mit szólnának hozzá, ha Teanna lenne a párom? Nem igazán. Most amúgy sincsenek itt a szüleim, nem igaz? És valahogy tennék is arra, hogy mit gondolnak. Ana az, aki most nagyon fontos nekem. Nem rég találkoztunk csak először, de már most azt érzem, hogy sivárabb lenne az életem a vidámsága nélkül. A vele való flörtölés teljesen kicserélt, felvidított.
Csak vigyorgok azon, hogy mégis megtart akkor. Anyám, le nem tudom vakarni képemről ezt a bárgyú vigyort. Nem tehetek róla, ő hozta ezt ki belőlem. Tudom, hogy nem futott volna el tőlem, nem keresett volna új farkast magának. Mégis,ez a játékos civódás nagyon is bepörget.
A táborban nem törődtem azzal ki láthat meg minket, cseppet sem szégyenlem. Jó, persze, beszélnem kell Lionellel, de akkor sem izgat hogy ki lát meg.*
-Tégy próbára! *Közel hajoltam hozzá és a fülébe suttogtam kihívóan. Tudom, hogy megtalálom. Másrészről a bejelentkezésnél kötelező beírni a telefonszámot, így bármikor hozzáférhetek a száméhoz. Lesz ám meglepetés, hogy csak úgy felhívom. Talán zavarba is jönne tőle? Nem bánom, annál jobb.
Még egyszer megcsókoltam, de nem mélyedtem bele, nehogy elkapjon a hév ismét. Remélhetőleg lesz rá alkalmam még bőven. Tudom, hogy a táborban rajta fogom tartani a szemem, hogy minden rendben legyen körülötte.* -Menj... és a szavamat adom, hogy megkereslek... és meg is talállak.. *Mosolyodok el. Jobb is, ha megy. Nekem muszáj lesz hideg vízzel lezuhanyoznom. Le kell hűtenem a testem és a gondolataimat is.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Teanna Light

avatar


»Hozzászólások száma : 119
»Join date : 2014. Apr. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Piroska és a Farkas - Teanna & Rio   Csüt. Május 01, 2014 11:45 pm

Nem is voltam már biztos benne, hogy a Piroska és a farkas lenne a legjobb mesepélda. Ez sokkal inkább egy tündérmesének tűnt. Az elejétől a végéig. Csak azt nem tudtam, hogy melyik. Elvégre előtte sem volt rossz életem. Nem voltak gonosz mostoháim se semmi ilyesmi. Igaz, egy főnyeremény sem voltam, de akkor is.
Ezek után még azt emberek azt mondják, hogy a valóság nem jó, mint a mesék. Hát nem velem. Nem rég még azt gondoltam, hogy a legjobb dolog, ami történhet velem az, hogy kiadják a könyveimet és hivatalosan író lehetek. Most viszont biztos voltam, hogy az csak egy kis része volt a jónak. Mert attól nem éreztem ennyire jól és szabadon magamat. Sokkal inkább a kitalált világomban éltem, mikor tehettem, hogy ne törődhessek a valósággal.
Rioval azonban pont az ellentétje történt. Ő a valóságban tartott és színesebbé, jobbá, intenzívebbé tette. Nem tudtam, hogy képes is ez lesz-e köztünk, de már az a pár óra – vagy perc? Már nem is igazán tudom – megért nekem mindent. A vele való együttlét valami újat és csodálatosat hozott az életembe, amit semmiért sem cserélnék el. Azonba erősnek kellett lennem, és nem itt álldogálnom, hanem besétálnom a táborba és elköszönni tőle.
A csókjai viszont csak még nehezebbé tették, hogy elköszönhessek tőle. Ha megtehettem volna, elmélyítettem volna, mint legutóbb és még közelebb léptem volna hozzá, hogy aztán ezt csinálhassuk még órákon keresztül, egészen addig, amíg bele nem fáradunk. Bár az még mindig elég furcsa volt, hogy ilyen biztosan ki tudta jelenti, hogy meg tud találni. Még csak eszembe sem jutottak azok az előnyök, amik azzal jártak, hogy ő itt dolgozik, én pedig egy diák vagyok itt. Őszintén szólva, ezt a kis információt elég könnyű volt elfelejteni, mikor a közelemben volt és engem érintett. Nem tudom mért. Én általában mindig látni szoktam a láthatatlan határ vonalat különböző csoportok és pozíciók között. Vele azonban ezt nem láttam. Igaz, tudtam, hogy ő alkalmazott itt, de mintha annyira talán nem tudatosult volna bennem. Így még mindig nem értettem, hogy mégis hogyan fog tudni megtalálni. Talán egy pillanatra még az is átfutott a gondolataim között, hogy igazából nem is akar, majd találkozni velem, és ennyi lesz az egész. Pár csók, beszélgetés és vége. Azonban mikor így mosolygott rám, ezek a gondolatok kirepültek a fejemből, és inkább ráhagytam, hogyan fog megtalálni.
- Hát jó. Bár ettől csak úgy hangzol, mint valami romantikus könyvnek a főszereplője... - jegyeztem meg mosolyogva. Már majdnem azt mondtam, hogy a szerelmes hőse, de azért mégis csak egy napja ismerjük. És eléggé korai lenne ilyeneket mondani, nem? És a romantika amúgy is biztonságosabbnak hangzott. - De te tudod. Végülis nem olyan nagy ez a tábor, és hát azt mondtad, hogy inkább a sportos alkat vagy... Úgyhogy gondolom, szeretnéd körbe futni a tábort... - tettem hozzá nevető hanggal, mert már a gondolat is eléggé vicces volt, hogy össze-vissza futkos csakhogy megtaláljon. Vicces és abszurd. Viszont már kezdtem bízni benne, hogy tényleg meg fog találni. Túl magabiztosan hangzott, ahhoz, hogy ne sikerüljön neki.
Még mielőtt elmentem volna, oda hajoltam hozzá, és az ajkához hajoltam, majd egy csókot nyomtam... az arcának a jobb oldalára. Ezután rámosolyogtam, és azt mondtam: - Akkor majd később találkozunk... ha megtalálsz. Gondolom.
Ezzel elköszöntem tőle és besétáltam a táborba. Egyszerűen képtelen nem mosolyogni és nem jókedvűnek lenni, ahogy a főépület felé sétáltam. Csak képzelhettem, hogy mit gondolhattak a bent sétáló emberek, ahogy engem néztek és nem láttak mást csak egy piros ruhás, vörös hajú lányt egy bárgyú, már-már túl vidám mosollyal az arcán, kezében a csomagjával. Biztos azt gondolhatták, hogy bennem aztán túlteng a táborozási szellem. Még csak nem is sejthették, hogy mennyire... És, hogy miért...
//Akkor gondolom, még egy poszt, és ezt lezárhatjuk. Vagy, ha akarod, akkor ennél a hsz-nél is lehet. ^^//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Piroska és a Farkas - Teanna & Rio   

Vissza az elejére Go down
 

Piroska és a Farkas - Teanna & Rio

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Summer Camp :: Off topic :: Archívum-