Az oldal dizájnja folyamatos szerkesztés alatt áll!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üzenőfal
Staff
Lionel Jones
pm
multik
Dapne A. Hale
pm
multik
Marco Lanter
pm
multik
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 6:59 pm by Vendég

» ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd Nov. 25, 2014 9:15 pm by Vendég

» Isaac & Rich
Hétf. Szept. 01, 2014 12:11 am by Isaac Peterson

» Middletown - Napa vasútállomás [April x Odett]
Kedd Aug. 26, 2014 12:27 am by April Catliff

» Karakterfagyás
Hétf. Aug. 25, 2014 2:34 am by Teanna Light

» Véletlenek nincsenek - Rhys x Odett
Vas. Aug. 24, 2014 6:06 pm by Odett Hamilton

» Mary Hastor
Vas. Aug. 24, 2014 2:04 pm by Mary Hastor

» Asztalvadászat - Richard & Teanna
Pént. Aug. 22, 2014 12:10 am by Richard Cook

» Énekterem - Layla & April
Csüt. Aug. 21, 2014 8:44 pm by April Catliff

Top posting users this month

Share | 
 

 Ian & Whee

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég




TémanyitásTárgy: Ian & Whee   Vas. Ápr. 20, 2014 2:16 pm


Sajnos anyu miatt csak egy nappal később tudtam eljönni a táborba. Mindenképpen kellettem neki a francia bevásárló napjához. Ne is beszéljünk róla inkább. Szóval egy rakásnyi új cuccal teletömött bőröndöt raktam le a lányok részében a tábor második napján. Így szerencsésen kihagyhattam az első nap ciki pillanatait: leesést a buszról mindenki szeme láttára, leomló tangák és melltartók illetve cuki pizsamák tengere egy szerencsétlen sporttáska elszakadása után. Nem szeretem a szomorú megalázkodó és szégyenkező embereket. Az uralkodó típusoktól meg a hideg ráz. De térjünk, vissza a most hoz. Pontosabban a mához.
Reggel még mindenki aludt, amikor megérkeztem, úgyhogy nem kellett bemutatkoznom vagy hasonlókat. Szóval leraktam a táskáimat és elindultam megnézni a környéket. Kezembe vettem a fényképezőgépemet, egy szinte ókori masina, amit állítólag apámtól örököltem, de szerintem a nagyi csak azért találta ki, hogy ne érezzem magam olyan ramatyul, amiért anyu megint lepasszolt a nyárra. De ez egy régi történet. Azóta megszerettem, és meg tanultam kezelni is a drágaságot. Van egy új is, de most inkább vintage hangulatom van.
Egy epres rágón nyamnyogva kezdtem körbejárni a tábort. Készítettem makrót, tájképet és halszem optikával is lőttem párat. Amikor felébredtek az ember róluk is készítettem képeket. Csoportba, egyedül. De senki nem vett észre és pont ez a lényeg. Az állatokkal könnyű, akárcsak a természettel. Az emberekkel viszont nehéz. Mindegyiknek kamera betegsége van; amint meglátnak egy képkészítésre alkalmas eszközt szájuk csücsöríteni kezd, csípőjük berándul és egyenesen a kamerába bámulnak. Rémes és undorító ezért kell nagyon vigyázni, hogy nehogy észrevegyenek.
Szóval ezzel telt a napom. Nem valami fárasztó dolog, ha az ember egész gyerekkorát azzal tölti, hogy megpróbál észrevétlen maradni. Beleolvadni a bőrfotelekbe meg ilyesmik. Mivel nem vettem részt egyetlen órán se senki sem ismer és én se ismerek senkit. Na de térjünk vissza jelenbe, pontosan este fél 2 van, takarodó is elmúlt én pedig az előhívó szobában szorgoskodok. Előhívtam az összes képet és most a második felét szárítom. Óvatosan kicsusszanok az ajtón, hogy ne égjen ki az utolsó pár darab, majd felaggatom őket a teremben lévő zsinegek egyikére. Egyelőre csak az én képeim vannak kint. Kicsit olyan mintha otthon lennék. Féloldalas mosollyal bámulom a műveimet. Majd felkapcsolódik, egy villany én pedig reflexszerűen elbújok az asztal mögé. Ki az isten lehet az?
Vissza az elejére Go down
Adrian Herondale

avatar


»Hozzászólások száma : 32
»Join date : 2014. Apr. 13.
»Kor : 26
»Tartózkodási hely : ahol épp a kedvem tartja

TémanyitásTárgy: Re: Ian & Whee   Vas. Ápr. 20, 2014 3:00 pm




Diamond White


A z utóbbi három napban, amióta itt vagyok, folyamatosan csak járkálok a tábor területén. Persze, eddig minden nap találkoztam valakivel akivel beszélgettem egy keveset, de az mégsem olyan, mintha valakivel ténylegesen összebarátkozol vagy legalább észre vesznek a többiek. Be vallom, egy kicsit örülök neki, hogy messziről nézhettem ahogy mások nevetnek, beszélnek vagy más módon hülyülnek. Az elmúlt három alatt sikerült annyira megfigyelnem a többieket, hogy tudjam mikor tudok elvonulni biztonságosan. A takarodót mindenki komolyan vette, ahogy én is. Viszont ma este sehogy sem akart álom jönni a szememre. Nem is bántam igazán, mert így kiosonhattam a hálószobából és az alkotásaimmal, dalszövegeimmel teli füzetemmel és egy tollal elfoglalhattam magamat. Keresni akartam egy kevésbé lakott helyet, így a különböző termek felé vetettem az irányt. Egy idő után megálltam a folyosón. Teljesen kihalt volt a környék. Még sosem énekeltem mások előtt. Csak anyám hallotta a hangomat, így izgultam is emiatt. a tudat viszont, hogy itt senki sem fogja hallani a hangomat és az egyik általam írd dalt, megnyugtatott. Mindenki alszik, és elég messze is vagyok a hálókörletektől, hogy éneklésem ne zavarjon senkit. Így mély levegőt vettem és nem sokkal később elkezdtem énekelni. Énekeltem, és elengedtem magamat. Még a folyosón is elindultam kezemben a füzetemmel és a tollammal. Érzéssel adtam elő a dalomat, mint mindig amikor otthon énekeltem. Haladtam előre, és talán észre sem veszem azt, hogy nem vagyok egyedül, ha épp nem akkor váltottam volna halkabbra. Már a szám végénél voltam amikor zajt hallottam egy tőlem alig pár méterre lévő szobából. Azonnal elhallgattam. Nyeltem egy nagyot és reménykedtem benne, hogy nem most fognak leszidni amiért takarodó után vagyok itt. Csendben maradtam és várakoztam. végül pedig benyitottam a szobába ahonnan a hangokat hallottam. A szívem hevesen vert a mellkasomban. Reméltem, hogy csak magamat ijesztgetem halálra. Felkapcsoltam a lámpát és... semmi. Csak egy kis zaj jött megint, de nem láttam bent senkit. Kicsit aggódva és bátortalanul szólaltam meg miközben tekintetem végig járattam a szobán.
- Hahó. Van itt valaki? - nem jött válasz. Komolyan azt hiszem kezdek becsavarodni. Lehet, hogy csak képzelődtem félelmemben? Nem szokásom megszegni a szabályokat, és ha belegondolok egyedül a sötétben egy kicsit félelmetes is ez a hely. Talán csak magamat ijesztgetem, de akkor is furcsa nekem ez a hely. Még egyszer körbe nézek mielőtt leoltanám a lámpát és úgy döntenék, hogy tovább megyek.

words: 381 music: Feeling good note: remélem jó lett
made by Rew

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég




TémanyitásTárgy: Re: Ian & Whee   Vas. Ápr. 20, 2014 4:05 pm

Whee + Ian

Természetesen sikerült úgy földet érnem, hogy beverjem a térdemet. Halkan elkáromkodtam magamat. Én és a szerencse sose voltunk jóban. Egyszer elrohantam anyám elől Olaszországban és órákon keresztül keresett. Nagyon kicsin múlott, hogy ne hívja a rendőrséget. Persze pontos akartam lenni ezért csak akkor bújtam elő, amikor tárcsázott, de annyira ideges volt, hogy folyamatosan járkált és észre se vett. Úgyhogy egy egész várost átkutattak értem, mire anya rájött, hogy ott vagyok. Ilyen az én formám.
Szerencsére a folyosón lévő ember nem hallotta. Egy ideig csend volt én pedig lélegzet visszafojtva vártam. Aztán meghallottam, hogy énekel. Ráadásul nem is akárhogy! Mozdulatlanul hallgattam és be is csuktam a szemem. Konkrétan egy angyalt képzeltem el ehhez a hanghoz. Azt az igazi félét átható égszínkék vagy mély szinte fekete szemekkel. Mosolyogva „táncoltam” ültömben, majd a szám vége felé ügyesen bevertem a fejemet a pad aljába. Még egy kisebb sikoly is elhagyta a számat. Oh, Fortuna te büdös ku…
Egyik kezemmel a fejemet, másikkal a számat fogtam be. Ez a hang tuti nem egy táborozóé. Ilyen képességekkel minek jönne ide valaki? Biztos az ének tanár az. Próbáltam olyan picire összehúzni magamat amennyire csak lehetett. Ha lebukok, legalább a nevem ki menthet. Nem mintha tudná bárki is a táborvezetőn kívül, hogy ki vagyok. Szerencsére nem kaptam nagy sajtó visszhangot soha, szóval nem vagyok híres. Remélem nem is leszek.
Hallottam a villany kattanását, szemem nagyobbra nyílt és összerezzenve sikeresen belerúgtam az asztallábába. Csodás. Picit arrébb helyezkedtem, hogy lássam ki jött be. Mondjuk, mindegy úgyse ismerek senkit. A beszéd hangja is olyan selymes az illetőnek, mint az ének hangja. Sajnos nem tudtam úgy helyezkedni, hogy láthassam azt az egész biztosan tökéletes arcot, ami hozzá párosul. Annyira meglepődtem, amikor egyszerűen csak lelépett. Konkrétan nem értettem, hogy most mi van.
Nagy nehezen összeszedem magamat és feltápászkodok. Kimegyek, és szembe találkozok egy háttal.
- Öhm. Szia. – köszönök, mert nem jut egyéb az eszembe. – Izé, bocsi, hogy az előbb nem válaszoltam, de azt hittem, hogy egy oktató vagy. De aztán nem kezdtél el mindenáron keresni vagy azt ordibálni, hogy szabályt szegek szóval rájöttem valószínűleg te is táborozó vagy. – igen… Ha izgulok, zavarban vagyok, jár a szám. C’ est la vie. – Amúgy Whee vagyok.
Vissza az elejére Go down
Adrian Herondale

avatar


»Hozzászólások száma : 32
»Join date : 2014. Apr. 13.
»Kor : 26
»Tartózkodási hely : ahol épp a kedvem tartja

TémanyitásTárgy: Re: Ian & Whee   Vas. Ápr. 20, 2014 4:33 pm




Diamond White


K ezdtem azt hinni, hogy tényleg becsavarodtam. Amikor affelől érdeklődtem, hogy nincs-e itt valaki akkor nem jött válasz. Hát fogtam magamat leoltottam a lámpát, és becsuktam az ajtót. A folyosón voltam. Körbe néztem és nem láttam ott senkit sem. Egyedül voltam. Legalábbis ezt állapítottam meg. Az imént becsukott ajtónak háttal álltam, és a kezemben lévő füzetet kezdtem el tanulmányozni. Az összes dalomat ebbe írtam fel, de még egyiket sem mutattam meg senkinek. Egyedül egyszer-egyszer énekeltem fel belőle édesanyámnak, de ezzel ki is merült az dalaim terjesztése. Nem lett volna merszem másoknak is énekelni. Most is csak azért kezdtem el, mert úgy véltem egyedül vagyok. Végül egy hang szólalt meg a hátam mögött ami minden eddigi sejtésemet keresztül húzta. Egy kicsit meglepődtem. Lassan fordultam meg a mögöttem álló felé. Kezemmel automatikusan csuktam össze a füzetemet. Kék szemeimmel egy nálam jóval alacsonyabb lányt pillantottam meg. A hangja is ezt sugallta, nem mást. Látszott rajta, hogy izgul egy kicsit és a hangján is ezt éreztem. Szavaitól csak egy barátságos mosolyt tudtam produkálni. Kicsit érdekes így a helyzet. Úgy tűnik elbújt előlem és tényleg volt valaki abban a bizonyos szobában. Akkor nem csavarodtam be, szerencsére. Ellenkező esetben nem örültem volna.
- Szia. Ian vagyok. Akkor... te bújtál el előlem. Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. Őszintén szólva... te is megijesztettél engem. - mosolyodtam el és a nagyobb hatás kedvéért, amit talán zavaromban tettem meg, behunytam a szememet és egyik kezemet a tarkómhoz emeltem. Nem maradtam így sokáig. Hamar leengedtem a kezemet és fogtam meg azzal is a füzetemet amit lazán tartottam magam előtt, becsukva. A szemeimet is kinyitottam. Hát, már csak abban kell reménykednem, hogy nem hallotta ahogyan énekeltem. Igazából erre nagyon kicsi az esély, mert síri csend van, viszonylag, szóval... jaj nekem.

words: 287 music: Feeling good note: bocsi, nem lett több
made by Rew

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég




TémanyitásTárgy: Re: Ian & Whee   Vas. Ápr. 20, 2014 7:17 pm

Whee + Ian

Oh, igen úgy tudtam! Magamban kis győzelemként könyveltem el, hogy kék a szeme. Na, jó az elmém épsége vitatott és ezek után lehet nem hiába. Olyan kis cuki ez a srác. Mármint… óh, istenem hozzá hasonlókat eszik anyám reggelire! Akaratlanul is felkuncogok a gondolatra. Addig jó, amíg anyu elkerüli az államokat kiváltképp ezt a tábort.
Felfigyelek a látszólag teljesen átlagos füzetre, amit kezében szorít. Felmérem kinézetét és kissé megbánom, hogy aranyosnak neveztem első látásra, mert igazából helyes és vagány, de a kisugárzása eléggé visszahúzódó. Oké mégsem bánom. Elgondolkodva nézem arcát és a szemeit. Mintha láttam már volna. Egy pár pillanatig csend van, aztán leesik, hogy igazából most nekem kéne mondanom valamit a helyett, hogy idétlenül bámulom.
- Öhm. – érzem, hogy elpirulok és zavartan a pulcsim ujjából kilógó cérnát kezdem el piszkálni. – Nem akartalak megijeszteni tényleg. Nem vagyok olyan ijesztő, csak nem akartam bajba kerülni. Meg azt gondoltam, hogyha valakinek ilyen jó hangja van, akkor az maximum egy oktató lehet, mert ilyen tehetséggel nincs itt más dolga. Szóval nem volt szándékos meg semmi. – na, igen és a nagy szám, amit nem bírok befogni.
- Azt hiszem inkább az ijesztő, hogy ennyit beszélek. – motyogok. – Bocsi, kissé sokat beszélek. – húzom el számat, amitől olyan „broken smile” kifejezésem lesz. Kicsit, olyan mintha mindjárt elsírnám magam, persze csak akkor, ha még nem láttál sírni. A sírós arcom dühös, de ez már egy másik téma. És a zavaros emlékeim között megtalálom, hogy hol láttam már.
- Várj egy picit! – szinte beviharzok a terembe, de a nagy lendületben megállok az ajtóban. Milyen hülyén jön ki, hogy megkérem, várjon itt, amikor egy közös helyiségbe megyek? Hol az eszed Whee? – Vagy is inkább gyere! – megrázom a fejemet, hátha attól helyre rázódnak csapongó gondolataim. Belépek a terembe, felkapcsolom a villanyt és közben remélem követ. Végig kutatom a több száz képet, amit ma csináltam és megtalálom, amit keresek.
- Meg is van! – felállok az asztalra, és ahogy egy idill tájképről leveszem, a csipeszt lábam elé esik az a kép, amit pár órával ezelőtt csináltam Ian-ről. Visszarakom a naplementés fotót, felveszem a másikat, majd odaadom a kép alanyának. – Tessék. Majdnem mindenkiről csinálok egy képet, akit látok és általában odaadom nekik. Szóval ez nem egy ilyen perverz hobby vagy ilyesmi. – megállítom magam, mielőtt még több zagyvaságot összehordok. Amúgy egész jó kép. Kissé művészi, ahogy zavarban van és a mosolyogva a haját igazítja ennek okán. Mármint a képen. Hát remélem, tetszik neki…
Vissza az elejére Go down
Adrian Herondale

avatar


»Hozzászólások száma : 32
»Join date : 2014. Apr. 13.
»Kor : 26
»Tartózkodási hely : ahol épp a kedvem tartja

TémanyitásTárgy: Re: Ian & Whee   Vas. Ápr. 20, 2014 8:00 pm




Diamond White


T alán nem csak én lehetek zavarban egy új helyen. Vagy csak az adott helyzet teszi, de mintha Whee is furcsán érezné magát. Ez az én zavaromat egy kicsit felfokozza, de mint mindig, most is barátságos maradok. Csendben várok amíg Whee látványosan engem néz. Nem tudom mit nézhet rajtam ennyire. Talán maszatos vagyok? Nem, nem hiszem. Aztán jöttem a magyarázkodások. Már védekezőn emeltem volna fel a kezemet, hogy azt mondjam; Jaj, nincs semmi baj. Én sem akarok bajba kerülni.
Legalábbis ezt mondtam volna, de a hangom elment amikor arról kezdett beszélni, hogy hogyan is énekeltem. Kikerekedett szemekkel meredtem rá ezután. Jaj nekem... hallotta. Azután, hogy a lány elpirult aki minden bizonnyal fiatalabb nálam, már nem lett volna merszem nekem is elpirulni a dicséretétől. Jól esett, bár erősen ellentéte voltam annak amit mondott rólam, a saját szememben. De szerintem ezzel mindenki így van. Ám az is feltűnt, hogy milyen érdekes neve van. Épp csak leengedtem végre a kezemet amikor mormogni kezdett. Barátságosan rámosolyogtam és szintén ilyen hangon szólaltam meg. Ezt már nem bírtam magamban tartani.
- Ugyan... engem nem zavar. Nem is vagy te ijesztő. - jegyzem meg és elkuncogom magamat. Nem gúnyosan, inkább kedvesen, mint aki komolyan gondolta amit mondott. Mondtam volna mást is, de ekkor már teljesen fellelkesült valami más iránt és esélyem sem volt mást mondani. Inkább csak figyeltem, és ahogy végül kérte utána mentem. Még utoljára körbenéztem a folyosón, ami teljesen üres és csendes volt, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Türelmesen vártam és nézelődtem, ahogy azt korábban is tettem. Füzetemet magam előtt tartottam mindkét kezemmel. Végül pedig egy képet nyújtottak felém. Kezembe vettem a képet és alaposan megnéztem magamnak. Épp kezdett volna elmúlni a zavarom amikor újabb zavarba hozó tényezőt kaptam. Egy kicsit megijedtem, hogy valaki titokban lefotózott, de végül csak elmosolyodtam és megköszöntem.
- Köszi. Ez... jó lett. - habár sosem dicsérem meg a rólam készült képeket, azért tényleg ügyes volt - Odakint azt mondtad... vagyis... megdicsérted ahogy énekeltem. Tudod még sosem hallott énekelni édesanyámon kívül úgyhogy... ne beszélj róla senkinek, oké? - kicsit nehezemre esett az éneklésemről beszélni elvégre mégis csak egy olyan pillanatomban hallottak amit szerettem volna eltitkolni. Kicsit kínosnak éreztem a helyzetet úgyhogy gyorsan feldobtam egy másik témát is, ami érdekelt.
- A neved... szép. Becézés vagy... - ekkor pillantottam meg igazán, hogy milyen sok kép van még itt - Ezt mind te csináltad? - érdeklődve léptem közelebb a képekhez és vettem őket szemügyre.

words: 401 music: Feeling good note: -
made by Rew

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég




TémanyitásTárgy: Re: Ian & Whee   Hétf. Ápr. 21, 2014 3:29 pm

Whee + Ian

Miközben a fotót vizslatja, leülök a legközelebbi padra. Törökülésbe húzom lábaimat és végre világosban is meg nézem a műveimet. Egész hangulatos lett a művész terem egy kis művészettől. Magamban elmosolyodik ettől a nem túl frappáns szójátéktól. Az embernek ne legyen túl sok elvárása magától…
- Rendben. – válaszolok neki egy rövid szünet után, ami alatt igyekeztem megérteni, hogy ez most miért is jó neki. A hangja… hát nagy huuuh. Olyan igazán egyedi orgánuma van. És mi az, hogy csak a mamája hallotta eddig? Egy ekkora tehetségtől nem szabad megfosztani a világot! Most komolyan; mégis mit gondol, hogy ezt el akarja titkolni?
Már éppen fel is tenném a fejembe tomboló kérdéseket, amikor megszólal. Oké, akkor majd később kérdezem ki…
- Igen én csináltam. – mosolyodok el. – Bár nem nagy cucc. Egy átlagos napon a városban sokkal több képet csinálok, de azoknak nagy része szemét. A természetet jobban szeretem fotózni, mert nem változik olyan gyorsan, mint a technika. Egy kép, amit az erdőről készítesz, örökre érdekes marad, és nagyon sokrétű lehet. Főleg azért mert, ha azt mondod nyolcvan embernek, hogy fa, akkor mindegyik másmilyen fát képzel el. A természetben nincsenek olyan ideálok, mint a technikában. Ha azt mondom ugyanennek a nyolcvan embernek, hogy telefon, akkor biztosan Iphonera asszociál. – miközben levezetem az okfejtésemet miszerint miért is készítettem ennyi képet, folyamatosan gesztikulálok. Anya mindig mondta, hogy valahol az őseim közt rengeteg olasz van. Ezért szeretek hangosan és sokat beszélni.
Hagyom, hogy egy kicsit kinézegesse magát. Már így is eleget beszéltem. Várok, hogy elmondja mennyire bénák, jók vagy csak simán átlagosak a képeim. Nem, mintha bármin változtatna a véleménye. Érdekel, nem arról van szó, csak már annyi ideje veszem semmibe a többi ember gondolatait, hogy automatikusan ezt csinálom. Nem veszem magamra, ha mondanak valamit. Nehéz levetkőzni a páncélodat, ha egyszer olyan masszívra építetted, hogy senki ne törhessen át rajta. Így te sem fogsz tudni soha kitörni igazából.
Vissza az elejére Go down
Adrian Herondale

avatar


»Hozzászólások száma : 32
»Join date : 2014. Apr. 13.
»Kor : 26
»Tartózkodási hely : ahol épp a kedvem tartja

TémanyitásTárgy: Re: Ian & Whee   Szomb. Ápr. 26, 2014 12:48 pm




Diamond White


N em értek egyet a lánnyal. Az egyik befejezetlen kérdésemre sem válaszolt, de végül nem bántam meg a dolgot. Elmerültem a képei nézegetésében miközben hallgattam a szavait. Nem teljesen értek vele egyet. Van benne valami igazság, de szerintem a városról is lehet érdekes és sokat mondó képeket készíteni. Nem vitatkozom. Először meg sem szólalok, jó sokáig. Sokat időzöm el a képeken. Mindegyiket rendesen megnézem. Több táborozót is felismerek rajta. Legalábbis láttam már őket, de csak messziről. Jók lettek a képek és van amelyik segít meghatározni egy halvány véleményt a rajta lévők kapcsolatáról. Alapos szemügyrevétel után a magasba emelem azt amelyik engem ábrázol. Szemmagasságban tartom és azt is alaposan megnézem. Hát igen, itt is egyedül vagyok, mint általában mindig amióta a táborban vagyok. Sőt, sosem voltam különösebben társaságban. Ha jobban belegondolok rólam többet elárul ez a kép, mint azt elsőre hinnénk. Egy semmit mondó mosolyra húzom a számat, majd elteszem a képet a füzetem első oldalára. Innen remélhetőleg nem fog eltűnni. Whee felé fordulok.
- Jók lettek a képek. Ne hagyd abba a fotózást, ügyes vagy benne. De a városi képekről alkotott véleményeddel nem értek egyet. Persze, arra szakosodsz amelyikre szeretnél, de ha nem bántalak meg vele, akkor szerintem a városokról is készülhetnek jó képek és sokat mondók. Például ha lefotózol egy üzletet és harminc év múlva már más áll ott akkor jó elé állni és a képpel a kezedben nosztalgiázni. De nem szólok bele. Ez a te dolgod. - mondtam komolyan, de igyekeztem ugyanúgy barátságosnak tűnni. Nem akartam megbántani vagy vitatkozni vele. Csak a saját véleményemet osztottam meg. Erről jut eszembe, hogy még nem láttam a várost. Vagyis, amikor jöttem akkor a buszról láttam belőle egy keveset, de az nem ugyanaz, mint amikor az ember végig sétál benne és be-be tér egy-egy boltba. Ezzel viszont az a baj, hogy egyedül nem olyan élvezetes. Egyedül már csináltam és egyszer volt amikor társaságot is kaptam... teljesen más volt a kettő. Jobb társaságban lenni, amiből nem túl sok jut ki nekem. Elvégre a magánynak is meg vannak az előnyei. Például tudok dalszöveget írni, elmélkedni. Ami egyszerű is, ha az embernek nincsenek barátai. Ettől függetlenül eszembe jutott valami. Érdekelne a város, és talán megmutathatnám Whee-nek a véleményemet is. Sokkal egyszerűbb megérteni ha az ember látja is amiről beszél.
- Nincs... nincs kedved egyszer eljönni velem megnézni a várost? - kicsit bizonytalan vagyok benne, hogy tényleg meg akartam-e kérdezni. Elvégre félre is értheti és az is lehet, hogy nagyon nincs hozzám kedve, szóval a hangom is ehhez mérten volt halkabb és bizonytalanabb. Viszont ha igent mond akkor ez jó alkalom lehet arra, hogy ne csak a várost ismerjük meg, hanem egymást is. Ez jó lenne, mert ismeretség nélkül nem lehet az embernek barátja, szóval... hát reménykedem a legjobbakban, de persze nem sértődöm meg ha nemet mond. Lehet én is félnék magamtól.

words: 465 music: Feeling good note: remélem jó lett
made by Rew

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Ian & Whee   

Vissza az elejére Go down
 

Ian & Whee

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Summer Camp :: Off topic :: Archívum-