Az oldal dizájnja folyamatos szerkesztés alatt áll!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Üzenőfal
Staff
Lionel Jones
pm
multik
Dapne A. Hale
pm
multik
Marco Lanter
pm
multik
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 6:59 pm by Vendég

» ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd Nov. 25, 2014 9:15 pm by Vendég

» Isaac & Rich
Hétf. Szept. 01, 2014 12:11 am by Isaac Peterson

» Middletown - Napa vasútállomás [April x Odett]
Kedd Aug. 26, 2014 12:27 am by April Catliff

» Karakterfagyás
Hétf. Aug. 25, 2014 2:34 am by Teanna Light

» Véletlenek nincsenek - Rhys x Odett
Vas. Aug. 24, 2014 6:06 pm by Odett Hamilton

» Mary Hastor
Vas. Aug. 24, 2014 2:04 pm by Mary Hastor

» Asztalvadászat - Richard & Teanna
Pént. Aug. 22, 2014 12:10 am by Richard Cook

» Énekterem - Layla & April
Csüt. Aug. 21, 2014 8:44 pm by April Catliff

Top posting users this month

Share | 
 

 Peter & Dianne

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég




TémanyitásTárgy: Peter & Dianne   Vas. Dec. 22, 2013 9:33 pm

*Kora este, talán én sem hittem volna soha, hogy itt leszek. Kiszökni általában takarodó után szoktam, de most még csak erre sem volt szükségem. Hajm, vajon mikor lesz alkalmam egyszer úgy elmenni egy meccsemre, hogy nem szöknöm kell, hanem engedéllyel megyek ki? Soha. Azonban már mikor felvettek a táborba benne volt a papíromba, hogy nyáron akad egy-egy tanácsadás amire ki kell mennem. Milyen tanácsadás? Mindegy, orvosi igazolást viszek a dilidokitól aki azon fáradozik, hogy az új apám elfogadjam s anyám, az anyám legyen végre. Bah... undorító. De részt kell vennem, addig is kint lehetek.
Egy ilyen cécóról ballagtam visszafelé a táborba, magamhoz képes, egész normálisan felöltözve mikor az egyik étterem előtt elhaladva egy szórólapot nyomtak a kezembe. Egy ideig csak forgattam, de aztán megnéztem s meg is torpantam. Versenyt hírdetett, méghozzá leendő szakácsoknak. A fene sem akart szakács lenni, arra már végképp nincs időm. Annak ellenére, hogy tudok és szeretek is főzni. De lássuk be, azért nő vagyok... ez nem olyan meglepő. Najó, mégis... de attól még így van. Ha az élelmiszer iparban helyezkednék el, amúgy is a cukrászatot választanám. De ettől függetlenül mégis visszafordultam és megkeresve az éttermet, fizettem ki a belépőt és csusszantam be az utolsó öt percben. Tudtam, hogy a vége felé jár, de engem nem is ez érdekelt. Kíváncsi voltam, hogy milyen egy ilyen verseny... Mikor vége szakadt s megtörténtek az eredményhirdetések csak felálltam és egy barikához sétáltam. Hogy miért hozzá? Tudja a fene, talán Ő nem elég beképzelt.*
- Hali... hova jársz és mi volt ez a „Titkokkal töltött marha szelet?” * Életemben nem hallottam a nevét, szerintem ez csak az Ő szüleménye. De kíváncsivá tett, hogy mi lehet benne.. mert a legféltettebb vágyaitól tuti nem lesz finom a hús. Barna íriszeim nem vizslatják, nem sugároznak semmit mégis felmérték a srácot. Ajkaim apró mosolya árulhatja el, hogy valóban érdekel... ha csak nem akad fent a felszakadt szemöldökömön amin egy összehúzó tapasz díszeleg. Ja igen, nem tudtam kivédeni egy ütést teljesen, hanem csak csúsztatni... megesik az ilyen.*
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég




TémanyitásTárgy: Re: Peter & Dianne   Kedd Dec. 24, 2013 8:15 pm

Hetek óta a ma este tartott versenyre készültem. Vagy száz receptet átnyálaztam, és még százat próbáltam ki, hogy megtaláljam a tökéleteset. Na jó… nem próbáltam ki annyit, de nem keveset, így a keresztszüleim az utóbbi napokban jól megtömhették a hasukat. Kivételesen nem a menzán ettek, ha már tele volt otthon a hűtő. A lényeg a lényeg, hogy végül saját magam találtam ki a bemutatott ételt, amit ma kellett elkészítenem, zsűri jelenléte előtt. Az elején aggódtam, hogy sikerülni fog-e, de végül minden ment, mint a karikacsapás, és az én meglepetésekkel teli sültem sikert aratott. Szóval büszkén mondhatom, hogy elégedett vagyok magammal. Ki ne lenne, amikor megkapta az első helyezett díját? Gyorsan kezet ráztam a szervezőkkel és a gratulálni vágyókkal, majd visszaléptem az asztalomhoz, hogy azt a pár szelet marhát elcsomagoljam, és esetleg hazavigyem. Csomagolás után a fehér szakács ruhámat kezdtem lehámozni magamról, amit azért csak sikerült egy kicsit összekennem. Ezért kaptam egy pontlevonást… Szóval egy szakács nem kenheti össze magát. Még ennyire se. Épp leraktam a széktámlára, mikor megszólított egy csinos lány. Először megilletődtem, de amikor a művem felől kérdezett, tudtam, hogy tényleg hozzám beszél. Ránéztem, és egy fél pillanatra elmerengtem a szemeiben.
- Szia, suliba, fogjuk rá. – mosolyodok el egy kicsit, és inkább a kérdés utolsó felére koncentrálok. Arról sokat tudok mesélni, és szívesebben is – Egész egyszerű, igazából, nem a szokásos marha sült, hanem a szeletek közé különféle alapanyagokat rejtettem. Bacon, hagyma, paprika, paradicsom. Mintha csak marhapörköltnek állnál neki, csak ez annál sokkal kifinomultabb, máshogy készül, ráadásul sütve van. Az alapanyagok hasonlók, mégis ínycsiklandozóbb, erről biztosíthatlak.
Felemeltem a tál fedelét, és vágtam a húsból egy darabkát, majd villára szúrva felemeltem és elé tartottam, másik kezemmel alulról vigyázva nehogy a földre pottyanjon a falat.
- Ha gondolod, megkóstolhatod.
Eleresztettem egy apró mosolyt, és amíg vártam a válaszára vagy reakciójára, jobban szemügyre vettem az arcát. Igazán helyes. Nem mondom, hogy a pillantásom nem vándorolt kicsit lejjebb is, egészen pontosan egy fél másodperc alatt az egész testén, de remélem, hogy ő ebből mit sem vet észre. Nem akarok egy nőhajhász srácnak tűnni, akinek a főzés csak eszköz a csajozáshoz. Nekem az sokkal többet jelent. Meg hát… nem is hiszem, hogy lenne esélyem egy ilyen szép lánynál…

// Elnézést a késésért  Rolling Eyes //
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég




TémanyitásTárgy: Re: Peter & Dianne   Csüt. Dec. 26, 2013 5:00 pm

*A sulira csak a szemeim forgatom meg. Komolyan mondom, ha ezt nem mondja, magamtól eszembe sem jutott volna. De nem szólaltam meg, s szerintem ezzel jártam a legjobban, mert így van esély arra, hogy választ kapok a második kérdésemre is. S lám, meg is kaptam. Körülbelül olyan érzésem támadt, mint amikor én beszélek a táncról vagy a bátyám beszélt nekem a boxról. Mindenki mást szeret s másban jó. De érdeklődve s figyelmesen hallgattam, mert érdekelt. Ilyen helyekre nem jár a társasági körömből senki, így nyugodt szívvel foglalkozhatok csak azzal, ami érdekel. S bár eszembe sem jutott másoknak főzni, még nem jelenti azt, hogy nem tudtam vagy épp nem szerettem. Próbáltam megjegyezni mindent, amit mondott és persze a látvánnyal együtt memorizálni azt is, hogy milyennek kell majd kinéznie ha megpróbálkozom vele. *
- Az elejéről lemaradtam… elő pároltad a zöldséget vagy nyersen raktad bele? * Kérdeztem miközben Ő az edénnyel foglalatoskodott, ám a felém nyújtott villáról tekintetem gyanakodva vándorolt a srác arcára. Szemöldököm ráncba szaladt, ahogy méregettem s próbáltam megfejteni a gesztusát. Pár pillanat után, azért bekaptam s ízlelgetve kezdtem el rágni, hogy betudjam azonosítani a fűszereket. Oregánó, kakukkfű, só, bors…  de volt még valami, amit nem tudtam hova rakni.*
- Milyen fűszer van rajta? És persze, köszönöm… * Kérdeztem, mikor lenyeltem a falatot, amitől persze csak éhesebb lettem. De ez nálam normális, nem nyúltápon élek, mint a legtöbb korombeli lány. A pillantását ugyan elkaptam, de különösebben nem hatott meg a dolog. Nem egyedi dolog, s nem is szoktam neki nagy jelentőséget tulajdonítani. Azért van a szemük, hogy nézzenek. *
- De nem válaszoltál, hogy melyik iskolába jársz. *Mosolyodtam el, miközben engedtem magamnak egy pohár vizet, hogy igyak is rá valamit. De persze a gyomrom közbe szólt azzal, hogy megkondult. De ezt veheti elismerésnek is, én ugyan nem tettem megjegyzést egyikre sem. Na de ahogy hírtelen megfordultam a pohár vizem a másik nyakában landolt s a felsőmön... hirtelen csak nevetni tudtam, ahogy végig néztem magamon. de mit kereset a hátam mögött?*
- Hát... ilyenkor a nagy sajnálkozás a megszokott. De elhiszed, ha azt mondom, hogy nem akartam?

//Késve bár, de törve nem; az ünnepek. :///
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Peter & Dianne   

Vissza az elejére Go down
 

Peter & Dianne

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Summer Camp :: Off topic :: Archívum-